Lehel
17 °C
27 °C

Szoborkertbe az 1956-os emlékoszlopokkal!

2008.07.20. 11:05
Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956. októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Ilyen és ehhez hasonló emlékoszlopokon köszönik meg a magyarok a szovjeteknek az 1956-os beavatkozást. A feliratokat frissen aranyozták. Az oszlopok alatt szovjet katonák nem nyugszanak, mégis kérdéses, hogy Magyarország kezdeményezheti-e eltávolításukat.

Az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, a felkelést leverő szovjet katonákat hősöknek nevező emlékoszlopok vannak a mai napig a Fiumei úti szovjet katonai temetőben.

Az emlékoszlopok alatt katonák nem nyugszanak, és azokat még csak nem is a Szovjetunió állíttatta, hanem a forradalom leverése utáni években magyar vállalatok, intézmények.

Az emlékoszlopok történetéről sokat nem lehet tudni, de szinte biztos, hogy felsőbb politikai megrendelésre készültek a köszönetnyilvánító feliratok.

A Minőségi Nőiruha Üzem, a Minőségi Fehérnemű Üzem és a Minőségi Gyermekruha Üzem dolgozói például az alábbi szöveget vésették az oszlopra: "Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956. októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért".

Ellenforradalom ellen harcolók emlékére

Vagy egy másik példa: az Egyesült Izzó, a Chinoin és a Magyar Pamutipar dolgozói a "Hálás megemlékezésül az ellenforradalom ellen vívott harcban a néphatalom és a szocializmus védelmében elesett szovjet hősöknek"-feliratot vésették rá.

Az oszlopokat különben szépen karbantartják, a szövegüket frissen aranyozták.

Ha komolyan vesszük a rendszerváltást, akkor felmerül a kérdés: mit keresnek még mindig itt ezek az oszlopok, amik nem a valódi hála, sokkal inkább a Kádár-kori kiszolgáltatottság emlékművei? És így sokkal inkább a Szoborparkban, mint a Fiumei úti temetőben lenne a helyük.

Már az is kérdéses, hogy az orosz és a magyar állam 1995-ben kötött hadisíregyezménye kitér-e az 1956-os forradalomra vagy sem. A megállapodás kihirdetéséről szóló 104/1996. (VII. 16.) kormányrendelet az időhatárokat ugyanis úgy fogalmazza meg, hogy "az I. és II. világháborúban, valamint a háborút követő időszakban elestek, vagy meghaltak...".

Ennek az egyezménynek köszönheti fennmaradását a Szabadság téri szovjet emlékmű éppen úgy, mint a doni magyar emlékmű, csakhogy ezek második világháborús emlékművek.

A Honvédelmi Minisztérium értelmezése szerint a forradalomról nem szól megállapodás, arra nézve a Genfi egyezmények az irányadók, e szerint kell megadni a tiszteletet az egykori ellenséges országban nyugvó katonáknak.

A Genfi egyezmények azonban arra már nem térnek ki, hogy mi legyen a sorsuk azoknak az emlékműveknek, amelyet elvileg a legyőzött ország vállalatai és intézményei állítanak felsőbb nyomásra, az agresszor dicsőségére.

Képek a nemzeti panteonból

A Honvédelmi Minisztérium szerint az orosz értelmezés az irányadó arra, hogy mi legyen az emlékoszlopokkal.

Az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetségén hosszas telefonálás után jutottunk el odáig, hogy a kérdéseinket egyáltalán írásban feltehettük, de választ a mai napig nem kaptunk rájuk.

Orosz forrásaink szerint leginkább az ötvenedik évforduló környékén lehetett viszonylag többet hallani az "1956-os eseményekről". Az alapvető hozzáállás szerint a szovjet beavatkozás szükségszerű volt, és magyar kérésre történt, hogy egy sokkal nagyobb vérontást előzzenek meg. Jellemző vélemény az is, hogy a Horthy-rendszer, illetve a magyar fasizmus restaurációs kísérletét akadályozták meg. Az általános és a középiskolai tankönyvekben, a korszak más eseményeihez hasonlóan, nem említik meg az 1956-os forradalmat.

Két orosz és egy szovjet elnök-pártfőtitkár is beszélt Budapesten 1956-ról.

Borisz Jelcin 1992-es látogatásán úgy fogalmazott, hogy "keserű az a tudat, hogy a Kreml vezetőinek parancsára orosz katonákat is belerángattak a tragikus eseményekbe", és bocsánatot kért az 1956-os beavatkozásért. (Jellemző, hogy közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után az orosz vezetők messze nem érezték annyira új országuk történelmének a szovjet történelmet, mint Vlagyimir Putyin idején.)

Putyin 2006-os budapesti útján azt mondta: "Oroszország megérti és átérzi 1956 erkölcsi vonatkozásait, ugyanakkor a Magyarországgal való kapcsolatokban szeretnénk a jövőre gondolni". Az orosz elnök arról is beszélt, hogy a mai, modern Oroszország nem tartozik felelősséggel az 1956-os történésekért.

Az orosz átlagemberek véleményét alighanem Mihail Gorbacsov fejezte ki legjobban, aki Horn Gyula 75. születésnapján, 2007 nyarán a Szovjetunió beavatkozását törvényszerűnek nevezte.