Júlia, Rita
13 °C
26 °C

1986: Kádár János nagyinterjút ad a Time-nak

2008.08.11. 07:57
268 hozzászólás

Kádár János interjút adott a Time 1986. augusztus 11-i számában. Ritka alkalom volt ez a keleti blokk történetében. Az interjú első része a hivatalos rész, az igazi a második fele, amikor „Kádár átnyújtja az asztal felett írott válaszainak aláírt példányát. A főtitkár utána cigarettára gyújt és odahajol vendégeihez: Most – mondja – rendelkezzenek velem.” Alább a teljes szöveg fordítását olvashatják, aki eredetiben akarja olvasni, itt megteheti.

Kezei most kissé remegnek, a szeme körül ülő redők pedig a valóságosnál kisebbnek láttatják szemeit. A redők kiemelik az időnként átható tekintetét, ám elfojtják az ismétlődő szerény mosolyokat. Kádár Jánost ugyanakkor most is ugyanazt a meglepő elegancia és hűvös ravaszság lengi körül, ami az egykori írógépszerelőt Kelet-Európa legvakmerőbb és legjobban szeretett vezetőjévé tette.

Egyedileg szabott szürke öltönyében, borvörös selyem nyakkendőjében egyik Symphonia cigarettáról a másikra gyújtott azalatt a két óra alatt, amit a Time-tól érkezett vendégeivel töltött a Központi Bizottság főépületében lévő irodájában. A főtitkár kezdeti bizalmatlansága hamar szertefoszlott. Két évtized első, amerikai lapnak adott Kádár interjúján jelen volt Jason McManus a Time vezetőszerkesztője, Henry Muller a tudósítók főnöke, B. William Mader igazgatóhelyettes és Kenneth W. Banta, a Kelet-Európai Iroda vezetője.

Az ön vezetése alatt Magyarország gazdaságilag sikeresebb volt a legtöbb KGST-tagnál. Mivel magyarázza ezt a teljesítményt?

Véleményem szerint a blokk tagjainak fejlődésében vannak közös jellemzők és vannak különbségek. Mivel az adottságaik különbözőek, nem látom értelmét, hogy összehasonlítsuk az egyes országok gazdasági eredményeit – még kevésbé van értelme szembeállítani ezeket. Ami a magyar gazdaságot illeti: olyan irányt követünk, amelynek főbb vonalait a gyakorlat igazolja. Fontos tényező, hogy kis ország vagyunk, 10 millió emberrel, amely nagy mennyiségű nyersanyag- és energiaimportra szorul. Ennek eredményeképp jelentősen befolyásol minket a világgazdaság állapota. Ez mutatkozik meg az 1965 és 1975 közötti élénk gazdasági növekedésben és később ezen fejlődés ütemének csökkenésében. Nem becsüljük alá a problémáinkat. Még mindig keressük egy hatékonyabb és hosszantartó gazdasági fejlődés lehetőségét.

Nem alkalmazzuk elég gyorsan a tudományos eredményeket. Néhány termékünk nem elég versenyképes, és a munkaszervezés sok kívánnivalót hagy maga után. Mindezek ellenére összességében sikerünket jelzi, hogy 1960 óta az ipari termelés több mint 3,5-szörösére, a mezőgazdasági termelés majdnem duplájára, a nemzeti jövedelem közel háromszorosára növekedett. Nem kevésbé fontos, hogy talpon maradtunk, különösen az elmúlt öt évben. Az elmúlt néhány évben kiálltuk a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezet próbáját. Megállítottuk az eladósodás folyamatát, visszaállítottuk az ország hitelképességét, és némileg javítottunk az eredményeinken is. Mindez azt bizonyítja, hogy társadalmunk politikai és gazdasági alapjai szilárdak.

Amikor ezekre az eredményekre hivatkozom, ki kell emelnem, hogy az emberek érzik, ez az ország az övék. Összegezve azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évtizedben egy új országot építettünk fel a Duna és a Tisza mentén, a szocialista Magyarországot, ahol az emberek anyagilag és kulturálisan összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint valaha, és szélesebb jogokat, nagyobb szabadságot és demokráciát élveznek, mint hosszú történelmünk bármely más időszakában.

Úgy tűnik, a magyar gazdaság most hasonló problémákkal néz szembe, mint a Nyugat, vagyis a növekedés lassulásával, inflációval, a munkanélküliség fenyegetésével. Hogyan tervezik ezen problémák kezelését?

Néhány szempontból vannak hasonlóságok. Az elmúlt néhány évben a világgazdaság nehézsége és a saját gazdaságunk stabilitásának növelése érdekében ideiglenesen csökkentenünk kellett a növekedés ütemét. Az idén kezdődő ötéves tervben azonban 3 százalékos GNP növekedést szeretnénk elérni. Ez az ütem lehetővé teszi, hogy folytassuk a gazdaság szükséges átstrukturálását, a technológiai fejlesztéseket, és az életszínvonal emelését az inflációs ráta csökkentésével egy időben. A munkanélküliség, mint a nyugati országok súlyos problémája, ismeretlen.

Hogyan látja Magyarország és az USA kapcsolatát? Milyen területeken szükséges és milyen területeken lehetséges fejlődés?

Az elmúlt két évtizedben közös erőfeszítéseknek köszönhetően elhárultak a jó kapcsolat akadályai. A társadalmi rendszerek különbsége, valamint a nagy földrajzi távolság ellenére tovább erősíthetjük a kapcsolatokat. Mindehhez nagyban hozzájárulhat valamennyi kereskedelmi korlátozás megszüntetése.

Egyesek szerint Mihail Gorbacsov gazdaságilag és politikailag is közelebb akarja vonni a kelet-európai szövetségeseit a Szovjetunióhoz. Mit gondol erről? Mi a jelentősége és mi a jövője Magyarország szoros nyugati kapcsolatainak?

Ahogy az köztudott, Magyarország a Varsói Szerződés tagja, amely független szocialista országok csoportja. Számukra a legfontosabb feladat a létező együttműködés fejlesztése és nem a közeledés vagy a távolodás dilemmája. Mihail Gorbacsov ebben a szellemben beszélt az együttműködésről a párt 27. kongresszusán és más alkalmakkor is. [Az SZKP 27. kongresszusán, 1986 februárjában hirdette meg Gorbacsov a reformjait, ekkor indul a peresztrojka.] Ez az együttműködés ugyanakkor nem rekeszt ki a világ egyéb területeiről. Magyarország jelenleg 143 országba exportál és 103 országból importál. Több éves megfigyelés támasztja alá, hogy minél erősebb a gazdasági együttműködés a szocialista és kapitalista országok között, annál szilárdabb alapokra épülhet a politikai kapcsolatuk. Ennek az ellenkezője is igaz. Ha a politikai hangulat javul, az a gazdasági együttműködésre is ösztönzőleg hat. Ez természetesen nem egy egyirányú utca. A kapitalista országok politikusai maguk is rávilágítottak a szocialista országokkal való együttműködés előnyeire.

Gorbacsov vezetési stílusa sok vezető párttisztviselő lecserélését eredményezte a Szovjetunióban, különösen az idősebb generáció körében. Mit gondol erről?

Ez a szovjet párt és a Szovjetunió belügye. Az emberi tényező természetesen mindig befolyásolja a politikát. Nekünk, magyaroknak leginkább a Szovjetunió fő politikai irányvonala számít. A pártunk vezetősége fenntartások nélkül üdvözölte a 27. kongresszus fontos döntéseit, de ugyanabba az irányba mutatnak, mint saját törekvéseink.

Kádár átnyújtja az asztal felett írott válaszainak aláírt példányát. A főtitkár utána cigarettára gyújt és odahajol vendégeihez: Most – mondja – rendelkezzenek velem.

Ha csak egyetlen eredményt választhatna az elmúlt 30 évből, ami miatt emlékeznének önre, mi lenne az?

Általában nem gondolok erre, de ha engem kérdez, két dolog jut eszembe. Az első nem magas politika, hanem személyes ügy. Amikor fiatal voltam, olyan időben lettem kommunista, amikor nem osztogattak jutalmat érte. Meggyőződésből csatlakoztam a földalatti mozgalomhoz és a párthoz. Hittem abban az eszmében, de nem volt biztos, hogy megélem azt, hogy ez az eszme valósággá válik. Most elmondhatom, hogy megéltem ezt, egy új Magyarország születését. A második egy nagyon gyászos és nehéz időszakhoz kötődik, ami 1956-ban történt Magyarországon. Egy olyan helyzet volt, ahol úgy éreztem, határozottan kell állást foglaljak, hogy egy fontos szerepet töltsek be. Voltak mások, akik szintén megtehették volna ezt, de így alakult. Nem kerestem. Abban az időben Magyarország a nemzetközi érdeklődés középpontjában volt több okból is. Az én célom az volt, hogy lekerüljön Magyarország a címlapokról, ami végül sikerült is. Cselekedeteimért azokban a napokban nagyon sokan megvetettek. Különösen nyugaton. Mindenféle kellemetlen néven emlegettek. De képesek voltunk véget vetni egy nagyon véres eseménysorozatnak, ami polgárháborúhoz vezethetett volna. A dolgok visszatértek a normális kerékvágásba és végül is más okból ugyan, de javult az ország megítélése. Többek között ez is annak köszönhető, hogy igyekeztünk elkerülni a kész megoldásokat.

Gorbacsov két hónappal ezelőtt, a Varsói Szerződés csúcstalálkozója előtt Budapestre látogatott. Tanítani vagy tanulni jött?

Ilyen helyzetekben nem tanárok és diákok tárgyalnak. Természetesen sor kerül tapasztalatcserére, de mindezt nem lehet mintaszerűen alkalmazni. Azt hiszem, hogy sok mindent, amit ebben az országban tettünk, Gorbacsov nem tud elfogadni, ami teljesen érthető. A körülmények és a lehetőségek a Szovjetunióban egészen mások, mint nálunk. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szovjetek megértik és elfogadják, hogy a mostani problémákra új megoldásokat keresünk. Ki kell emelnem a gazdaságirányítási rendszerünket, amit úgy írnék le, mint egy szocialista tervgazdálkodást, ami tekintettel van a piacra. Ez a rendszer már 18 éve működik. A mezőgazdaságunkat pontosan úgy szerveztük újjá, ahogy azt a parasztok elfogadták. Nem avatkozunk bele a szövetkezetek ügyeibe. Hogy tudhatnám én például, hogy ki vezessen egy másik szövetkezetet? Ők választják a saját vezetőiket és eldöntik, mit termelnek. Az eredmény viszont látható, ez tagadhatatlan.

Harminc éve van a vezetésben, mégis úgy tűnik, hogy kerülte a személyi kultuszt. Határozott stratégia volt ez vagy egyszerűen véletlen eredménye saját személyes stílusának és ösztöneinek?

Soha nem érdekelt a pozíció és bizonyos mértékig a népszerűség sem. Úgy gondolom, bárki, aki azt gondolja, történelmet csinál, buta. Mindenkinek el kell látnia a munkáját. Ha a történelem részévé válik, hát legyen. Mindig ragaszkodtam a nézeteimhez, és mindig megfizettem annak az árát. Ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a világban, jó és tiszta lelkiismeretre van szükség. A hétköznapi emberek nem töltenek túl sok időt azzal, hogy a tükörben nézegessék magukat. De fontos, hogy amikor belenéz az ember a tükörbe, ne szégyellje magát.

Mi a véleménye a szocialista demokráciáról?

Politikai rendszerünk lényege a demokrácia, ami azt jelenti, hogy ez egy fontos dolog. Magyarország demokratikus jellegét szeretnénk erősíteni anélkül, hogy az alapvető struktúrát megváltoztatnánk. Szomorú, de történelmi tény, hogy Magyarországnak nincsenek jelentős demokratikus hagyományai. A demokrácia fejlesztése hatalmas feladat. Csak egy példa. A szakszervezetek említeném, amik nem függetlenek, de önállóak. Nem hozunk olyan döntéseket, amelyek megkötnék ezeket a szervezeteket. Ehelyett azt gondoljuk, hogy a szervezetekben lévő párttagok feladata meggyőzni az embereket.

Mi a garancia arra, hogy az elmúlt harminc év eredményei megőrződjenek a jövőben?

Hiszem, hogy a magyar közvélemény értékeli az elmúlt harminc év eredményeit, hiszem, hogy a jogrend uralkodik, bárki, aki akar, az tud dolgozni, és az életszínvonal javult. Az emberek tisztában vannak ezzel. Nem beszélnek erről minden nap. Ugyanakkor követelik azt, amiben hiányt szenvednek. Ez érthető. De ha az emberek azt látnák, hogy az eredményeinek veszély fenyegeti, kiállnának mellettük.

Eldöntötték-e már, hogy ki lesz az ön utódja?

Az utódlás kérdése természetesen érdekes, de én nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azt hiszem, a személyes kérdésnél sokkal fontosabb, hogyha én megválok ettől a munkától, nem lesz változás a politika fő irányában, erről mélyen meg vagyok győződve. Ennek rengeteg biztosítéka van, ezt a politikát tömegek alakították ki. Ami a kérdés személyes részét illeti, mindig kiálltam a közeli kollégáim széles autonómiájáért. A mi rendszerünkben közös döntéseket hozunk, de ezen döntések végrehajtása az egyén felelőssége. Ezért nem igazán érdekel, hogy ki lesz az utódom. Akármi történik is, mindig van utód. 1956-ban is volt.