Profitálhat az SZDSZ megosztottságából a kormány

2008.06.13. 15:06
Szocialista vezetők szerint Kóka János egy év múlva megpróbálja újra magához ragadni az SZDSZ gyeplőjét, de taktikája sikeréhez az kell, hogy ne legyenek előrehozott választások. Fodor viszont úgy védheti ki a kókai csapást, ha egy szimbolikus és egy gazdasági ügyet keresztül visz, amihez megint csak kell a kisebbségi kormány. Úgyhogy a szocialisták nem aggódnak túlzottan, és együttműködésre készülnek.

A szaktörvények úgyis átcsúsznak a parlamenten (gyakran a Fidesz támogatását is bírják), csak az adójogszabályokat és a költségvetést kell valahogy átverni a parlamenten. Ez azonban nem kis feladat, ugyanis a szabad demokraták szombati tisztújító küldöttgyűlése után nemhogy egyszerűsödött, de bonyolódott a többségszerzési képlet.

"Teljesen mindegy lett volna, hogy Kóka Jánost vagy Fodor Gábort választják meg elnöknek a liberálisok, tulajdonképpen bárki jó lett volna, akit legalább 60 százalékos többséggel emelnek elnökké, de ez a kettős hatalom a lehető legrosszabb" - panaszkodott egy szocialista vezető. Ugyanis az, hogy Fodor csak két vokssal utasította maga mögé Kókát, állandósítja a jelenlegi helyzetet, a megosztottságot.

Ugyanis eddig is egyeztettek a szocialisták Kókával és Fodorral, az előbbivel hivatalos posztja miatt, az utóbbival feltételezett SZDSZ-beli ereje miatt. Most ugyanez a szituáció, csak fordítva. A szocialisták ugyanis többé-kevésbé biztosak benne, hogy Fodor csak akkor veheti át Kókától a frakció vezetését, ha maga Kóka akarja így. Márpedig botor dolog lenne odahagyni ezt a tisztséget, hisz egy ellenzéki párt esetében, ha épp nincs rendkívüli helyzet, azé a nyilvánosság nagy része, aki a képviselőcsoportot vezeti.

Ráadásul, vélekednek szoci prominensek, ha tudott volna, Fodor már tett volna megfelelő csereajánlatot Kókának. Az, hogy felkínálta elődjének az Országos Tanács (ot) vezetését, nem ilyen. Igaz, a szocialisták azt sem értik, hogyha két fajsúlyos ember akad Fodor-stábjában, Törő Csaba főtanácsadó, illetve Gulyás József ot-elnök, akkor utóbbit miért áldozná fel egy olyan üzletben, ami nem garantálja Kóka lojalitását.

Stabilitásra számítanak

Egyszóval, mondják a szocialisták, a jelenlegi állás szerint Kóka nélkül nincs adótörvény és költségvetés. Ez egyeztetési szempontból mindenképp bonyolítja a helyzetet, ám a politikai képletet egyszerűbbé teheti a liberális kettős hatalom. Nevezetesen: több MSZP-s kalkuláció szerint stabilizálhatja a kisebbségi kormányzást.

Ugyanis azt már senki nem hiszi, hogy újból összekovácsolható a koalíció, többek között ennek jeleként értékelik azt, hogy állítólag az SZDSZ-elnökválasztás után üzenet érkezett, miszerint az esetleges összeállás tárgyalási alapja Gyurcsány Ferenc és Veres János menesztése lenne. Márpedig azzal nyilván a liberálisok is tisztában vannak, hogy a kormányfőt sokkal előbb eleresztené az MSZP, mint a pártban alaposan beágyazott pénzügyminiszterét.

Nem véletlen, hogy a miniszterelnöki kabinet Kókának biztosított némi hátszelet. A szolidabb értelmezés szerint a kormányfő környezete hétről-hétre ingadozott, olyan ritmusban, ahogy Fodor csapongó nyilatkozataival őrölte fel Kókával szembeni előnyét. (Emlékeztetőül: az SZDSZ előző elnöke következetesen hallgatott, s ha megszólalt, akkor is csak a az 1000 milliárdos költségcsökkentésről beszélt.)

Hátszél Kókának

A sarkosabb megítélés szerint a miniszterelnök környezete kezdettől fogva támogatta Kókát. Azzal például, magyarázza egy szocialista vezető, hogy a parlamenti bizottsági elnöki posztoktól kezdve a különböző felügyelőbizottsági tagságokig mindent megtarthattak a szabad demokraták, egyértelműen azt üzenték: a koalícióból való kiugrás után is hajlandó a kormány együttműködni Kókával.

Továbbá több szocialista szerint Kóka háttérben folytatott személyes (door to door) kampánya pont olyan volt, mintha balos kampánymenedzserek tervezték volna. (Erre a félhivatalos verzió csak annyi, hogy valóban hasonló technikákkal élt korábban a szocialista kampánystáb is.) Illetve a működőképességet szem előtt tartó kormányzat azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy bár megkopott többséggel, de a liberális frakció még Kóka mögött áll. Persze az igaz, hogy az MSZP-sek szerint ez csak személyes konfliktus esetében van feltétlenül így, a párt sorsát hosszútávon meghatározó ügyben az észérvek biztosíthatnak némi többséget Fodornak.

Nem érdekük a bukás

Persze az előrehozott választások valódi forszírozását Fodor esetében sem tartotta reális veszélynek az MSZP, ahogy most sem tartja. "Fodor ennek belengetésével akarja beárazni magát, illetve próbálja az SZDSZ önálló arculatát kialakítani. De hosszú távon sem Fodornak, sem Kókának nem érdeke, hogy boruljon a kisebbségi kormány" - magyarázta egy MSZP-s politikus.

Ugyanis szerinte előrehozott választások esetén az MSZP elemi érdeke, hogy felőrölje az SZDSZ-t, és elszipkázza szavazóit. Ebben az esetben Fodor egy kicsi, jelentéktelen párt elnöke maradna. Ami Kókát illeti, ha előrehozott választások lennének, temethetné álmait, ugyanis háborúban a párt összezár, és nem vált fővezért, magyarán Fodor bebetonozódna. Márpedig a szocialisták úgy számolnak, hogy Kóka akar még szabad demokrata elnök lenni.

Szerintük ennek tudható be, hogy nem támadta meg Fodor győzelmét, sőt amikor Veszprém megyei híve megkérdőjelezte az eredményt (két kókista szavazási jogát az utolsó pillanatban nem hitelesítették, míg egy fodoristáét igen), Kóka azt mondta: nem kell ezt firtatni, mert a végén még kisgazdásodnak a szabad demokraták.

Mindebből a szocialisták arra következtetnek, hogy Kóka meg akarja osztani az SZDSZ-s játékteret, ő frakcióvezetőként mozogna, s azt szeretné, ha Fodor teljesítené ígéretét, s építené a pártot, lehetőleg vidéken. Aztán egy év múlva számon lehetne kérni az eredményt, például az EP-választásokon. Ami ugye tiszta ügy, hiszen pártra voksolnak az emberek, nem személyre, ha pedig a liberálisok egy mandátumot sem szereznek, akkor Fodor alkalmasságát meg lehet kérdőjelezni.

Mindketten túlélésre játszanak

Ha viszont most az SZDSZ belesüllyedne egy "ki csalt, ki nem" válságba, akkor Fodor legföljebb októberben kezdhetne el érdemben dolgozni, s nyugodtan mondhatná, hogy egy fél év alatt képtelenség a holtpontról kimozdítani egy pártot. Ám amennyiben Fodor egy év alatt belebukik a feladatba, Kóka újrázhat, ami Fodor politikai halálát jelenti. És persze ez a taktika az feltételezi, hogy nem lehetnek előrehozott választások, tehát Kókának, persze kompromisszumokkal, de rá kell bólintani a költségvetésre.

A másik oldalról viszont erősen árnyalja a képet, ha Fodor személyes túlélése a tét, akkor ugyanis muszáj megegyeznie a kisebbségi kormánnyal. Az MSZP-sek úgy számolnak, hogy egy politikai, és egy gazdasági ügyet kér majd. Mivel az SZDSZ-nek az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrásához Fodor vélhetően egy szimbolikus történetet választ majd, például az ügynökügyet.