Eleonóra
-2 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

1968: Megérkezik a kóláspalackba zárt szabadság

2008.06.17. 12:46
69 hozzászólás

Prágában már januárban megkezdődik a tavasz, Zambiában viszont júniusban is havazik, az ország történetében először. Nálunk dübörög, ha nem is a gazdaság, de a gazdasági mechanizmus, az olaszok Európa-, Novák Dezsőék olimpiai bajnokok lesznek, és megszületnek a 71-es út balatonfüredi, negyven évvel később elkészülő elkerülőjének alternatív tervei is.

Ha valaki ebből még nem jött volna, 1968-at írunk, januárban megalakul a BKV, márciusban bemutatják a Broadwayn a Hairt, megszületik Davor Suker, DJ Bobo és Jáksó László, VVK-döntőt veszít a Fradi, megalakul a Római Klub, Angliában megjelenik a Beatlestől a Beatles, a tengerentúlon a Doorstól a Waiting for the Sun, nálunk az Omegától a Trombitás Frédi. És megjelenik még valami nálunk, június 17-én, amiről azonban a másnapi újságokból senki nem értesülhetett: elkészült az első Magyarországon palackozott Coca-Cola.

A lapok több oldalnyi terjedelemben számoltak be a világpolitikai fejleményekről, a vietnami háborúról, a doktor Spock elleni folyó eljárásból, a Magyar Nemzet arról is, hogy aranykoszorús jelvényt kapott a Magyar-Szovjet Baráti Társaság 22 aktivistája, valamint – Sugár András londoni jelentéséből –, hogy eltörölhetik a Lordok Házát egy súlyos alkotmányjogi válság miatt. A korabeli lapokban nem bukkantunk nyomára annak a hírnek, hogy a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai gyárában 1968. június 17-én legördült a gyártószalagról az első üveg Coca-Cola, megkezdve ezzel térhódítását a vasfüggöny innenső, kevésbé derűs oldalán.

A Magyar Likőripari Vállalat kőbányai telepe a gyártás első napjaiban

A kóla az ötvenes és hatvanas években, akik éltek akkor, emlékezhetnek rá, a hanyatló nyugat erkölcsi válságának egyik szimbóluma volt a hivatalos propagandában. Magyarországon ekkoriban csak kétféle szénsavas üdítőitalt lehetett kapni, a legendássá vált Bambit, és a kevéssé ismert Utast. A keményvonalas kommunisták rémtörténetbe illő históriákat meséltek a kólamámorban fetrengő nyugati fiatalokról, a nyugatra kijutott szerencsés magyarok céljai között az elsők között szerepelt a tiltott ital megkóstolása, „becsempészése” az országba.

Ennek fényében akár meglepő is lehet, hogy negyven évvel ezelőtt mégis engedélyezték az atlantai cég megjelenését a magyarországi piacon. Igaz, annak fényében már nem, hogy a hatvanas évek második felében megjelentek az első liberalizációs jelek a magyar gazdaság irányításában is. A likőripari vállalat 1968. május 14-én jelentette be, hogy megkezdődik az eredeti Coca-Colák gyártása Magyarországon.

Kólásautó a hatvanas években

A kőbányai palackozás megkezdésének azonban korábbra visszanyúló előzményei voltak. Az üdítőitalt az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a hazai nagyközönségnek, a Coca-Cola külön standon mutatkozott be. A cégtörténeti feljegyzések szerint akkor volt az érdeklődés „az amerikai fiatalok életérzését kifejező üdítőital” iránt, hogy a kólacég standját a rendőröknek kellett megvédeniük az érdeklődők tömegeitől, mert még az akkoriban megszokotthoz képest is hosszú sorok kígyóztak a pultok előtt, hogy megkóstolhassák a nyugat ízét, és minél többet vihessenek belőle haza. A magyarok leleményessége állítólag már akkor sem ismert határt, haldokló anyósra, beteg gyerekre, terhes feleségre hivatkozva szerettek volna minél több kólához jutni.

Az új gazdasági mechanizmus ellenére nem volt zökkenőmentes a kólacég magyarországi letelepülése. A magyar hatóságok nagyon szigorú feltételeket írtak elő a gyártás engedélyezésének fejében. Például arra kötelezték a céget, hogy a gyártáshoz hazánkba behozott kólaszirup értékének másfélszereséért különféle magyar terméket szállítson külföldre, így többek között fürdőkádat vagy gumimatracot; de állítólag ennek a szerződésnek köszönhetően jelent meg a háború után először a tengerentúli piacokon a magyar bor.

A Magyar Likőripari Vállalat kőbányai telepe a gyártás első napjaiban

A boltokban pedig a sokaknak a szabadság szimbólumát jelentő amerikai üdítőital. Ez volt az első, az 1949-es kommunista hatalomátvétel után Magyarországon előállított amerikai termék, a farmergyártás például csak jó tíz évvel később kezdődött el Marcaliban. A kólák palackozásához szükséges üveg is hazánkban készült, kezdetben a sajószentpéteri üveggyárban. Később azonban az orosházi üveggyárban alakítottak ki egy új típusú, a Coca-Cola szabványainak megfelelő üvegpalack-gyártási technológiát, így akkortól onnan érkeztek a kólásüvegek a kőbányai – és később más – likőrgyárakba.

A kezdeti években a kőbányai gyárban egyliteres és kétdecis kiszerelésben készült a kóla, előbbi bolti forgalomba került, utóbbit a vendéglátóhelyek számára gyártották. A kétdecis kóla 3 forintba került, ugyanannyiba, mint egy kiló kenyér, egy liter kannás tej, egy üveg félliteres sör vagy egy tubus fogkrém. Ebben az évben egyébként az átlagos kereset 17 971, vagyis nagyjából havi 1500 forint volt.

A kezdeti kapacitást évi 15 millió liter kólában állapították meg, vagyis az akkor már egy kicsit vidám barakk minden lakója évi másfél liter magyar kólára számíthatott. A cég tájékoztatása szerint ezeket Coca-Cola teherautókkal szállították a boltokba és éttermekbe, bár cégautó nem járt mindenkinek. Így például az értékesítési képviselők hosszú évekig BKV-val járták a budapesti áruházakat, hogy az egyes helyeken felvegyék a rendelést.

Kólareklám a hősidőkből

A kóla palackozására csak 1970-ig volt kizárólagos joga a likőripari vállalatnak, akkor, a Szeszipari Vállalatok Trösztjének megalakulásával valamennyi hazai szeszipari cég – a szabadegyházi, a győri, a kisvárdai és a miskolci is – megkapta a Coca-Cola palackozásának jogát, majd az 1980-as évek elején az amerikai cég a Békéscsabai Üdítőitalgyártó Vállalattal is leszerződött. A cég terjeszkedése 1988-ban a narancsízű Fanta magyarországi, szabadegyházi palackozásának elkezdésével folytatódott.

Az üdítőital-piacot 1991-ben liberalizálták, akkor a Coca-Cola Company – amely ebben az évben jelentette meg a magyar piacon is a Sprite-ot – vegyesvállalatot alapított, amely a következő évben már az üdítőital-piac legnagyobb szereplője volt. A ma 1400 alkalmazottat foglalkoztató Coca-Colának palackozó üzeme van Dunaharasztiban és Zalaszentgróton, az 1991 óta 100 milliárd forintot meghaladó befektetésével a legnagyobb hazai élelmiszeripari zöldmezős beruházónak számít, és a tavalyi értékesítési bevételük elérte 77,5 milliárd forintot, amihez 520 millió liternyi innivalót palackoztak, a negyven évvel ezelőtti mennyiség 35-szörösét.