Boldoggá avatták Salkaházi Sárát

Vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődött Salkaházi Sára, szociális nővér boldoggá avatási szertartása a budapesti bazilika előtti téren. Magyarországon először emelt a keresztény egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt Salkaházi Sára személyében.

Boldogság

A szertartáson Erdő Péter bíboros felolvasta XVI. Benedek apostoli levelét, ami Salkaházi Sára boldoggá avatásáról szólt. A szeptember 17-i avatást előző este nyolctól tíz óráig szentségimádás előzte meg a Szent István Bazilikában.

A boldoggá avatási eljárást tíz éve indította meg a Szociális Testvérek Társasága, a Salkaházi Sára vértanúságát bizonyító dokumentum 2004-ben készült el.

Salkaházi Sára a második világháború legnehezebb, utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották, és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában.

Salkaházi Sára szociális testvéri mottója a következő volt: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” („Íme itt vagyok, engem küldj!”) – olvasható a Szociális Testvérek Társasága Generalátusa által készített honlapon.

Újságíró volt

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán ifj. Schalkház Lipót, a Schalkház Szálló tulajdonosa lányaként. Iskolatársai mókás természetűnek, szellemes tréfacsinálónak ismerték. Tanítóképzőt végzett, de csak egy évig tanított, mert megtagadta a cseh kormány által követelt hűségesküt. Ezután kitanulta a könyvkötészetet, dolgozott kalapüzletben, és írogatni kezdett. 1919-től különböző felvidéki magyar lapokba írt.

1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel. Novelláinak fő témaköre a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsa volt. Ekkoriban az újságírók könnyed életét élte: "Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene..." - írja naplójában korábbi életmódjáról.

Szociális testvérek

1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot. Még ebben az évben felkeresett egy budapesti anyaházat, rövid időn belül leszokott a dohányzásról és az újságírói élet kínálta szabadságról, és istennek szentelte életét.

Első fogadalmát 1930. pünkösdjén tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a karitászmunkát irányította, emellett a gyermekkonyhára felügyelt, hitoktatást végzett, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, családokat látogatott. 1934-ben visszahelyezték Kassára, ekkor támadt benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt.

A Brazíliában élő magyar bencések 1937-ben szociális testvéreket kértek missziós munkára. Ehhez a munkához Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia, ezért végleg elhagyta Kassát, és Budapestre költözött. Időközben azonban a második világháború kitörése miatt lehetetlenné vált a brazíliai utazás.

A dolgozó nő

Sára testvér 1940. pünkösdjén tehette le örökfogadalmát. Jelmondatát az eredeti „Alleluja!" helyett ekkor változtatta meg a következőre: "Alleluja! Íme itt vagyok, engem küldj!”. Pedig ekkor még csak Brazíliába akart menni. A következő évtől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője volt. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított, és elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését is. Nevét 1942-ben, amikor sokan visszavették eredeti német nevüket, Salkaházira magyarosíttatta.

Vértanúság

A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük körülbelül százan személy szerint Sára testvérnek. A nyilasok 1944. december 27-én körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, ami Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg.

Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, és egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat meztelenre vetkőztetve a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.

Mától kezdve a kereszténység boldogként tiszteli, és minden évben május 11-én megünnepli Salkaházi Sárát.