Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

1989: kétmillió ember fogta egymás kezét

2009.08.25. 10:57
2 hozzászólás

Húsz évvel ezelőtt, 1989. augusztus 23-án 2 millió ember alkotta élőlánc kötötte össze a három balti szovjet szocialista köztársaság fővárosait. A 600 kilométer hosszan elnyúló békés demonstráció a német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírásának 50. évfordulóján, annak titkos záradéka ellen tiltakozott. Vilnius, Riga és Tallinn így kívánta felhívni a világ figyelmét a szovjet megszállásra, és tanúbizonyságot tenni a balti népek közötti szolidaritásról.

1989. augusztus 23. a Molotov-Ribbentrop paktum néven elhíresült német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírásának 50. évfordulója. A dokumentum titkos záradékában a felek rögzítették Kelet-Európa befolyási övezetekre való felosztását. Ezen a napon 1986 óta rendeztek megemlékezéseket a balti államokban. 1988-ban fordult elő először, hogy habár a demonstrációt szankcionálták a szovjet hatóságok, letartóztatásokra nem került sor. 1989 februárjában Grúzia fővárosában, Tbilisziben, az első szovjetellenes tüntetésen 20 ember vesztette életét, mikor a katonaság tüzet nyitott a demonstrálókra. Hat hónappal később megvalósult, ami addig elképzelhetetlennek tűnt, 2 millió ember egymás kezét fogva demonstrált békében. A megmozdulás atrocitások nélkül zajlott. Ojars Kalnins, a Lett Intézet igazgatója szerint a Baltic Way jelentette a szovjet befolyás végének kezdetét a Szovjetunió köztársaságaiban. Az akció után fél évvel Litvánia, a tagköztársaságok közül elsőként kiáltotta ki függetlenségét.

A balti nemzeti mozgalmak jogi vitákkal és a parlamentáris keretek között képzelték el a szovjet hatalom megdöntését. A megmozdulást szervező mozgalmak: a lettországi Tautas Fronte, az észt Rahvarinne és a litván Sajudis, deklarálták, hogy a titkos záradék létezése a bizonyíték arra, hogy a szovjetek illegálisan szállták meg országaikat, és hogy végső céljuknak országaik függetlenségének helyreállítását tekintik.

Az élőlánc napján kiáltványt intéztek a világ és az európai közösség felé a tiltakozók nevében, melyben elítélték a paktumot, bűntettnek nyilvánítva azt, és követelték, hogy tekintsék semmisnek. Az Európai Közösségeket a kettős mérce alkalmazásával vádolták emberi jogi kérdésekben, mivel szerintük szemet hunytak a Hitler-Sztálin korszak utolsó gyarmatai felett.

A három szervezet 1989 júliusában egy trilaterális egyeztetésen döntött az élőlánc megszervezéséről. Biztosítani kellett, hogy a lánc sehol ne szakadjon meg, ezért a vidéki lakosság mozgósítására is szükség volt. Ingyenes buszokkal szállították a résztvevőket a helyszínekre, volt, akit nem engedett el a munkáltatója, de arra is volt példa, hogy a munkáltató fizette ki a buszt.

A demonstráció résztvevői este hétkor 15 percen keresztül fogták egymás kezét, később helyben folytatódtak a megemlékezések, a vilniusi katedrális előtt, a lett-észt határon. Észtországban munkaszüneti napot rendeltek el. Eltérő adatok vannak a résztvevők pontos számát illetően. Nagyjából 700 000 észt, 500 000 lett és egy millió litván alkotta a láncot a Reuters adatai szerint, a Baltikum lakosságának 25-30%-a. A moszkvai Puskin téren szimpátia tüntetést tartottak, a paktum által szintén érintett Moldovában 13 ezren vonultak az utcákra.

A Baltic Way idei, huszadik évfordulóját Vilniusban ünneplik a Balti Közgyűlés elöljárói, megemlékezéseket rendeznek Washingtonban, a londoni Hyde Parkban. Az élőlánc egykori útvonalán emlékfutás volt a „Szívdobbanások a Baltikumért” címmel. A futás Vilniusból és Tallinból indul, és augusztus 23-án Rigában ért véget, a Szabadság emlékműnél.

A Baltic Way fényképes dokumentációja 2009-ben felkerült az UNESCO világ emlékezete listájára. Az Európai Parlament augusztus 23-át a nácizmus és sztálinizmus áldozatainak európai emléknapjává kívánja nyilvánítani.

A Molotov-Ribbentrop paktum és titkos záradéka

A Molotov szovjet és Ribbentrop német külügyminiszter által 1939. augusztus 23-án aláírt megnemtámadási szerződés titkos záradéka rendelkezik Kelet-Közép-Európa befolyási övezetekre való felosztásáról. Ennek értelmében Nyugat-Lengyelország és Litvánia a német érdekszférába még Kelet-Lengyelország, Lettország és Észtország szovjet érdekszférába került. Később Litvániát mégis a szovjetek szállták meg, visszafoglalva Vilniust, mely az I. világháború után Lengyelországhoz tartozott. Habár a nürnbergi perek után nyugati tudósok írtak a titkos záradék létezéséről, a Szovjetunió tagadta azt. A szovjet propaganda azt hirdette, hogy a balti államok önkéntesen csatlakoztak a Szovjetunióhoz, és nem erőszakos megszállásról volt szó.

Mikor Sztálin úgy döntött, érvényre juttatja a záradékban foglaltakat, ultimátumot küldött a három köztársaság kormányának, melyben követelte szovjetbarát kormányok kinevezését. Annak érdekében, hogy a kabinetek működése zavartalan legyen, megfelelő számú szovjet csapat állomásoztatását rendelte el. Ahogy Tomas Venclova Vilnius történetének krónikása írja, ebben a helyzetben az ellenállás csupán szimbolikus lett volna, hiszen a balti államok katonailag erőtlenek voltak. 1989 decemberében Gorbacsov aláírta a megnemtámadási szerződés elítéléséről szóló nyilatkozatot.