Eszter, Eliza
16 °C
29 °C

1971: meghal Hruscsov

2008.09.11. 00:02
23 hozzászólás

A Népszabadság a harmadik oldalon, a lehető legrövidebben számolt be arról, hogy 77 éves korában meghalt Nyikita Szergejevics Hruscsov Az egykori első titkár – példátlan módon – nem halálával vesztette el hatalmát, hanem leváltással, még 1964-ben.

„A hírügynökségi jelentések szerint Hruscsov szívrohamot kapott és röviddel kórházba szállítása után hunyt el."

Ennyi.

Szeptember 14-én a Népszabadság arról írt, hogy családtagok, tisztelők, barátok jelenlétében már el is temették a volt első titkárt. A lap rövid életutat közölt Hruscsovról, egy jellemző mondat:

„Nyikita Szergejevics Hruscsov aktív közéleti, nemzetközi – nem ellentmondás nélküli – tevékenysége során sokat tett a szocialista célokért, a hidegháború felszámolásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósításáért, a népek közötti barátságért, a békéért."

Hruscsov azzal írta be magát a történelembe, hogy 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusán elítélte a sztálinizmust. A menesztése utáni, belső száműzetésben töltött évekről Hruscsov fia, Szergej írt az összeesküvés apám ellen című könyvében. A fiatalabb Hruscsov különben 1999-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

„Odamentem anyámhoz, és mondtam neki, hogy apám állapota nagyon rossz – idézi fel apja halálát Szergej Hruscsov. – Megkövült arccal hallgatott. A kórteremből kilépett az ügyeletes orvos, Jevgenyija Mihajlovna. Régóta ismertük, sok éve dolgozott ebben a kórházban. Szótlanul leült anyám mellé. – Nagy fájdalmai vannak? – kérdezte bizonytalanul anyám. – Nem…, már nincsenek nagy fájdalmai – felelte pillanatnyi szünet után Jevgenyija Mihajlovna.

A válasz úgy látszik, megtévesztette anyámat. Még valamit kérdezett. Jevgenyija Mihajlovna hallgatott, sokáig nem felelt, majd átölelte anyámat, és halkan azt mondta neki: - Meghalt."

Alig halt meg Hruscsov, a Központi Bizottságtól máris megjelent két ember, hogy átnézzék személyes iratait. (Nem sokkal korábban memoárját kobozták el, nehogy kijusson nyugatra.)

A szovjet hatalomnak még a halott Hruscsov is terhes volt. A részvétnyilvánításokat a Kremlben felbontották, majd úgy küldték tovább a családnak:

„A sűrű elnézéseket kérő helyi postás még sokáig, egészen az új évig hozta a piszkos, gondatlanul felbontott küldeményeket, bennük kormányfők, elnökök, kommunista pártvezetők, közéleti személyiségek és – ami a legértékesebb volt – egyszerű, apámat tisztelő és apámra emlékező emberek részvétnyilvánításait."

Képaláírás

A temetést két nap múlva – a szó szoros értelmében – lezavarták. Az államot senki sem képviselte, csak a család és a barátok vehetnek részt. Erre gondosan ügyelt a KGB: többszörös kordonnal biztosították a helyszínt, a temetőt – takarításra hivatkozva – bezárták, a környékben az utakat lezárták az autók elől is, a metró környékbeli állomásain nem engedték kiszállni az embereket. Egy tanár egy úttörőcsapat élén éppen arra járt, őket betuszkolták egy katonai buszba.

Hruscsov megítélése – maradjunk a Népszabadság korabeli szóhasználatánál – tényleg nem ellentmondás nélküli. Így írt erről Mihail Heller és Alekszandr Nyekrics A Szovjetunió története című munkájukban:

„Hruscsov ablakot nyitott a vasfüggönyön, ugyanakkor felépítette a berlini falat. Meghirdette a békés egymás mellett élést, a szovjet rakéták Kubába való telepítésével azonban kis híján atomháborút robbantott ki. (…) Hruscsov volt az egyedüli olyan szovjet vezér, aki megpróbált kiegyezni az idővel: végül azonban vagy ő sietett túlságosan, igyekvésre ösztökélve másokat is, vagy túlságosan lemaradt. Joggal mondták róla: Hruscsov két ugrással próbálta átugrani a szakadékot. Valószínűleg, ezért is nem volt hely számára halála után a Kreml falában, hanem csupán a Novogyevicsjei temetőben."