1988: Pánik egy újabb orosz atomerőmű-katasztrófa miatt

2011.02.03. 07:42


1988. február 3-án, délután három óra egy perckor a TT nevű svéd hírügynökség kiadott egy gyorshírt arról, hogy Csernobil után újabb szovjet atomerőműben történt katasztrófa. A hírt közreadta a svéd közszolgálati rádió, villámgyorsan elterjedt az országban, majd a világban.

Az oroszok megint hallgatnak?

A gyorshír közreadásakor kevesebb mint két év telt el a csernobili katasztrófa óta, ami súlyos károkat okozott Svédországban is. Ezeket valamelyest lehetett volna enyhíteni, ha az oroszok 1986-ban nem sunnyognak a baleset bejelentésével. Hivatalos szovjet vészjelzések helyett azonban Csernobilról Svédország tájékoztatta először a világot.

Hogy ez ne fordulhasson elő újra, 1988. január közepén nagy médiafelhajtás mellett írta alá Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök és Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő azt az egyezményt, amiben a két ország kötelezi magát, hogy a jövőben figyelmeztetik egymást nukleáris balesetek vagy radioaktív anyagok szivárgása esetén. Érhetően a svédek erőltették ezt a végül húsz hónapos tárgyalások során megszületett szerződést.

Alig telt el három hét a megállapodás ünnepélyes aláírása után, amikor a TT kiadta az újabb szovjet atomerőmű-balesetről szóló gyorshírt. Hivatalos orosz tájékoztatás híján szűkszavú volt a hír, a helyszínt sem jelölte meg, csak a tényt közölte a katasztrófáról.

Feledékeny atomerőmű alapozás

Pedig az oroszok ekkor már mintha körültekintőbbnek mutatkoztak volna az atomerőművek működtetésénél. A szovjet hatóságok például éppen januárban, egy lakossági beadvány alapján felülvizsgálta a Kubányban készülő atomerőmű építési határozatát, mert belátták, hogy a térség valóban túlságosan földrengésveszélyes ahhoz, hogy ott biztonsággal üzemeltethessenek egy atomerőművet.

De volt máshol is probléma. Egy Hongkong közelében létesülő erőmű építését azért függesztették fel a kínaiak, mert kiderült, hogy az alapozás legalsó rétegéből kifelejtettek 316, erősítésül használt acélrudat. 1988 elején jelentették be, hogy folytatódnak a munkák, mert utólag beépítették az acélrudakat.

És nemcsak keleten voltak aggasztó hírek, január 24-én hajnalban Nagy-Britanniában, a Kenti grófságban lévő Dungeness brit atomerőmű hűtőrendszerének meghibásodása miatt mintegy két tonnányi radioaktiv gáz került a levegőbe. A hatóságok véleménye szerint a kiszivárgott gáz nem jelent veszélyt az emberekre és a környezetre. Az erőmű munkáját a baleset miatt nem szüneteltették.

A dollár árfolyama az egekben

A svéd hírügynökség bejelentését az újabb orosz katasztrófáról hamar átvette a Reuters, majd a CNN is. Gyorsan reagáltak tudósok, a pletyka végigsöpört a piacon, és az amerikai energiaügyi miniszter is kiadott egy nyilatkozatot a balesetről, aminek hatására megugrott a dollár árfolyama. A miniszter szóvivője viszont nemsokára korrigálni kényszerült, azt közölte, hogy főnöke bejelentése "nem hiteles információkon alapult". Kiderült az is, hogy állítólag londoni üzleti körökből származott az újabb balesetről szóló hír, ami a svédeknél jóval hamarabb a BBC-hez is eljutott, de ott nem adtak hitelt neki.

Forsmark, van valami probléma?

Svédországban megállíthatatlanul terjedt a hír, egy későbbi tanulmány szerint a svédek 42 százaléka hallott a balesetről fél órán belül. Ha a svéd közszolgálati adó nem is, egy helyi rádió, a Radio Uppland vette a fáradtságot, és felhívta a forsmarki atomerőművet, hogy tapasztaltak-e bármi szokatlant. Logikus lépés volt. 1986-ban ugyanis itt érzékelték először a csernobili balesetet is. Az erőmű szakemberei azonban jelezték, hogy nem tapasztaltak semmi szokatlant. A rádió ezután jelezte, hogy óvatosan kellene bánni a TT hírével.

Pedig a megcsappant hitelű oroszok ekkor már a leghatározottabban jelezték, hogy náluk nem történt semmi rendellenesség. Geraszimov orosz külügyi szóvivő felelőtlen és pánikkeltő fogásnak minősítette a svéd hírügynökség jelentését a Szovjetunióban történt állítólagos nukleáris balesetről. Szerinte külföldi tudósok nem voltak képesek még egy órát sem várni a hivatalos állásfoglalásra, hanem valóságos nemzetközi pánikot keltettek jelentésükkel.

A szóvivő "Csernobil-szindrómának" minősítette a nyugati reagálást, s hozzáfűzte: a szerencsétlenség óta sok minden megváltozott, egyebek között nemzetközi szerződést is aláírtak a nukleáris balesetekről való tájékoztatásról. A Szovjetunió területén nem történt semmiféle baleset, valamennyi nukleáris erőmű normálisan üzemelt - idézte Geraszimov az illetékes szovjet szolgálatok jelentéseit.

Az egyre terjedő pánikban a Fehér Ház szóvivője, Marlin Fitzwater is kiállt a nyilvánosság elé, hogy elmondja: semmilyen információjuk nincs semmilyen nukleáris balesetről.

Igyekezett nyugtatni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. Közleményt adtak ki, hogy semmilyen balesetről nem kaptak értesítést, és a radioaktivitás szintje sem emelkedett.

A szervezet nagyvonalúan eltekintett attól, hogy az egész pánikot egy próbatelexük indíthatta el. Legalábbis erről számolt be a pánikot csitítani igyekvő norvég külügyi szóvivő. Per Paust állt elő azzal a később megizmosodott teóriával, hogy a bécsi székhelyű Atomenergia Ügynökség tesztelte a londoni Nemzetközi Meteorológiai Szervezettel létesített vonalát. Az üzenetek rendben jöttek-mentek a vonalon, ám kijutottak a rendszerből, egy kívülálló számára pedig lássuk be, könnyen félreérthető volt, hogy azokban szerepelt a nukleáris baleset kifejezés.