Árpád
-2 °C
3 °C

1972: merénylet a müncheni olimpián

2008.09.05. 12:22
79 hozzászólás

Öt nap volt hátra a müncheni olimpiából. Wichmann Tamás a döntőbe kenuzta magát, a focitornán Lengyelország megverte a Szovjetuniót, az éremtáblázaton két arannyal a hatodik helyen álltunk, amikor az újkori olimpiák történetében először egy napra felfüggesztették az olimpiai játékokat. Az ok: terrorakció.

"Az arab terroristák akciója meghiúsult" – áll a Népsport címoldalán, alatta a szalagcím: "Súlyos provokáció Münchenben". (Hogy mi volt ebben a provokáció, azt nem egészen lehetett érteni, illetve dehogynem: Magyarország ekkortájt az arab államokkal ápolt jó kapcsolatot, így egy palesztin terrorakció zavarba ejtette a magyar szerveket.) A lap percről percre-szerűen foglalja össze az eseményeket. Így kezdődött:

„5.10. Két munkába igyekvő postás több melegítőbe öltözött személyt lát, amint az olimpiai faluba bemásznak és sporttáskákkal továbbfutnak. (A melegítőbe öltözött terroristáknak, ez még nem volt benne a másnapi lapokban, nem tudva, kik ők, amerikai sportolók is segítettek kerítést mászni.) 5.30. A Connolly utca 31.-ben lövések dördülnek. Fegyveresek foglalják el az izraeli sportolók szállását. Az ellenállással próbálkozó Moshe Weinberg, a birkózók 36 éves edzője életét veszti, mások megsebesülnek. (Steven Spielberg Münchenjében az elsőként lelőtt túszt, Moshe Weinberget saját fia formálta meg.) 6.00. A faluban futótűzként terjed a terrorakció híre. 8.00 Az olimpiai falut teljesen elzárják a külvilágtól. Felfegyverzett katonaság veszi körül. A Connolly utcát külön lezárják, az olimpiai faluba kizárólag az ott lakók léphetnek be.”

Genscher belügyminiszterrel tárgyal az egyik túszejtő

A túszul ejtett izraeli sportolókkal elbarikádozott merénylők követelése: kétszáz, a palesztin felszabadítási akcióhoz tartozó, Izraelben fogvatartott személy szabadon engedése és szabad elvonulásuk biztosítása. (Valójában, derült ki később: 234 Izraelben bebörtönzött társuk, és a német Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását akarták kicsikarni.) Elterjedt közben a hír, hogy egy izraeli ökölvívóedző, Munio Griuberg is belehalt sérüléseibe. Az NSZK államelnöke részvétét fejezi ki Izraelnek, Tel Aviv tiltakozik, a játékok azonnali bezárását követeli. Brundage, a NOB elnöke kijelenti: „A játékokat az olimpiai faluban történt terrorakció ellenére folytatni kell.”

Luis Friedman, az argentin olimpiai csapat egyik vezetője előző nap találkozott a terroristákkal, akik, mint később kiderült, éppen az izraeli csapat szálláshelyének feltérképezésével volt elfoglalva a Connolly utcában. Tapasztalatairól így nyilatkozott a másnapi Népsportban:

„Az arabok nagyon magabiztosnak tűnnek. Többször hallottam hangosan nevetni őket. Egyikük az ajtómhoz jött és megkérdezte, hogy a csapatunk részt vesz-e a mai nap folyamán valamilyen versenyen, mert ha igen, ők gondoskodnak arról, hogy mindenki zavartalanul eljuthasson az összecsapás színhelyére...”

A terrorakció a magyar csapat szálláshelyének közelében történt, de Magyarországon, legalábbis reggel, jobban tudták, hogy mi történt a szomszédjukban, mint ott, a túszdrámától néhány tízméternyire:

„Közben ébredezni kezdtek a magyar szálláson a sportolók, az edzők, a vezetők - áll a Népsport tudósításában. - A Connolly Strasse 16. számú ház csarnokában és földszinti irodaépületeiben ugyanúgy készültek a napi programra, mint máskor. A hajnali mérlegelés után sokan zuhanyoztak, reggelizni mentek. Az egyik főtitkárnak tárgyalásra kellett sietnie: közölték, hogy kikísérik, mert az alagsorba már nem járhat be a mikrobusz. Időnként fel-felberregett a telefon: versenyzőket hívtak. Otthonról! Álmos hangok érdeklődtek: mi újság, mi történt, s álmos hangok válaszoltak: nem tudom, de valamiért körülvették a házat.”

És ami a másnapi újságból kimaradt: a Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter vezette tárgyalóküldöttség töméntelen mennyiségű pénzt kínált a túszejtőknek, de ők nem engedtek eredeti követelésükből.

Az ügyetlen német biztonsági erők – az olimpia után szervezték meg profi terrorelhárító csoportjukat – busszal, majd helikopterrel a fürstenfeldbrucki NATO reptérre szállították a túszokat és a túszejtőket, vagyis látszólag szabad elvonulást biztosítottak nekik. Itt öt mesterlövész és egy Boeing 747-es várta őket. Amikor a terroristák rájöttek, hogy átverték őket, tüzet nyitottak túszaikra, kézigránátot dobtak a helikopterekre.

Az akcióban 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg.

A müncheni reptér a csata után

Az életben maradt túszejtőket, derült ki az MTI tavalyi összeállításából, egy Lufthansa gép október 29-i eltérítése után szabadon engedték, s Líbiában hősként fogadták őket. Izrael - bár hivatalosan soha nem ismerte el - megtorló akciót kezdett, amelyek során levadászták a merényletért felelősöket (a két évtizeden át, 1992-ig tartó akció során olyanokat is meggyilkoltak, akiknek bizonyíthatóan semmi közük nem volt a Münchenben történtekhez.)

A merénylők közül egyedüliként a még mindig bujkáló Abu Daoud (Mohammed Odeh), a Fekete Szeptember vezetője van biztosan életben.

A merénylet magyar visszhangjához érdekes adalékot nyújt a most megjelent Állambiztonság és olimpia 1956-1988 című kötet, részletesen lásd itt>>>

A korabeli jelentésekből kiderül, hogy a merénylet után – amit következetesen provokációnak írtak – a magyar sportolók „kissé nyugtalankodtak, hogy folytatódnak-e a versenyek, és kijelentették, hogy szeretnének tovább versenyezni”. A magyarok biztonsági okokból egyedül és egyenruhában nem hagyhatták el szálláshelyüket, és felhívták a versenyzők figyelmét, hogy az esetleges provokációkra éberen ügyeljenek.

A Belügyminisztérium tájékoztató jelentésében összegyűjtötték, mit szólnak a politikailag megbízhatatlan megfigyeltek a merénylethez. Egyes szélsőbalosok „az igazi forradalmi erők harci formájának” tekintették a történteket, más szélsőbalosok szerint a merénylet elvileg helyes, de sportolókat mégsem kellett volna meggyilkolni. A volt jobboldali pártok képviselői szerint a koreai és a vietnami barátkozás után most az arabokra fizettünk rá. Még olyan hangok is hallatszottak, hogy a merényletet a Szovjetunió szervezte meg, mert érdeke volt a közel-keleti helyzet kiélezése.

A merénylet után a debreceni egyetem pártbizottságának titkárát egy ismeretlen figyelmeztette: az egyetem arab hallgatóit ne engedjék ki az utcára, mert agyonverik őket. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem kollégiumi vezetőjének egy ötödéves libanoni hallgató panaszkodott, hogy a Hotel Intercontinentalban nem szolgálták ki, mondván, azután, „amit Münchenben csináltak, nem érdemli meg, hogy vendégül lássák”.

Miskolcon a Közgazdasági Technikum II. éves hallgatói gyászszalaggal körbefont olimpiai jelvényt viseltek a kabátjukon.

„Megállapítást nyert – áll a belügyminisztériumi jelentésben –, hogy a diáklányok nem ellenséges szándékkal, hanem az olimpiai játékok során elkövetett terrorcselekmények miatti felháborodásuk kifejezésére készítették és hordták a jelvényeket. Az oktatási intézmény igazgatója – kérésünkre – a fentiekkel kapcsolatban beszélgetést folytatott a diákokkal. Ez után megszűnt az ilyen jelvények viselése.”

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?