„Lebutított egyetemi jegyzetek minitudósoknak”

„Ha nem vennénk tudomást arról, hogy 1000-szer ennyi emberről van szó, akkor egy nem egészen 17 km hosszú, 8 és fél km széles téglalapba zsugorított Magyarország lakóinak számát látjuk” – részlet egy negyedik osztályosok számára készült matematika könyvből. A fogalmazás, a stílus, a nyakatekert mondat nem csak a 10 éves gyerekeket izzasztja meg. Egy másik kacifántos példa: „Mikor Minósz feleségének félig bika alakú gyermeke született, akkor Daidalosz volt az a híres építész, aki a Minotaurosz számára megépítette a híres Krétai labirintust, és aki megmutatta Ariadnénak, hogyan találhat ki belőle Thészeusz.” Ember legyen a talpán az a harmadikos, aki ezt a szép mitológiai történetet alaposabb mondattani elemzés nélkül elsőre fölfogja.

Emészthetetlen szövegek

Az oktatási tárca csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kis elektronikus szavazógéppel (az ActiVote nevű eszközt az angol iskolákban röpdogák megírására használják) rövid közvéleménykutatást végeztek az egybegyűlt médiamunkások körében, vajon a fenti és hasonló részletek, hajmeresztő fogalmak hanyadikos tankönyvekből származnak, és mit is jelentenek.

Ha meg szeretné tudni, hogy milyen feladatokkal kell megbírkózniuk az általános iskolásoknak, nézze meg a minisztérium tesztjét, és kattintson ide.

„A gyermek nem minitudós, akinek lebutított egyetemi tankönyvet kell a kezébe adni” – mondta bevezetőül Magyar Bálint oktatási miniszter arról a felmérésről, amely az elmúlt három évben vizsgálta az általános- és középiskolai, köztük a szakiskolai tankönyvek használhatóságát. A vizsgálat lényegileg azt állapította meg, hogy a hazai tankönyvek jelentős része nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait, emészthetetlen mennyiségű anyagot közöl, nyelvezete bonyolult, illusztrálása hibás.

Negyvennégy szakszó egy oldalon

„Míg az utóbbi időben a nemzeti alaptanterv, az óraszámok csökkentése és az új érettségi rendszer csökkentette a követelményeket és a tanulók terheit, a könyvek erről mintha tudomást sem vennének” – mondta Magyar Bálint. „A tankönyvek írói azt sem veszik figyelembe, hogy azok tartalmilag egyáltalán felfoghatók-e a diákok számára” – fűzte hozzá ehhez Kojanitz László, a kutatás vezetője, a Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója. Bár egy-egy szöveg érthetőséget általában nem lehet teljesen objektívan mérni, az közismert, hogy a hosszú mondatok és a szakszavak sűrű előfordulása nehezíti az olvasásértést.

A tankönyvek vizsgálata rámutatott arra, hogy a hazai tankönyvek szövegeiben túl sok szakszó szerepel. Ezeket ráadásul inkább csak megemlítik a könyvek, nem igyekeznek ismételgetéssel a diákok nyelvhasználatába építeni, mint az idegen nyelv tanulása során az új szavakat. A biológia tankönyvek összehasonlításában kiderült, van olyan kiadvány, amelyben egy oldalon átlagosan 44 speciális szakszó található.

A vizsgálat alapján a tankönyvekben túl magas a hosszú és összetett mondatok aránya is. Ezt a mondatok karakterszámával mérték. Van olyan szakiskolai tankönyv, amelyben a mondatok egyharmada hosszabb 150 betűhelynél. Mindehhez az is járul, hogy a szövegek belső tartalma strukturálatlan, s ezáltal megnehezíti a magyarázatok és okfejtések megértését.

Elhülyítik a nemzetet?

A baj nem csak a nyelvezettel van. A könyvekben kevés ábra és kép van, illetve ha van is illusztráció, azt sem mindig jól használják. Az ábrákat gyakran nehéz megérteni, a lehetséges pedagógiai funkcióknak csak egy részét használják ki és nem mindig kapcsolódnak kérdések és feladatok hozzájuk.

A tárca az elmúlt években több eszközzel is igyekezett enyhíteni a tanulók terheit. Lényegileg ez a mostani intézkedés is ebbe az irányba hat. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a 15 éves korosztály készségeit vizsgáló PISA-felmérés rámutatott: a diákok jelentős része nem érti azt, amit olvas. A tanulási nehézségek hátterében így az is állhat, hogy a tanulók egy része eleve nehezen birkózik meg a tankönyvszövegekkel.

„Amikor a követelmények és a tanulók terheinek csökkentését elkezdtem, sokan azzal vádoltak, hogy el akarom hülyíteni a nemzetet” – sajnálkozott Magyar Bálint. A kutatás alapján azonban kiderült, hogy a mai tankönyvek a 70-es évekbeliek tényanyagának dupláját vagy háromszorosát tartalmazzák. „Amikor csökkentésről beszélünk, ezt vesszük figyelembe, nem a harminc évvel ezelőtti követelményeket”.

Liberális keménykedés

A minisztérium mindezek alapján meg akarja változtatni a tankönyvjóváhagyás rendszerét. A jövőben így számszerűen előírják a tankönyvekben használható idegen szavak számát, a mondathosszúságot, az illusztrációk és képek arányát, a feladatok típusait és az életkori sajátosságoknak megfelelő ismeretanyagot. 2006 januárjától így a jelenleg öt évre szóló tankönyvvé nyilvánítási meghosszabbítási határozat időtartama két évre csökken. A kiadóknak két év alatt kell az új kritériumoknak megfelelően átdolgozni kiadványaikat, illetve a nem megfelelőt kivonni a forgalomból. Az átdolgozott új tankönyvek változatlanul öt éves engedélyt kapnak majd.

Az Index megkérdezte, miért van szükség ilyen nem éppen liberális szabályozásra, amikor jelenleg szabad tankönyvválasztás van, azaz a pedagógusok bármikor átválthatnak a rossz, nehezen érthető kiadványokról a megfelelő tankönyvcsaládokra. Magyar Bálint szerint sajnos Magyarországon ezen a téren nem működik a minőségi választás. Kojanitz László mindehhez hozzáfűzte, vizsgálataik a tankönyvek kétharmadánál találtak problémákat, köztük a legnagyobb példányszámban forgalomban lévő könyveknél.

A kiadók kiakadtak

„A könyvek nyelvezetéről készült vizsgálatot érdekesnek és hasznosnak tartjuk. Teljes hozzánemértésre utal ugyanakkor, ha a jóváhagyást a szövegekben lévő idegen szavak száma, a többszörösen összetett mondatok alapján akarnák átalakítani” – nyilatkozta az Indexnek a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke. Koller Lászlóné elhibázottnak és rossznak tartja, hogy a minisztérium ez alapján akarja felülvizsgálni a tankönyveket. Kollerné szerint nem emiatt vannak rossz tankönyvek a piacon: „a jóváhagyási rendszer rossz, drága, s a szakértői névsor is sok kívánnivalót hagy maga után.” A könyvkiadók képviselője szerint ezért az egész rendszert újra át kellene gondolni. A könyvek újralektoráltatása egyébként A5-ös ívenként 20-25 ezer forintba kerülne.

A kiadóknak saját zsebből kell fizetniük mindezt? – kérdezte az Index Magyar Bálinttól. A tárca vezetője szerint a kiadók a Nemzeti Fejlesztési Tervből pályázhatnak tananyagfejlesztésre, de a piac logikájából következően saját maguknak is be kell ruházniuk a tankönyvek átalakításába.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!