Lukács
9 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

1962: kirobban a kubai válság

2008.09.15. 16:20
24 hozzászólás

Szeptember 8-án megérkezik az első rakomány közepes hatótávolságú, atomfegyverekkel felszerelt szovjet rakéta Kubába, majd egy héttel később, szeptember 15-én a szovjetek megkezdik a tervezett kilenc kilövőállomásból az első megépítését. Ezzel Moszkva megteszi az első lépést a harmadik, atomfegyverek bevetésével járó világháború kirobbantására, bár Hruscsov a válság tetőpontján, október 28-án végül visszavonulót fúj.

A válság, legalábbis amit a világ érzékel belőle, valójában csupán egy hétig tart, október 21-től 28-ig. A szovjet atomrakéták kubai kilövőállomásának építését egy amerikai kémrepülő október 14-én már felfedezi. Az állomásról közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal lehetett volna támadni az Egyesült Államokat. Néhány nap múlva az amerikaiak már négy kilövőállomást észlelnek. A konfliktus az utólagos értékítéletek szerint ezek a napok voltak a hidegháború "legforróbb" pillanatai, amelyek valódi, feltehetően atomfegyverek bevetésével járó háborúvá fajulással fenyegettek.

A végül kéthetessé vált konflikusról a nagyvilág – és így a magyar újságolvasó is – csak október 20-a után szerzett tudomást. Washington még legtermészetesebb szövetségesét, Londont is csak 21-én este tájékoztatta a felfedezésről – ekkor már mind a négy kilövőállás építéséről tudtak az amerikaiak –, majd Kennedy elnök október 22-én mondott televíziós beszédet. Ebben bejelentette azt, hogy felfedezték a létesítményeket, valamint azt: egy Kubából induló támadást úgy fognak venni, mintha az a Szovjetunióból indulna, és ennek megfelelően is fognak válaszolni.

Kattintson!

 

Washington ezzel egyidejűleg tengeri blokád alá is vonta a karibi szigetországot, amely az 1961 tavaszán kudarcba fulladt Disznó-öbölbeli amerikai partraszállás után különösen szúrta a Pentagon felső vezérkarának szemét. A blokáddal az volt Washington célja, hogy megakadályozza a szovjet fegyverszállításokat – csakhogy Moszkva már a nyáron elkezdte a rakéták telepítését. Július és október között több mint ötven szovjet hadihajó kötött ki Kubában, ezek rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákra szerelt atomfegyvereket szállítottak.

Mivel az amerikai védelmi radarrendszer a Szovjetunió felé irányult, egy, a floridai partoktól mindössze kétszáz-kétszázötven kilométerről indított támadás az Egyesült Államokat – amely már az ötvenes években több mint száz támadórakétát telepített Nagy-Britanniába, Olaszországba és Törökországba – készületlenül érte volna.

Az amerikai hadvezetés egyebek mellett egy megelőző válaszcsapásban is gondolkodott: Floridában jelentős csapatösszevonásokat hajtottak végre. Emellett létrehozták a teljes karantént Kuba körül – ahol akkoriban több tízezer szovjet katona állomásozott –, valamint az ENSZ-közgyűlés elé vitték a szovjet fegyverkezés ügyét. Ezen a plénumon Moszkva előbb tagadta a rakétatelepítést, azonban az amerikaiak később fotókkal bizonyították annak tényét.

Ezekben a napokban Washington és Moszkva folyamatosan tárgyalt a válság megoldásáról. Hruscsovék először alkudoztak – megígérték, hogy leszerelik a fegyvereket, ha az USA nem támadja meg Kubát és nem is támogatja a kubai menekültek vagy bármilyen harmadik fél ilyen akcióját. Később már azt is követelték, hogy az amerikaiak emellett vonják ki a rakétáikat Törökországból, majd – mintegy jelezve elszántságukat – hajókat indítottak Kubába, ezzel egyidejűleg pedig lelőttek a karibi térségben egy kémrepülőt, és majdnem elfgtak egyet a szovjet lgétér közelében.

Klikk a képre!

Ehhez képest szinte váratlan fordulatot jelentett, hogy amikor 27-én Kennedy ennél kevesebbet ajánlott – azt, hogy megszüntetik a blokádot és nem támadják meg Kubát –, Hruscsov október 28-án egy rádióbeszédben bejelentette: elfogadja az amerikaiak javaslatát. Utólagos értelmezések szerint ennek hátterében az állt, hogy attól félt: Kennedy a már bejelentett 28-i tévébeszédében a kubai inváziót jelenti be, és végül meghátrált.

A válságról a világ is csak október 22-én, Kennedy beszédéből értesült, ám Magyarországon még két napnak el kellett telnie ahhoz, hogy képbe kerüljön Kuba-ügyben. A 23-i lapszámban még a párt lapja, a Népszabadság, és a külügyek iránt különösen fogékony Magyar Nemzet is csak arról adott hírt, hogy az amerikaiak fokozták katonai jelenlétüket a térségben. Másnap már beszámolt a blokádról a Népszabadság, természetesen úgy interpretálva a helyzetet, hogy az amerikaiak lépése fenyegeti a békét (egyben, a hivatalos szovjet álláspontnak megfelelően, cáfolta a szovjet katonai jelenlétet Kubában). A Magyar Nemzet Castrót idézve arról írt, hogy "haza vagy halál" és hogy "győzni fogunk".

A lapok ezt követően kiemelt helyen foglalkoztak Kubával, a Népszabadság azt üzente: "mellettetek állunk, veletek vagyunk". Mivel a válság során végig Moszkva szája ízének megfelelően kezelték – élezték vagy éppen tompították a feszültséget –, nem meglepő, hogy az október 30-i lapok Hruscsovot úgy ünnepelték, mint a bölcs államférfit, aki kivezette a világot a válságból és megmentette a világbékét.