Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

1976: megalapítják az Apple-t

2008.04.01. 16:00
74 hozzászólás
Az Apple története úgy indult, mint a legtöbb szilícium-völgyi vállalaté: két barát úgy döntött, hogy alapít egy számítástechnikai céget. Az egyikőjük az akkor még csak 21 éves Steve Jobs volt, míg társa, a „Másik Steve”, Steve Wozniak, a Berkeley Egyetem hallgatója. A csapatnak volt egy harmadik tagja is, a korábban az Atarinak dolgozó Ronald Wayne, akinek az első Apple-logót és a cég az Apple I leírását köszönheti a világ. Wayne egyébként azzá vált híressé, hogy még a kezdeti időkben megszabadult Apple-részvényeitől 800 dollárért. Ezek a papírok ma több mint 15 milliárd dollárt érnének, Wayne azonban nem bánta meg döntését, mert mind mondta, akkoriban ez tűnt a legjobb megoldásnak.



A társaság, pontosabban Wozniak egy garázsban építette meg első számítógépét, az Apple I-et. Sok pénzük nem volt, Jobs például Volkswagen kisbuszát is eladta, hogy fedezni tudja a költségeket. Bár a létrehozott gép mai szemmel inkább egy fadobozba hajigált áramkörhalomnak tűnik, akkoriban mégis különleges volt: a hobbifelhasználók korábban csak részekben vehették meg a gépeket, az Apple I azonban körülbelül harminc csipjével nagyjából késznek volt mondható. Persze monitor és billentyűzet még ehhez is kellett, de viszonylag sikeres lett a 666,66 dollárért árult készülék. Az árat egyébként Wozniak találta ki, mert szerette az ismétlődő számokat, és mert úgy gondolta, harminc százalékkal drágábban kell eladni a gépet a nagyközönségnek, mint amennyiért (500 dollárért) megvette azt tőlük egy helyi bolt. Összesen 200 darabot gyártottak belőle, mára 30-50 darab maradt, amiket 15-50 ezer dollárért vesznek meg a gyűjtők.

Amilyen jó befektetés volt annak idején Apple I-et venni, annyira sikeresnek mondható, aki magába a vállalatba fektetett: a kaliforniai cég első évében 174 ezer dolláros bevételt ért el, 1977-ben, a sokkal professzionálisabb Apple II-vel már 2,7 milliót, 1978-ban 7,8 milliót, 1980-ban 117 milliót. Hatéves volt a cég, mire eljutott az egymilliárdos forgalomig, 1984-ben meg bemutatták a vállalat legsikeresebb számítógépcsaládjának az ősét, az első Macintosht.

Egyet azonban érdemes visszalépni, 1983-ba, a gyártó ugyanis akkor lépett piacra a (Jobs lányáról, hivatalosan a Local Integrated Software Architecture-ról elnevezett) Lisával. A gépet a Xeroxnál tett 1979-es látogatás ihlette, ahol Steve Jobs és csapata megvizsgálta az Altót, az első, grafikus interfészű operációs rendszert futtató gépet. Jobs elhatározta, hogy következő dobásuk a GUI-ra épül, de ugyanígy át akarták venni a a Xeroxnál látott egeret is, amit első körben szappantartóból és pingponglabdából fabrikáltak, majd a golyót gumilabdával helyettesítették, hogy ne csúszkáljon az asztalon.



Bár a Lisa tízezer dolláros ára és visszafogott teljesítménye miatt nem lett sikeres, hatása óriási volt. Munkahelyükön ugyanis gyakran találkoztak az emberek a géppel, és hamar megszerették annak grafikus felületét, funkcióit. Otthonra is akartak egy Lisát, pontosabban valami hasonlót, de olcsóbbat: ez lett a Macintosh. A gép 1984-ben került piacra. Ebben mutatkozott be a Mac Os is, a kétezer-ötszáz dolláros, fekete-fehér monitorral egybeépített számítógépet elkapkodták a vásárlók. Instant get lett.

"Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot?" - kérdezte Steve Jobs 1983-ban John Sculley-t, a Pepsi vezetőjét, aki a cukros víz helyett végül az almát választotta, és vezérigazgatói tisztségben átvette az Apple irányítását. Ez lett egyben Jobs veszte is, Sculley 1985-ben kirúgta a nehezen kontrollálható alapítót, és megkezdődött az erjedés, aztán pár évvel később a mélyrepülés.

Az Apple-nek új kihívásokkal kellett szembenéznie: az IBM-alapú pc-k előretörtek, ahogy a Windows is egyre népszerűbb lett. Az első években még sikerült növelni a cég versenyképességét, 1987 közepétől viszont olyan stagnálásba kezdenek az Apple részvényei, aminek csak az 1996-tal kezdődő mélyrepülés vet véget.

Bár ezekben az években jelent meg a PowerPC, a Newton, az ős-PDA, licencelték  a Mac OS-t, ezzel a Macintosh-kompatibilis számítógépeket zúdítottak a piacra, a bevételek egyre csökkentek, a kiadások nőttek.

Közben Jobs saját céget alakított, ám a NeXT Computer sem tudott áttörést elérni. A külön töltött évek mégis hasznot hoztak: a NeXT-nél fejlesztett operációs rendszer lett a későbbi Mac OS X alapja. Ehhez azonban fel kellett vásárolni a vállalatot, az Apple 402 millió dollárt fizetett 1997-ben a cégért, és a papírokkal együtt hozzájutott Steve Jobshoz is, aki gyorsan átvette a hatalmat.

Egyből munkához látott, lefújta a sikertelen projekteket, és elkezdte terrorizálni beosztottait. Legendák keringtek arról, hogy az alkalmazottak remegve szálltak be a liftbe, mert attól féltek, hogy menet közben összetalálkoznak Steve Jobsszal, aki kirúgja őket. Jobs elpusztította a klónokat, és stratégiai partnerséget kötött a Microsofttal. Bemutatták a PowerBook G3-ast és a Power Mac G3-ast, bár ezeknek még a korábbi időszakra jellemző unalmas külsejük volt. Jobs országszerte Apple boltok építésébe kezdett, így a társaság már közvetlenül értékesíthette gépeit.

Egy évvel az alapító visszatérése után a cég piacra dobta az első iMacet, ami óriási siker lett: 12 hónap alatt 800 ezer darabot adtak el belőle, és a társaság 1993 után először tudta (309 millió dolláros) nyereséggel zárni az évet. Kényelmes időszak következett, 1999-ben bemutatták a szintén színes iBookot, valamint a már kötelezően divatos külsejű Power Mac G4-est, a részvényesek pedig elégedetten nézték, ahogy papírjaik egyre híznak.

Kétezerben mutatták be a Power Macintosh G4 Cube-ot, a divatos külsejű, ám ventilátorok híján a húsz évvel korábbi Apple III-as tüneteit produkáló monitor nélküli számítógépet. A Cube drága is volt, meg problémás is, így Jobs visszatérése óta ez lett az első sikertelen számítógép. Közben világszerte csökkentek a számítógép-eladások, ráadásul a dotkomlufi is ereszteni kezdett, így amikor Steve Jobs három év után az első veszteséges negyedévről volt kénytelen beszámolni, a piac hisztérikusan reagált, és a 2000. szeptember 28-i 26,75 dollár után másnap 12,875 dolláron zártak az Apple részvényei. A mélypont decemberben következett, akkor már kevesebb mint hét dollárért hozzá lehetett jutni egy részvényhez. Jól járt, aki akkor vásárolt, mert ma 140 dollárt érnek a cég részvényei, 2008 elején viszont 200 körül is járt az Apple. Aki hét éve vett egymillió forintért a társaság papírjaiból, az pár hónapja közel 29 milliót kaphatott volna értük.

A 2001-es bizonyult a legfontosabb évnek az Apple történetében: bemutatták az új, hófehér iBookot, az alumíniumházú PowerBookot, a NeXTstepből kifejlesztett új operációs rendszert, a Mac OS X-et, valamint egy mp3-lejátszót, amiről akkor talán még nem is sejtették, hogy alapjában rajzolja újra a cég kontúrját: az iPodot.

Nagy változást jelentett, amikor az Apple 2006-ban áttért az „ősellenségnek”, az Intelnek a processzoraira, ami jelentős teljesítménynövekedést és nagyobb hasznot jelentett a vállalatnak.

2008 elején az Apple adta az amerikai számítógép-forgalom hatodát, a bevételek negyedét, és bár a cég világszerte még csak három-négyszázalékos súllyal bír, évente 50-60 százalékkal nőnek az eladások. Elemzők szerint 2008-ban közel tízmillió Macet ad majd el az Apple, közben negyvenmillió iPod és tízmillió iPhone eladására lehet számítani.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?