Iván
9 °C
22 °C

1988: Faludy György hazatér

2008.09.20. 12:28
55 hozzászólás

Ötven évvel azután, hogy először és 32 évvel azután, hogy másodszor is elhagyta az országot, 78 évesen, 1988 szeptemberében hazalátogatott - és hamarosan végleg haza is települt - Faludy György. A hazalátogatás apropója az volt, Püski Sándor szeptember 20-án bejelentette: az általa kiadott Faludy-kötetek immár Magyarországon, a fővárosi Eötvös könyvesboltban is megvásárolhatók. Az erről szóló sajtótájékoztatón jelent meg újra a nagy nyilvánosság előtt Faludy, akinek a visszaemlékezések szerint a Kádár-korszakban annyira tiltott volt, hogy még az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiból is kiszedték a könyveire utaló cédulákat.

Nem csoda, hogy a korabeli magyar sajtó sem foglalkozott kiemelten a hazatérésével. Az akkor nyolcoldalas Magyar Hírlap 21-i száma a címoldalon a szovjet baráti társaságok tanácskozásáról, Sevarnadze dániai utazásáról, a lengyel koalíciós pártok mandátumért folyó alkudozásairól, a feszült karabahi helyzetről és a párt politikai bizottságának üléséről adott hírt, utóbbiról a szenzációhajhász "A parlamenti munkában is fokozottabban érvényesüljön a demokratizmus" címmel.

A Faludy részvételével tartott Püski-sajtótájékoztatónak a 7. oldalon, a sporthírek és az időjárás-jelentés fölött jutott hely, igaz, ott képet is közöltek. A cikknek is csak a címében szerepel a már akkor is agg költő – Faludy, Püski a Szamuely utcában –, a cikkben egyetlen félmondatot szentelnek személyének: "az ünnepélyes megnyitót... még meghittebbé tette Püski Sándor és felesége, valamint az oly régen hazavárt Faludy György megjelenése".

A Népszabadság hasonló szerkesztési elvet követett: a 9. oldalon hozta a hírt a boltnyitásról, és szintén közölt fotókat is, az egyiken látható az éppen dedikáló Faludy. A cikk "Faludy György dedikált" felcímmel, "Megnyílt az Eötvös Könyvesbolt és Könyvszolgálat" címmel és "Amerikai-magyar kft.-t alakít az Isis Püski Sándorral" alcímmel jelent meg. Ebben a szövegben is mélyen hallgatnak arról, hogy ki is az a Faludy György és mennyi idő után, hogyan bukkant fel a neve a hazai irodalomban újra.

Pedig az esemény igencsak jelentőségteljes volt, "még a forgalom is leállt rövid időre", annyian gyűltek össze a boltnyitón - derül ki a cikkből. Faludyról viszont csak annyi: a boltban megtalálhatók az akkoriban újra kiadott Villon-átköltései, valamint az, hogy "az idős mester a könyvesbolt megnyitása után dedikálta könyvét a hosszú sorokban várakozó tisztelőknek".

A Magyar Hírlap 24-i számában már jóval terjedelmesebb cikket írt V. Bálint Éva "Bemutatták a filmet" felcímmel, "Faludy György, költő" címmel a 6. oldalon, a Kultúra rovatban. A cikk elsősorban a Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia készítette portréfilmről szól, de ebben írják le először: "Faludy György megérkezett [de azért figyeljük meg: nem azt írják, hogy haza, csak azt, hogy meg]. Testi valójában is itt van közöttünk." A filmről a Népszabadság már 22-én beszámolt a Faludyról szóló dokumentumfilmről, Veress József "megragadó erejű esszének" minősítette azt. Ebben a cikkben már rövid Faludy-életrajzot is kaphatunk, ebből a második, az akkor még regnáló rendszer számára kínosabb távozásról annyit tudhatunk meg: "1950-ben hamis vádak alapján letartóztatják, a recski táborban húz le néhány esztendőt, hogy szabadulását követően másodszor - és véglegesen - fordítson hátat szülőhazájának". Műveinek tiltására annyiban tér ki: "a Faludy-versek - még a szalonképesek is! - hosszú ideje karanténban pihennek".

Vásárhelyi Mkilós gratulál Faludy Györgynek

Faludy először egyébként 1938-ban hagyta el az országot, egy évvel azt követően, hogy megjelentette a Villon-átköltéseket, amelyek aztán meg is határozták életútját. Először Párizsba, innen Marokkóba, onnan az Egyesült Államokba menekült. 1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. Bár baloldali érzelmű volt, 1947 után nem publikálhatott többet, majd 1949-ben három év recski kényszermunkára ítélték. Szabadulását követően fordításokból élt, majd 1956-ban 32 évre elhagyta az országot, élt Londonban, Firenzében, majd a hatvanas évek végétől a tengerentúlon, Kanadában és az Egyesült Államokban.

Magyar nyelven, szamizdat kiadásban, 1987-ben jelent meg először könyve, a hatvanas évek elején, még Londonban írt Pokolbéli víg napjaim (négy évvel korábban Münchenben megjelentek a Recsken írt börtönversei). Az 1988-as hazaérkezése és a rendszerváltás után gyorsan visszatért az irodalmi közéletbe: kiadták korábbi alkotásait, új kötetei jelentek meg, a kilencvenes évek közepén Kossuth-díjat kapott. Élete végén, egy fiatal nővel kötött házassága nyomán a bulvársajtó is felkapta a nevét, különösen a Playboyban megjelent fotósorozatuk nyomán. Utolsó műve, a Pokol tornácán, már 2006-ban bekövetkezett halála után jelent meg.