Csilla, Noémi
5 °C
18 °C

1985: magyar tiniszlenggel mutatják be a Házibulit

2008.02.28. 12:00
32 hozzászólás

Pont huszonhárom éve került a magyar mozikba a Házibuli, a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb tinifilmje, melynek már a legelején nekiszegezik a tizenhárom éves Sophie Marceau-nak a kérdést: "Na, bekrapekoztál már?", illetve pár perccel később az is elhangzik, hogy "szuperzseniális", meg az, hogy "ezt jól megfirkáltuk" (azaz: ezt jól összehoztuk). Az 1980-ban készült film bemutatását követően egyből a nemzetközi (de főleg európai) popkult meghatározó viszonyítási pontjává vált, Sophie Marceau tinisztár lett, a Dreams Are My Reality című sláger (Richard Sanderson és a francia filmzeneveterán Vladimir Cosma szerzeménye) pedig nem sokkal később a magyar sulidiszkók/házibulik közkedvelt "lassú száma".

Magyarországra az őrület öt év késéssel érkezett, a Filmvilág akkori számában (közvetlenül a dán Gumi-Tarzan és a román Megtorlás című filmek kritikái után) a következők olvashatók a Házibuliról:

Dreams Are My Reality: Az álom a valóságom - erre a slágerre táncol a leggyakrabban a film tizenéves szerelmespárja. Claude Pinoteau filmjében a valóság olyan, mint egy szép álom. Alighanem ennek is köszönhető, hogy a film kiemelkedő siker volt Franciaországban (már a folytatását is bemutatták A buli 2 címmel), s valószínűleg kedvelni fogják a nézők nálunk is. Érthetően. Például a színészi játék miatt is: Brigitte Fossey (anya) és Claude Brasseur (apa) a franciásan finom komédiázás magasiskoláját mutatja be. [...] Vonzó az is, hogy a Házibuliban egymást érik a kedves humorú ötletek, a szellemes dialógusok.

A kritika írója később persze kitér arra, hogy a film valójában túl hosszú, valamint leszögezi: "Tét nélkül a vígjáték nem az igazi." Amivel az ért egyet, aki akar. 

A Házibuliban az anyuka Halász Judit magyar hangján magyaráz Gonosz öregek című filmbeli képregényéről, a kamasz Sophie Marceau pedig Balázsi Panna hangján mondja, hogy "haláli jó a dzsekid", meg hogy "micsoda blúza van, marhajó", illetve, hogy "megjött az idomítóm", telefonon utalva ezzel a lakásba épp belépő apukára. Az apuka meg (Pathó István) a film egy pontján (miután elege lesz a begipszelt lábból, és épp szétköltöznek az anyukával) kijelenti, hogy ő nem költözik lakótelepre, merthogy épp egy nappal korábban olvasta, hogy egy német juhászkutya öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a környezetet.

Az 1982-ben készült folytatást nálunk fél évvel az első rész haza premierje után, 1985 novemberében mutatták be. Harmadik részt terveztek, ám nem készült el soha, viszont a szintén Claude Pinoteau rendezésében, és az akkorra már szexszimbólum Sophie Marceau főszereplésével készült 1988-as Párizsi diáklányt sokan nem hivatalos harmadik résznek tekintik. A Házibuli ekkorra már a magyar popkultúra része volt, másolt kazettán terjedt a Reality című dal, és itt egészen mást jelentett, amikor Vic barátnője azt mondta egy iskolai jelenetben: "Eszemben sincs itt angolul tanulni, inkább megnézek tíz amcsi filmet." És ne feledjük a két mellékszereplő emlékezetes csókjelenetet se a dögunalmasan induló házibuliban, mert ugye "nem is fogszabályzó van a szájában, hanem valóságos atomerőmű."