1994: lelövik a ruandai elnök repülőjét, véres polgárháború kezdődik

Ruanda és Burundi elnökei életüket vesztik, mikor Ruanda fővárosának közelében lezuhan az őket és delegációikat szállító repülő. Minden utas meghal. Egyes beszámolók szerint terroristák rakétával lőtték le a gépet.

A ruandai Juvenal Habyarimana és a burundi Cyprian Ntayamira államfők a merénylet elkövetésekor épp úton voltak hazafelé Tanzániából, ahol kelet- és közép-afrikai vezetőkkel találkoztak, hogy a ruandai és burundi etnikai villongások leállítására keressenek megoldást.

A véres viszályt a többségben lévő hutu törzs és a kisebbségi tuszik között évszázadok óta nem sikerült lezárni. A helyzet Burundiban volt a legsúlyosabb, ahol 1993 októberében meggyilkolták az ország első demokratikusan választott elnökét, aki egyébként hutu volt. A merénylet után 1994 áprilisáig csaknem 100 ezer embert esett áldozatul a vérontásnak.

Ruandában a Habyarimana vezette hutu koalíció 1993 augusztusában kötött békét az elsősorban tuszi felkelőkből álló Ruandai Hazafias Fronttal (RPF), egy átmeneti kormány létrehozásáról azonban már nem tudtak megegyezni.

A hutu ruandai és a szintén hutu burundi elnök halálával mindkét országban tovább romlott a helyzet. Ahogy a merénylet híre nyilvánosságra került, a ruandai elnök rezidenciája körül lövöldözés kezdődött, a hírügynökségek a város különböző pontjain történt robbanásokról számoltak be. A BBC szerint akkor még nem derült ki pontosan, kik álltak a harcok hátterében.

Rövidesen egyértelművé vált, hutu szélsőségesek építettek barikádokat a főváros számos pontján, és módszeresen kezdték kivégezni a tuszi vezetőket, és azokat hutu politkusokat, akiket nem találtak kellően radikálisnak. A hutu milícia a fővároson kívül is elkezdett gyilkolni, a politikusok után civilek is szerepeltek a halállistákon. A származást nem volt nehéz kideríteni, a személyi igazolványokban ugyanis feltűntették azt.

A merényletek véres tömegmészárlást indítottak el, a következő három hónapban 800 ezer ember vesztette életét. Már az államfők meggyilkolása után a szélsőséges hutuk módszeres népirtásba kezdtek, melynek nemcsak a tuszik, hanem a mérsékeltebb hutuk is áldozatul estek. Az ENSZ békefenntartói nem avatkoztak közbe idejében, pedig mérsékelni tudták volna a tragédiát, a Kofi Annan ENSZ-főtitkár utasítására 1999-ben elkészült tanulmány feltárta a szervezet által elkövetett hibákat, melyeket Annan el is ismert.

Az ENSZ ruandai nagykövete, Jean Damascene Bizimana rögtön az eset után merényletként számolt be Habyarimana haláláról. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai egy perc némasággal emlékeztek a meggyilkolt államfőkre, és nyugalomra szólítottak fel, amíg a repülő lezuhanásának körülményeit fel nem tárják.

1890 és 1962 között Ruanda és Burundi egy ország voltak Ruanda-Urundi néven, először Németország, később Belgium fennhatósága alatt. A belgák a tuszi királyokat támogatták a hutu többséggel szemben, ami sokat rontott a népcsoportok közti ellentéten. Az ötvenes évek végén a hutuk felkelése miatt 200 ezer tuszi menekült volt Burundiban, majd mikor Ruanda függetlenedett Belgiumtól, a többségben lévő hutuk átvették a hatalmat, és elkezdődtek a megtorlások. Egyre több tuszi kényszerült száműzetésbe, így egyre gyakoribbá váltak azok a felkelések, melyeket Ruanda határán kívülről indítottak a tuszi menekültek.