1988: fizetős az egészségügy

A Minisztertanács rendelete értelmében 1988. január 1-jétől  térítéskötelessé váltak az állami egészségügyi szolgálat gyógyító-megelőző ellátást kiegészítő szolgáltatásai, valamint egyes közegészségügyi és járványügyi ellátások.

A rendeletet sokan félreértették, ezért a Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet megnyugtatta a kedélyeket:

"az egészségügyi ellátás továbbra is ingyenes. Csak azokért a szolgáltatásokért kell térítési díjat fizetni, amelyeket a magyar állampolgárok önszántukból, magánorvosi beutalással vagy orvosi beutaló nélkül kívánnak igénybe venni."

Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a díjfizetés elsősorban az éppen feltörekvő magánzókat, gmk-sokat és a nyugatra járókat sújtotta. Lecsaptak például azokra, akik „külföldön, főként nyugati országokban” gyógykezeltették magukat, s a számlát addig a bőkezű és már éppen a csőd szélén álló állam megtérítette.

Fizetnie kellett az egészségügyi véleményért annak, aki külföldi munkavállalásra készült. Az indoklás a következő volt:

„Az egészségügyi hatóságok álláspontja ugyanis az, hogy az egyéni külföldi munkavállalás például jelentős haszonnal járó tevékenység, ezért nem indokolt, hogy az ehhez szükséges orvosi vizsgálatokat ingyen végezzék el.”

Díjjal sújtották azokat az állami kórházakban végzett diagnosztikai vizsgálatokat is, amelyekre magánorvos adott beutalót. Ez nem feltétlenül ment át a gyakorlatba: néhány éve is lehetett hallani arról, hogy a főorvos magánbetegeinek költséges vizsgálatait saját kórházában végeztette el az OEP költségén. Fizetni kellett azért is, ha valaki beutaló nélkül kezeltette magát szanatóriumban.

És mennyi volt a díj? A beutaló nélküli szanatóriumi ágyért napi 310 forintot kellett fizetni. Ugye ismerős valahonnan ez a kábé összeg? Kis különbség azért van. Akkoriban jobban megvágták a népet, mint most a mostani kórházi napidíjjal, 1988-ban ugyanis 7-8 ezer forint volt az átlagkereset.

Megvolt a többi ellátás díjszabása is. A fogászati röntgenvizsgálat 150 forintba, az EKG 100 forintba, a mellkas-átvilágítás 200-ba, az ultrahangvizsgálat 600 forintba, a CT-vizsgálat pedig közel félhavi fizetésbe, 3000 forintba került. Ennyibe kerültek a beutaló nélkül vagy magánorvosi beutalóval igénybe vett ellátások, és ennyit kellett fizetnie annak a hipochondernek, aki besétált a rendelőbe és csak úgy ki akarta vizsgáltatni magát.

Ja és még valaminek emelkedett a díja. A detoxikálóért már addig is fizetni kellett, de az összeg 1988-ban 1000 forintra nőtt. Két év volt a rendszerváltásig.