1990: lúzer SZDSZ-es betörők a szocialistáknál

Más idők jártak még 1990-ben. A Szabad Demokraták Szövetsége antikommunizmusban az MDF-en is túltett. Hogy mást ne mondjunk: a nyugodt erő elképzelhetőnek tartott egy puha átmenetet, ex-kommunista államfővel, szabadon választott parlamenttel, az SZDSZ viszont nem kért a köztársasági elnöki posztra esélye Pozsgay Imréből.

1990. február 4-én két SZDSZ-es tört be az MSZP Tófenék utcai irodájába. Javában zajlott már a választás kampány, magukkal vitték, a Magyar Nemzet tudósítása szerint, a párt tagnyilvántartását, az 1989. évi pénzügyi iratokat, és a pártrendezvényeken készült, több hangfelvételt tartalmazó magnószalagokat. És min buktak le?

„Az elkövetők a helyszínen az SZDSZ jelvényével ellátott matricát hagytak hátra.”

Az SZDSZ kiadta az elkövetőket, nevük megjelent az újságban. Haraszti Miklós az SZDSZ ügyvivői nevében kért elnézést, az MSZP nevében Polgár Viktor szóvivő – nemrég a Külügyminisztériumban töltötte be ugyanezt a posztot – fogadta megnyugvással Haraszti nyilatkozatát.

A két SZDSZ-es betörő azt vallotta a rendőrségen, hogy a szocialisták irodájának ajtaja nyitva volt (csali?), a dokumentumokat pedig azért vették magukhoz, hogy tájékoztassák az SZDSZ vezetőségét, „segítve ezzel azt, hogy az MSZP elszámoljon elődpártjának a vagyonával”.

A két párttagot az SZDSZ kizárással büntette, de az azt követő évek történéseit ismerve legkésőbb 1994-ben, a Horn-Kuncze-kormány megalakulásakor úgyis kiléptek volna az egykori antikommunista SZDSZ-ből.

És mi lett a két betörővel? Csak az egyikükre adott ki találatot a google; egy polgári körben tevékenykedik, 2005 márciusában például negyedmagával meglátogatta a Pesten tüntető gazdákat és üdvözletet, valamint pénzadományt adott át nekik.