Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

1970: Lenin fejének nyomában

2008.04.21. 21:21
162 hozzászólás
„Április 22-én nagy napra ébredt a város. Büszkeség töltötte el az embereket, hogy Tiszaszederkény a nagy forradalmár: Lenin nevét vette fel. Felemelő érzés volt a névadó díszünnepségen részt venni. És tudni azt, hogy fiatal szocialista városunk beírta nevét a történelembe.”

Így köszöntötte Leninváros dolgozóit 1970. április 24-i számában a Borsodi Vegyész, a Borsod megyei vegyipari üzemek dolgozóinak hetilapja.

Bár az eseményről az országos sajtó is megemlékezett, a hangulat és a részletgazdagság miatt továbbra is a helyi lap 'A lenini eszmék élnek, győzedelmeskednek' című beszámolójára támaszkodnék ebben a talált tárgy típusú tegnapi cikkben.

Képek a helytörténeti múzeumból (1. galéria)
„A zászlódíszbe öltözött város magas rangú vendégeket fogadott. Már a reggeli órákban megérkezett Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP KB titkára, és Cseterki Lajos, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára”.

Persze kíséretükben ott volt fél tucat megyei és városi tótumfaktum, de eltekintek felsorolásuktól, mert az olvasó 38 év alatt elszokott a kétflekkes enumerációktól.

A Derkovits Gyula Művelődési Ház bejárata előtt egy Lenin-mellszobor fogadta őket, mellette díszőrséget álltak a fegyveres testületek és az Ifjú Gárda tagjai. A magas rangú vendégek ellépdeltek közöttük, be a színházterembe, melyet 400 párttag töltött meg.

Válogatás a helytörténeti gyűjtemény anyagából (2. galéria)

A nap legemelkedettebb, már-már himnikus hangvételű beszédét a megyei pártbizottság első embere, Bodnár Ferenc tartotta, közvetlenül a szovjet és a magyar himnusz után. (Valószínűleg légzéstechnikai órákat is kellett vennie előtte, a szöveget pedig megkapták a Borsodi Vegyész tudósítói, mert ilyet lejegyzetelni nem lehet.)

"Az emberiség haladó százmilliói, az egész világ haladó erői nagy tisztelettel emlékeznek meg a világ első proletárállamának megteremtője, az emberiség nagy tanítója és vezére, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójáról. Ünnepel ma az egész haladó világ, hiszen a földkerekség legtávolabbi pontján sincs már olyan hely, ahol ne ismernék ezt a nevet: Lenin. Ez a név a világ dolgozóinak fáklyája, vezércsillaga lett: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog az emberiség szívében és agyában örökké, s élni fog a leninizmus - korunknak, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának marxizmusa. A leninizmusról azt mondhatjuk ma, amit Lenin mondott a marxizmusról annak idején: ez a tanítás mindenható, mert igaz."

Képek a jelen Tiszaújvárosából (3. galéria)

Nehéz betelni ezekkel a mondatokkal. Próbálja ki hangosan olvasva is!

„A sikerek egyik kézzelfogható bizonyítéka, a szocializmus szülötte ez a pusztából nőtt város is, amelynek történelmi jelentőségű névadó ünnepségére összegyűltünk. Ez a napfényes, egyre épülő, nagy jövő előtt álló város a szocializmus városa. Minden létesítménye a felszabadulás után épült és nagyszerűen példázza a nemzetközi összefogást is. A város és hatalmas üzemeinek jövője azt valósítja meg, azt érzékelteti, amiről Lenin álmodozott, az ő tanításai, ma is érvényes útmutatásai nyomán épül és halad előre. Mi mégis úgy érezzük, hogy nagy-nagy megtiszteltetés és előlegezett bizalom nyilvánul meg abban, hogy pártunk és kormányunk méltónak találta e várost a nagy Lenin nevének viselésére.”

Nyers Rezső jelenlétével csak az esemény fényét emelte, Cseterki Lajos pedig a marxista-leninista továbbképzők nyelvét beszélte, amire már tényleg nem érdemes helyet pazarolni, a történelmi aktus megörökítésére pedig visszaadom a szót Ónodvári Miklósnak és Oravec Jánosnak.

A város és hatalmas üzemei

Emlékezetes, forró pillanatok következtek. Az Elnöki Tanács titkára a következő szavak kíséretében átnyújtotta dr. Kovács Albertnek, a városi tanács vb-elnökének a díszes kiállítású oklevelet: - Most pedig átnyújtom önöknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatát, és egyben tolmácsolom a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bozottsága, az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét!

Az ünneplő közönség hosszan tartó, ütemes tapssal köszöntötte a nagy pillanatot.

„Nehéz volna szavakat találni és szavakban kifejezni azt a mélyen megható jó érzést, örömet, boldogságot és – ne vegyék tőlünk szerénytelenségnek – azt a büszkeséget, amely Tiszaszederkény – mától kezdve Leninváros – valamennyi dolgozóját érte”

– kezdte Kovács Albert, miután elült a taps, de beléfojtom a szót. Mint ahogy a Sz. Sz. Szaturinnak, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosának is csak annyit engedek mondani, hogy:

„Testvéri üdvözletüket és legjobb kívánságaikat küldik Lenin szülővárosa, Uljanovszk dolgozói is (...) Különösen megindít az, hogy Tiszeszederkény-Leninváros a magyar és a szovjet népek örök barátsága jegyében született, és ennek jeléül viseli mostantól kezdve Lenin nevét is.”
Öröm és boldogság a magánéletben

A maratoni díszünnepség vége felé a MSZMP városi emberei el is játszották Cseterkei elvtárs tételét, melyről a Központi Bizottság legutóbbi ülésén határozatot is hozott: „Az állam erősítésének egyik iránya a központi állami szervek munkájának elvibbé, színvonalasabbá tétele. A másik: a szocialista demokrácia széles körű kiterjesztése, a dolgozók millióinak a hatalom gyakorlásába való jobb bevonása”.

Vincze Bertalan, a TVK gépgyárának munkása, alapszervi párttitkár tehát a szónoki emelvényre lépett:

„Mi munkások – mondotta - azért is büszkék vagyunk arra, hogy városunk Lenin nevét viseli, mert Lenin szoros kapcsolatban állott a munkásokkal, tanult a munkások tapasztalataiból, tanította és szervezte őket a szocialista forradalom győzelemre vitelére.”  Majd „a város munkásainak nevében azt javasolta a város vezetőinek, mielőbb tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy már a közeli jövőben Lenin-emlékmű kerüljön a város főterére.”

És javaslata meghallgatásra is talált.

A város saját Leninje

A Lenin-szoborról, mely a művelődési ház bejárata mellett állt 1970 április 22-én, a város helytörténészeinek nem sikerült semmit kideríteniük. Nem tudni, honnan kapták kölcsön a névadó ünnepélyre.

Vincze Bertalan javaslatának megvalósulására több mint 13 évet kellett várni. 1983 novemberében adták át a város főterén Makrisz Agamemnon Lenin-szobrát, melyet a város lakói egymás közt csak a „karón varjú” néven emlegettek.

Hét év után, 1990-ben  távolították el. „A szobrot az MDF helyi szervezete előbb becsomagolta, majd kezdeményezte, hogy a városi tanács soron következő ülésén, vagyis június elején tárgyalja meg, s döntsön Makrisz Agamemnon alkotásának további sorsáról” – írja Hajdu Imre Álmodtunk egy új világot. Leninváros – Tiszaújváros (1990-1991) című könyvében.

Hét évig állt a görög szobrász alkotása

„A minap beszélgettem Wehner Tibor művészettörténésszel, aki számos tanulmányt publikált a magyarországi Lenin-szobrokról. Őt idézem: – kezdte érvelését Hajdu Imre beszámolója szerint az ülésen Tóth Imre László országgyűlési képviselő. – ’Makrisznak az egész országban sehol sem sikerült olyan emlékművet készíteni Leninhez kapcsolódva, amely esztétikailag maradandó lenne’. Művészileg tehát teljesen értéktelen szoborról van szó, eszmeileg pedig teljesen romboló a város ’éke’. Ne legyenek tehát senkiben aggályok a szobor eltávolítása miatt. Az nem lehet kérdés, hogy el kell-e távolítani. Az már sokkal inkább, hogy mihez kezdjünk vele. Vissza lehetne adni a művésznek, vagy pedig anyagát felhasználhatnánk sokkel értékesebb célok megvalósítására. Szándékosan nem említem a harangöntést, hiszen az már közhelyszámba menne.”

„A döntést hamar követte a tett. A Leninvárosi Krónika 1990. június 14-ei száma az első oldalon röviden adta hírül: ’1990. június 12-én a reggeli órákban eltávolították a Lenin-fejet talapzatáról, azóta nemzeti zászlót lenget ott a szél.”

Még ebben az évben új nevet kaptak a város utcái, a település neve pedig Tiszaújvárosra változott.

Lenin helyén ma korszerű életfaszimbólum áll

Makrisz Agamemnon szobrából nem lett harang, viszont hosszú évekre nyoma veszett. Bár a tiszaújvárosi tévé 2007-ben felkutatta és filmet forgatott róla, a városban még mindig elevenen él a legenda, hogy keresték már sokan, de nem tudni, hova lett.

„Egy raktárban van. Ez túlzás, egy garázsból kialakított raktárban. Nem a legdíszesebb helyen, az biztos” – mondja kissé szabadkozva a tiszaújvárosi  alpolgármester referense, aki volt olyan kedves, és elintézte, hogy lefényképezhessük a szobrot.

(Köszönjük a régi fényképeket és a segítséget a Derkovits Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtárnak, és külön köszönet Csesznák Ildikó muzeológusnak!)