Arnold, Levente
17 °C
27 °C

1995: Bokros Lajos rendet tesz

2008.03.11. 21:21
108 hozzászólás

Térítési díj néven 500 forintos vizitdíj, tandíj a felsőoktatásban, a feketegazdaság felszámolása, leépítés a minisztériumokban – Gyurcsány Ferenc semmi újat nem tanult 2006-os stabilizációs programjának az összeállításakor, csak leporolta az eredeti Bokros-csomagot. Az 1995. március 12-i kormányülésen elfogadott, 170 milliárd forint "megfogását" célzó stabilizációs csomagnak ezek ugyanis központi elemei voltak, még ha később nem is minden valósult meg belőlük.

A két héttel korábban lemondott Békesi László helyébe lépő Bokros Lajos nem vacakolt sokáig, hogy megállítsa a – Horn Gyula miniszterelnök szavaival – államcsőd felé rohanó országot. Még a kormányon belüli politikai egyeztetésekre sem fecséreltek sok energiát, a miniszterek többsége csak a március 12-i, időpontját tekintve is rendkívüli, vasárnap tartott kormányülésen ismerkedett meg az előterjesztés részleteivel.

A döntést megelőző héten a miniszterek "csepegtetve" kapták az információkat a stabilizációs program egyes elemeiről, de például a forint 9 százalékos leértékeléséről és a 8 százalékos vámpótlék bevezetéséről csak a kormány ülésén szereztek tudomást. Nem csoda, hogy ez többeknél kiverte a biztosítékot: Kovács Pál népjóléti miniszter azonnal, Katona Béla, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter néhány nappal később be is jelentette a lemondását.

Ehhez képest az MSZP elnöksége jól fogadta a programot, az arról döntő ülésen egyetlen ellenszavazat sem akadta, holott a testület tagjai volt a monetáris szigor hívének aligha mondható Csintalan Sándor és Jánosi György is. Utóbbi ugyan szóban kifogásolta a tandíj bevezetését, de végül nem tiltakozott a szavazásnál. A szocialista elnökség támogatását Csintalan így indokolta a HVG március 18-i számában:

"Békesi Lászlót azért nem támogattuk, mert noha örökösen az ország fizetésképtelenségével riogatott, nem volt határozott kilábalási programja."

A csomag lényege: a szociális ellátások megkurtítása, az addigi ingyenes juttatások piacosítása és a munkaadói terhek növelése. Az addig alanyi jogon járó családi pótlék rászorultsági alapú lett. A gyed és gyes helyett gyermeknevelési juttatást vezettek volna be. Bokros Lajos fedezte fel a vizitdíjat, térítési díj néven 500 forintot szedett volna a járóbeteg-szakrendeléseken a 18-62 évesektől.

Az intézkedések célja az volt, hogy államháztartás pozícióját 170 milliárd forinttal javítsák. Ehhez módosítani kellett az 1995-ös költségvetést. Emellett létszámleépítések az államapparátusban, és „a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében a kormány megerősíti az adó- és vámhivatalok anyagi helyzetét”.

A csomag természetesen társadalmi tiltakozások sorozatát váltotta ki, emellett több elemét az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. A tervezett intézkedések egy részét így be sem vezették, bár volt olyan elképzelés, amelyet a politikai ellenállásmiatt törvénybe sem foglaltak. Megvalósult az egyszeri, 9 százalékos, majd az azt követő csúszó leértékelődés – ezzel az utólagos elemzések szerint sikerült elkerülni a gazdaság növekedésének drasztikus visszaesését, ami 12 évvel később Gyurcsánynak nem jött össze –, szűkítették a szociális juttatásokat, emelték a nyugdíjkorhatárt, korlátozták a béreket a közszférában.

A Bokros-csomag elkerülhetetlen volt, ebben szinte teljes a közgazdász-szakma egyetértése, bár vannak eltérő vélemények is. Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere például egy 2007-es konferencián azt mondta, nemcsak elkésett, de is elhibázott is volt a Bokros-csomag, és a magyar gazdaság 1997-2001-es aranykora nem a Bokros-csomagnak köszönhető, hanem éppen annak ellenében valósult meg.

A nagy többség ugyanakkor egyetért azzal, hogy szükség volt a stabilizációs programra. Az ország gazdasága 1993-tól sodródott a csőd felé, a fizetési mérleg hiánya a 10, az államháztartás hiánya 8 százalék körül volt. A csomag nagy erényeként emlegetik, hogy a bevételek növelése mellett nagy hangsúlyt fektetett a kiadáscsökkentésre is; Kornai János egy 1996-os tanulmányban azt írta, hogy a deficit 1995-ös leszorításában 1 forint bevétel-növekedés 3 forint kiadás-csökkentéssel járt együtt.