Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

1998: sikeresen landolt a Nemzetközi Űrállomás mentőhajója

2008.03.12. 12:21
25 hozzászólás
A félmillió kilós, 345 kilométeres magasságban keringő Nemzetközi Űrállomáson jelenleg csak háromfős legénység tartózkodhat huzamosabban. Ez köszönhető egyrészt a lakóterületek szűkösségének is, de az új elemek érkezése után is csak három embert tud majd a gyorsreagálású Szojuz elszállítani vészhelyzet esetén.

Éppen ezért kezdtek bele a NASA mérnökei az X38-as mentő űrrepülőgép fejlesztésébe. Az eszköz az eredeti tervek szerint alkalmas lett volna arra, hogy az ISS teljesre, hét fősre duzzadó legénységét visszaszállítsa a Földre, ha vészhelyzet adódik, vagy ha bármilyen okból sürgősen vissza kell térniük a lakóknak a bolygóra.

Az X38-as nem előzmény nélküli, a szárny nélküli repülők első generációját már a hatvanas években elkezdték fejleszteni: hasonló volt az X24-es is. Az amerikai és európai mérnökök a 90-es évek közepén kezdtek el komolyabban foglalkozni a projekttel, a pilóta nélküli verziót aztán hamar sikerült is kipróbálni. A tervezésnél fontos szempont volt a szállíthatóság, így az X38-as akkorára készült, hogy beleférjen az űrrepülő csomagterébe. Ennek ellenére nem volt kicsi: tíz tonnát nyomott és kilenc méter hosszú volt.

Az első tesztgép 1998. március 12-én végezte el repülését, három évvel később már a sokadik sikeres leszállási manővert hajtották végre. Több verzió is készült, az X-38 V-131, az X-38 V-132 és a végleges verzió nyolcvan százalékos mása, az X-38 V-131R járt fent. Az X-38 V-201-esnek már földkörüli pályán is kellett volna repülnie, azonban sosem készült el, 80 százalékon leállították a munkálatokat.

A 131-es modellt a NASA B-52-ese emelte a 14 kilométeres magasságba, majd az rövid szabadeséssel hangsebességig gyorsult. Négy kilométeres zuhanása után kinyíltak kupola-ejtőernyői, melyek száz kilométer per órás sebességig lassították az X38-at, majd kinyílt a fékezőernyő, melynek felülete 700 négyzetméter volt, ami kétszerese az akkori legnagyobb utasszállító, a Boeing 747-es szárnyfelületének. A gépet a NASA egyik kiképzett űrhajósa irányította a Földről, egy olyan vezérlőpult előtt ülve, amilyet a kész repülőbe is be akartak építeni.

Ugyanakkor az X38-as magától is le tudott volna szállni. Mivel vészhelyzet esetére építették, úgy tervezték, hogy irányítás nélkül is biztonságban le tudja rakni a sérült, esetleg öntudatlan legénységet a Földre.

A komoly tesztekre azonban sohasem került sor: a pénz 2001-ben kezdett el fogyni, aztán 2002. április 29-én végleg leállították a kutatásokat.