További Belföld cikkek
-
Szinte csak jó és kiváló értékeléseket kaptak a magyar fürdők
- Karácsony Gergely nagy bejelentést tett a jövőjével kapcsolatban
- Újra rendesen jár hétfőtől az 50-es villamos
- A román tanárok is megelégelték a helyzetet, megállás nélkül sztrájkolnak, tüntetnek Bukarestben
- Víztengerbe ragadt autóst húztak ki egy építkezés dolgozói Kőbányán
Navracsics Tibor kifejtette: az állam álláspontja szerint a három könyvvizsgáló cég tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a Postabank gazdasági helyzetét nem a valóságnak megfelelően ismerhették meg a befektetők, annál is inkább, mert e könyvvizsgáló cégek által auditált postabanki mérlegek alapján került sor az 1997-es, illetve 1998. tavaszi tőkeemelésre, majd a bank konszolidációjára.
A főosztályvezető szerint a per tárgya eldönteni, hogy mennyiben fedi a valóságot a három könyvvizsgáló cég egybehangzó állítása, miszerint magas színvonalon a szakmai szabályok szerint látták el tevékenységüket.
Az üzleti világ valótlan képet kapott a Postabankról
A keresetlevél szerint a társaságok az 1995 és 1998 vége közötti időben problémamentesnek minősítették a pénzintézet gazdasági, pénzügyi helyzetét. Jelentéseiket olyan záradékkal látták el, amely szerint a menedzsment által készített éves beszámolók szabályosak és valósághűek voltak. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az üzleti világ valótlan képet kapjon a Postabank gazdasági, pénzügyi helyzetéről - állítják a felperesek.
Az államnak és a többi nagyrészvényesnek mindez 170 milliárd forintjába került, amelyet 1997-ben és '98-ban a bank tőkeemelésére és konszolidációjára költöttek. A felperesek minél nagyobb összeget szeretnének visszakapni a bank stabilizálására fordított közpénzekből.
A három érintett könyvvizsgáló cég, a Deloitte & Touche, az Arthur Andersen és a Prudentia értetlenségét fejezte ki a perrel kapcsolatban, hivatalosan egyik cég sem értesült a perindításról. Magyarországon ez az első olyan eljárás, amelyet nemzetközi auditáló cégek ellen indítottak.
Százmilliárd forint egyébiránt a 2001-es költségvetés bevételi összegének mintegy harmincnyolcadrésze, a tervezett költségvetési hiánynak pedig mintegy egyötöde, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a várhatóan hosszú ideig elhúzodó pernek mi lesz a végkimenetele.