Jolán
2 °C
4 °C

Boldoggá avatták Salkaházi Sárát

2006.09.17. 13:00
A vasárnap boldoggá avatott Salkaházi Sára a második világháború utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután följelentették, a nyilasok a Duna-parton kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában.

Vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődött Salkaházi Sára, szociális nővér boldoggá avatási szertartása a budapesti bazilika előtti téren. Magyarországon először emelt a keresztény egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt Salkaházi Sára személyében.

Boldogság

A szertartáson Erdő Péter bíboros felolvasta XVI. Benedek apostoli levelét, ami Salkaházi Sára boldoggá avatásáról szólt. A szeptember 17-i avatást előző este nyolctól tíz óráig szentségimádás előzte meg a Szent István Bazilikában.

A boldoggá avatási eljárást tíz éve indította meg a Szociális Testvérek Társasága, a Salkaházi Sára vértanúságát bizonyító dokumentum 2004-ben készült el.


Tekintse meg képeinket!

Salkaházi Sára a második világháború legnehezebb, utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották, és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában.

Salkaházi Sára szociális testvéri mottója a következő volt: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” („Íme itt vagyok, engem küldj!”) – olvasható a Szociális Testvérek Társasága Generalátusa által készített honlapon.

Újságíró volt

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán ifj. Schalkház Lipót, a Schalkház Szálló tulajdonosa lányaként. Iskolatársai mókás természetűnek, szellemes tréfacsinálónak ismerték. Tanítóképzőt végzett, de csak egy évig tanított, mert megtagadta a cseh kormány által követelt hűségesküt. Ezután kitanulta a könyvkötészetet, dolgozott kalapüzletben, és írogatni kezdett. 1919-től különböző felvidéki magyar lapokba írt.

1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel. Novelláinak fő témaköre a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsa volt. Ekkoriban az újságírók könnyed életét élte: "Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene..." - írja naplójában korábbi életmódjáról.

Szociális testvérek

1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot. Még ebben az évben felkeresett egy budapesti anyaházat, rövid időn belül leszokott a dohányzásról és az újságírói élet kínálta szabadságról, és istennek szentelte életét.

Első fogadalmát 1930. pünkösdjén tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a karitászmunkát irányította, emellett a gyermekkonyhára felügyelt, hitoktatást végzett, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, családokat látogatott. 1934-ben visszahelyezték Kassára, ekkor támadt benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt.

A Brazíliában élő magyar bencések 1937-ben szociális testvéreket kértek missziós munkára. Ehhez a munkához Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia, ezért végleg elhagyta Kassát, és Budapestre költözött. Időközben azonban a második világháború kitörése miatt lehetetlenné vált a brazíliai utazás.

A dolgozó nő

Sára testvér 1940. pünkösdjén tehette le örökfogadalmát. Jelmondatát az eredeti „Alleluja!" helyett ekkor változtatta meg a következőre: "Alleluja! Íme itt vagyok, engem küldj!”. Pedig ekkor még csak Brazíliába akart menni. A következő évtől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője volt. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított, és elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését is. Nevét 1942-ben, amikor sokan visszavették eredeti német nevüket, Salkaházira magyarosíttatta.


Klikk!

Vértanúság

A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük körülbelül százan személy szerint Sára testvérnek. A nyilasok 1944. december 27-én körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, ami Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg.

Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, és egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat meztelenre vetkőztetve a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.

Mától kezdve a kereszténység boldogként tiszteli, és minden évben május 11-én megünnepli Salkaházi Sárát.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?