Tekla
8 °C
20 °C

1991: Debreczeni leficamozza Göncz Árpádot

2008.09.03. 11:33
71 hozzászólás

A 90-es évek elejének meghatározó momentuma volt a Göncz-Antall-csata. Ebben foglalt állást a Magyar Hírlap 1991. szeptember 3-i számában Debreczeni József, aki akkoriban még az MDF országgyűlési képviselője volt, és esze ágában sem lett volna olyanokat leírni egy MSZP-s politikusról (amit 15 évvel később Gyurcsány Ferencről leírt), hogy: "Nem félek a megfelelő kifejezés használatától: államférfi".

A szerző szerint a magyar sajtó úgy állítja be a közjogi méltóságok vitáját, mint jó és rossz küzdelmét, a "bölcs és jóságos" köztársasági elnök a "kisstílű, féltékeny, hatalomvágyó és erőszakos" miniszterelnökkel áll szemben. Ezzel a szerinte hamis képpel akart leszámolni Debreczeni a liberális lapban megjelent írásában, és az alapoktól kezdi:

"A Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedése (...) nem állít két vezetőt az ország élére, nem teremt valamiféle dualista hatalmi konstrukciót. Magyarország: parlamentáris köztársaság, ahol a törvényhozói hatalmat az Országgyűlésre ruházza át a népakarat a választásokon."

Na de akkor mi a köztársasági elnök feladata? Debreczeni megadja rá a választ: lebeg. Kicsit bővebben:

"A köztársasági elnök nem valamiféle negyedik hatalmi ág. E hármas konstrukció fölött ő valósággal lebeg a szó politikai értelmében. Feladata szimbolikus: a pártok (és hatalmi intézmények) feletti nemzeti egység kifejezése."

Debreczeni hosszan fejtegette még a demokráciát még éppen csak tanulgató olvasóközönségnek, hogy egy parlamentáris demokráciában mennyire jelképes és "nagymértékben protokolláris" is egy köztársasági elnök szerepe, de még súlyos válságok idején is szimbolikus szerepkör az övé, az egységet kell képviselnie.

Na de mi is fáj Debreczeninek?

"Az ellenzéki pártpolitikusból lett köztársasági elnökkel ugyanis idegen test került a magyar közhatalom szervezetébe, vagy másik orvosi metaforával: ficam, rándulás a magyar alkotmányosságba."

Debreczeni a taxisblokád idején tapasztalta az első nyugtalanító jelet: Göncz - súlyosan visszaélve nagymértékben protokolláris szerepével - gyakorlatilag felszólította az egyik felet, a kormányt, hogy fogadja el a másik fél, a taxisok követeléseit. A kormányfő és az államfő szembenállásának látványos megnyilvánulása volt még a rádió- és tévéalelnöki kinevezések megtagadása, vagy a hadseregvezetés körüli konfliktusok.

A köztársasági elnök a cikk megjelenésének másnapján így védte meg magát az Ablak Tatabányára című rendezvénysorozaton a Magyar Hírlap tudósítása szerint:

"Arról, miszerint a köztársasági elnök túl sokat politizál, Göncz Árpád elmondta, hogy bárkinek joga van ezt így ítélni, ám véleménye szerint a politizálásban ő mértéktartó."

Annak szemléltetésére, hogy Debreczeni mennyire eltávolodott a jobboldaltól, álljon itt egy viszonylag friss idézet a Népszabadság 2008. június 14-i számából:

"A Fidesz vezérének azonban - bár titkon talán szeretné - aligha van köze Horthyhoz. Annak a politikai rendszernek pedig, amelynek a körvonalai lassan kibontakoznak az ő, illetve a párt különféle rendű-rangú korifeusainak a ki- és elszólásaiból, valójában semmi. Az ugyanis alapjaiban különbözik a két világháború közti magyar államberendezkedéstől: a fenyegető Orbán-rendszer merőben másnak ígérkezik. A Horthy-rendszernél rosszabbnak!"

Debreczeni József három magyar miniszterelnökről, Antall Józsefről, Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencről is írt, nem éppen távolságtartó könyvet. Még 1989-ben parlamenti képviselővé választották az MDF színeiben egy időközi parlamenti választáson, 1990-ben újraválasztották. 1993-ban a pártot bíráló nézetei miatt kizárták az MDF frakciójából. Az 1994-es választás után egy ideig Orbán Viktor tanácsadója volt. Gyurcsány Ferenc feltűnésével egyre inkább szimpatizált a nézeteivel, olyannyira, hogy a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Kecskeméti Konzervatív Kör 2005-ben kizárta tagjai sorából. Ekkor írta a Népszabadságban:

"Végül pedig - nagyon komolyra fordítva a szót - szeretném leszögezni, hogy sem önmagammal, sem korábbi értékrendemmel nem fordultam szembe. Még csak nem is változtam: ugyanaz a konzervatív liberális vagyok, aki voltam. Ellenben ismerek politikusokat, akik csakugyan rengeteget változtak, és valóban szembefordultak egykori önmagukkal. De erről, azt hiszem, értelmetlen volna itt és most vitát nyitni..."