1983: Arthur Koestler feleségével együtt öngyilkos lesz

Huszonöt éve, Londonban feleségével együtt öngyilkosságot követett el a magyar származású író, Arthur Koestler. Az eutanáziát régóta támogató, 78 éves Koestler Parkinson-kórban és leukémiában szenvedett, harmadik felesége, az 55 éves Cynthia Koestler viszont teljesen egészséges volt, amikor mindketten halálos adag gyógyszert vettek be. "Nem tudok Arthur nélkül élni, bizonyos belső erőforrások ellenére" - írta a feleség búcsúlevelében. A házaspárra lakásuk nappalijában találtak rá, Koestler a fotelban ült, kezében egy pohár whiskyvel, felesége a díványon feküdt, az asztalon két pohár bor és egy üveg méz, amivel a gyógyszer ízét vették el.

Arthur Koestler Magyarországon született 1905. szeptember 5-én, Kösztler Artúr néven askenázi zsidó családba. Édesapja, Kösztler Henrik gyáros és feltaláló volt, az enyhén radioaktív „egészségszappan”, illetve a borítékbontó szerkezet megalkotója. Artúr 14 éves korában a család Bécsbe költözött, ahol később elektrotechnikát és pszichológiát tanult a műegyetemen, és megismerkedett a cionista mozgalommal. Tanulmányait nem fejezte be, mert egy hónappal a záróvizsgája előtt Palesztinába költözött, ekkor már újságíróként tevékenykedett. Tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki belőle, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben jelent meg A sötétség délben című regénye angolul, ami a világhírt jelentette számára. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozza fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény állítólag nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaország a világháború után nem lett kommunista.

Több nyelven írt és beszélt folyékonyan, bár könyvei többségét angolul írta, első három, talán legismertebb regénye (bibliográfia a Koestler.hu-n) eredetileg három különböző nyelven született meg: a Gladiátorok magyarul, a Sötétség délben németül (bár az eredetije mára elveszett), az Érkezés és indulás pedig angolul. Cikkeket német, héber, francia és angol nyelven írt, sőt ő alkotta meg az első héber nyelvű keresztrejtvényeket is.

Koestlert foglalkoztatta a paranormális, a természetfeletti, 1958-ban Indiába és Japánba utazott, hogy megismerkedjen a távol-keleti filozófiákkal, melyekről azt gondolta, javára válhatnak a nyugat-európai társadalmaknak. Azonban csalódnia kellett, tapasztalatait A lótusz és a robot című könyvében foglalta össze. Részt vett Timothy Leary korai drogkísérleteiben is a Harvardon, és érdeklődött a hallucinogén szerek iránt, évekkel később, Aldous Huxley írásával, az Érzékelés kapuival vitába szállva egy cikkében amellett érvelt, hogy a drogok nem nyitnak ajtót egy másik világba, egyszerűen csak átverik az idegrendszert.

Koestler élete utolsó szakaszában az érzékeken túli érzékelést tanulmányozta, állítólag többször tapasztalt természetfölötti jelenségeket, bár saját bevallása szerint nem volt médium. Megalapította a Koestler Alapítványt, ennek célja a parapszichológia és a paranormális jelenségek kutatása. Végakarata az volt, hogy minden vagyonát fordítsák az edinburgh-i egyetemre parapszichológiai karának megalapítására. Legismertebb tudományos művei a hetvenes években jelentek meg, mint például A vak véletlen gyökerei vagy A változás kihívása. Ez utóbbiban összekapcsolta a szinkronicitásról szóló tanulmányát Jung és Kammerer egyidejűségről szóló hipotézisével.

"Koestler magyarországi megítélése és recepciója mindmáig nem érte el azt a nívót, amelyet méltán megérdemelne. Életművének hazai befogadása érthető okokból nem indulhatott meg egészen a rendszerváltás előestéjéig, amikor 1988-ban markáns kiindulópontként sor került a Sötétség délben magyar nyelvű kiadására - írta Holuber Ernő 2003-ban az Élet és Irodalomban. - Mára életmuvének vezérkontúrjai átkerültek a magyar kultúrába - elsősorban a műfordító Makovecz Benjamin munkáján keresztül -, a magyar közéletben itt-ott felbukkanó érdemi méltatás ellenére a hazai szellemi élet berkeiben mégsem sikerült még kellő mértékben tudatosítani valódi jelentőségét - vagy akár magyar vonatkozását."