Jenő
9 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

1997-es árfolyamon büntették Princzéket

2008.01.11. 09:22
Csütörtök délelőtt másodfokú, részben nem jogerős ítélet született a Postabank-perben. Az ügy négy fő vádlottját pénzbüntetésre ítélték hanyag kezelés vétsége miatt. A Fővárosi Ítélőtábla indoklása szerint szándékosság nem, de gondatlanság megállapítható a bank tönkremenetele mögött.

Bűnösnek mondta ki csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla a Postabank-ügy négy fő vádlottját, megváltoztatva ezzel a Fővárosi Bíróság korábbi felmentő ítéletét.

A másodfokú ítélet így hangzott: "a Fővárosi Ítélőtábla a társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Princz Gábor és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2006. július 11. napján kihirdetett ítéletét Princz Gábor elsőrendű, Varga Iván másodrendű, Tarr József harmadrendű, Lovas Józsefné vádlott negyedrendű vádlottakkal szemben megváltoztatja. A vádlottak bűnösök hanyag kezelés vétségében, ezért az elsőrendű vádlottat 360, a másod-, harmad- és negyedrendű vádlottakat 150-150 napi tétel pénzbüntetésre ítéli a bíróság. Az egynapi tételt mindannyiuk esetében 10 000 Ft-ban állapította meg a bíróság, Princz Gábor esetében 3,6 millió, a többiek esetében 1,5 millió forint pénzbüntetést szabva ki. Meg nem fizetés esetén 360, illetve 150-150 nap fogház a büntetés."

Két másik vádlott esetében most jogerőre emelkedett az elsőfokú felmentő ítélet, a hetedik vádlott - P. Viktor - még az elsőfokú ítélet előtt elhunyt. A másodfokú döntés ellen Princz Gábor és három helyettese esetében az ügyész súlyosbításért, míg a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek, így a per harmadfokon folytatódik tovább.

A vádlottak padján nem ülők

A bíróság a rövid szóbeli indoklásban kifejtette: az 1997-ben hatályos pénzintézeti törvény csak a banki vezetőkre tartalmaz konkrét szabályokat, ezért vizsgálta csak a négy fő vádlott - vagyis a banki vezetés - felelősségét.

Képek a csütörtöki tárgyalásról

Nehrer Péter bíró kitért arra is, hogy a hanyag kezelés vétségét már az elsőfokú, nem jogerős ítélet is felvetette, de külön nem indokolta. Ezért a táblabíróság, bár egyetértett az elsőfokú ítélet megállapításaival, a hanyag kezelést megállapította.

Az indoklás szerint az ítélőtábla egyetértett a korábbi döntéssel annyiban, hogy a vádlottak nem szándékosan okoztak kárt, ugyanakkor a vagyonvesztésben azzal, hogy a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót nem teljesítették éveken keresztül és emellett a bank működését folyamatosan fenntartották, közrehatottak a vagyonvesztésben "a vádlottak padján nem ülőkkel együtt". Ez utóbbival arra utalt a bíró, hogy vannak olyanok, akik még felelősek lehetnek a Postabank botrányban, így a jelen lévő vádlottak felelőssége megoszlik.

Az ítélőtábla felvetette a bankfelügyelet és a tulajdonos állam felelősségét is és egyetértett azzal az elsőfokú megállapítással, hogy a bank vagyonvesztése - amely szakértő szerint 17 milliárd forint volt - "jórészt a vádlottakon kívül álló okok miatt következett be".

Az üzletpolitika vajon mi?

A bíró hangsúlyozta, hogy a fő vád az volt, hogy a Postabank vezetősége nem megfelelő üzletpolitikát választott akkor, amikor expanzív terjeszkedő tevékenységet folytatott úgy, hogy kamataikat úgy állapították meg, hogy túlságosan sikeresek voltak az induló tőkéhez képest.

Az elsőfokú ítélet tényállását az ítélőtábla szerint sem az ügyészség sem a védelem nem támadta: "azt állapította meg helyesen, hogy az üzletpolitika, mint olyan a vádlottak felelősségére nem róható" - mondta Nehrer Péter. "Mert mi is az üzletpolitika? Az üzletpolitika szinte a luxuria körébe tartozik. Ugyanis mit lát előre, miben reménykedik a kereskedő? Azt, hogy az áru, amit el akar adni - esetünkben a kamatok - majd megfelelő haszonnal fognak járni, és a kereskedői tevékenység sikeres lesz. De a reménykedésben mindig benne van, hogy kockázata is van, hiszen olyan kereskedést még nem találtak ki, ami biztos eredménnyel árulhatott volna. Illetve kitaláltak: a tervgazdasági körülményeket, az ötvenes években, akkor lehetett az üzletpolitika a vád tárgya, akkor sok büntetőper is folyt a gazdasági terveket nem teljesítők ellen" - indokolt a bíró.

A bíró külön kiemelte, precedens nélküli, hogy tizenegy éve húzódik ez az eljárás. A hanyag kezelés vétsége tekintetében 1997-ben, az elkövetés idején más, enyhébb jogszabályok voltak hatályban, mint ma, így a büntető törvénykönnyv értelmében az enyhébb jogszabályokat kellett alkalmazni. Tizenegy évvel ezelőtt három évig terjedő szabadságvesztést lehetett legfeljebb kiszabni gondatlan hanyag kezelésre. A vádlottak nem akadályozták az eljárás lefolytatását, az pedig, hogy ilyen hosszúra nyúlt az eljárás, nem nekik róható fel. Ez a nem mindennapi időmúlás olyan súlyú enyhítő körülmény, hogy szabadságvesztés kiszabása túlzás lenne. Ezért az enyhébb pénzbüntetést választotta a bíróság, de az 1997-es maximummal: akkor 360 nap volt a pénzbüntetés napi tételeinek legmagasabb foka. A 17 milliárd olyan összeg volt, hogy a maximumot kellett alkalmazni, ami napi szinten pedig tízezer forint volt.

Képek az ítélőtábláról

A bíróság a továbbiakban helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, így a Princz Gábor elleni, a Budai Hengermalom Kft. üzletvásárlásával kapcsolatban különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés ügyében hozott felmentő döntést is.

Nem jó ítélet

Princz Gábor nem akart nyilatozni az elmarasztaló ítélet kihirdetése után, ügyvédje, Bárándy Péter a bíróságon megjelent tudósítóknak úgy fogalmazott: ez az ítélet nem jó. "Azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az első fokú bíróság ítéletét nem támadta az ügyészi fellebbezés, ez az én álláspontom szerint nem így van. Az ügyészi fellebbezés másról sem szól, mint hogy az első fokú ítélet megalapozatlan, mert a tényállást nem állapította meg hiánymentesen. Erre a másodfokú bíróság választ nem adott. Kiindult a meglévő tényállásból és azt állapította meg, hogy szándékosságot nem lehet felróni a vádlottaknak, de gondatlanságot igen. Ennek az okát a magam részéről nem fedeztem fel az ítéletben. Mint ahogy annak az elemnek a a megállapítását sem, hogy bármiféle vagyoni hátránnyal okozati összefüggésben állt volna a vádlotti magatartás. Ezzel pedig el kell számolnia annak, aki bűnösséget megállapít."

Bárándy Pétert a jelek szerint meglepte az ítélet: "Ilyen döntést elég nehezen tudtunk volna elképzelni. Elképzelhető volt a helybenhagyás, elképzelhető lett volna a hatályon kívül helyezés, ami az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára irányuló ügyészi támadást is figyelembe véve lehetett volna egy lehetőség." Az egykori igazságügyi miniszter nem kívánt jóslásokba bocsátkozni arról, hogy mikor zárulhat le a Postabank-ügy.

Zamecsnik Péter ügyvéd az Index kérdésére a következőképp kommentálta az ítéletet: "nagyon nem értünk vele egyet szakmailag, ezért úgy gondoljuk, hogy menjen a Legfelsőbb Bíróság elé a per. Eljárásjogi és anyagi jogi kérésben sem értünk egyet a másodfokú ítélettel: a mi álláspontunk szerint az a helyes tényállás, ami le van írva az első fokú ítéletben, nem alkalmas bűnösség megállapítására. Eljárásjogilag pedig az ítélőtábla elévüléssel kapcsolatos okfejtése nem helyes. Ez az ügy elévült."

Princz Gábort, a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját és hat egykori vezető beosztású munkatársát eredetileg azzal vádolták meg, hogy 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették és mindezzel 34,6 milliárd forintos különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést követtek el.