Ciánmentes övezet

Turisták nélkül

A mindszenti kikötőben hónapok óta nem láttak MAHART-járatot. Pedig a délvidéki idegen-, és Tisza-forgalom jelentős része itten bonyolódna, és ha az ember elnéz a víz felett, még mindig láthatja a nyugdíjasklubok itt hagyott pillanatait: ahogy hajlottan belecsodálkoznak a pazarba, és elégedetten konstatálják, hogy nem dőltek be a disszidáló szomszédok meséinek.

A Szeged-Csongrád látványúton haladó hajók évről-évre csapatostul szállították a magyar és német turistákat, de főként a kedvezménnyel bíró utasok részesítették előnyben a szolgálatot. Ma egyetlenegy hajót sem látni, csupán néhány halász dobja ki egykedvűen hálóját, amelyeken manapság még a kajakosok sem akadnak fenn; örök halásztörvényszéki igazság ugyanis, hogy az nem akadhat fenn, ami nincs.

Soha nem látott kérészcsapatok

Tajti László Kedvező Kilátások

Nincs például magyar bucó, selymes és széleshátú durbincs, és a busát is jelentősen kimarkolta a cián az ökorendszerből. A Tisza azonban tiszta, kevés a hordalék, és az egyenletes vízjárás, a parton deciméter pontossággal ülő békagenerációk arra vallanak, hogy a háztartás rendben, még akkor is, ha a faágakon fennakadt nylonzacskók még mindig az évszázad áradatát hirdetik. Pedig hirdethetnék a "harcsaférgek" (kérészek) örömtáncait is, amelyek az idén annyian voltak, hogy például Kőrösladányban nem bírt velük az ablaktörlő.

A szexuálorientált állatokat nevezték ki a Tisza tisztaságjelzőinek, nem alaptalanul, ugyanis létük vagy hiányuk a szennyezettségtől függ. Olyan ez, mint amikor a fogkrémreklámban bedugják az ember szájába a lakmuszpapírt és az vagy elszíneződik, vagy nem.

- Az idén annyian voltak, hogy felhőben jártak. Igaz, hogy két-három évig az iszapban nevelődnek, így a mostani járás, a három évvel ezelőtti állapot következménye - mondja Somodi István a Mártélyi Természetvédelmi terület őre, és betessékelt a csónakba, ahol már Tajti László, a pusztaszeri terület védelmezője is elhelyezkedett.

Tisza-bejárás

Somodi István Kilenccel a habok felett

Négy lóerős Yamaha géppel a farán, suhan és berreg csónakunk, másfél liter benzint zabál egy óra alatt. A ladikokat hajdanán valószínűleg azért találták ki, hogy észrevétlenül közelítsék meg vele a nudistákat. Ma már halfogásra, evezgetésre és közlekedésre is használják, de jelen pillanatban Tisza-bejáró úton vagyunk, amelynek az a célja, hogy felmérje a ciánszennyeződés okozta veszteségeket. Csendben, mint az orvhalászok, hogy ne verjünk fel semmit.

Igaz, ma nincs mit felverni. A madarak, és egyéb, a riporter által csak Attenborough-riportfilmekből ismert állatfajok nincsenek a közelben. Vidrának nyoma sincs, csupán bakcsó, és néhány gém, plusz a partifecske-kolónia - amelyik most fejezte be a költési időszakát - mutatja magát. Az Index riportere húsz másodperc késéssel észleli a mozgást, újabb öt másodperc, mire a "hol?" kérdés után lokalizál, kvázi nem lát semmit, de bőszen bólogat, hogy ő is felismerte a sárgalábú sirályt.

- A madarak inkább a környező kisebb vizeket keresik fel, amelyek sekélyebbek, és tele vannak apró halakkal - mondja Tajti László, majd a vízre mutat, ahol egy idegbolond szélhajtó küsz próbál menekülni az állathajtó felmérők elől.

Mindennapi szennyezés, kémkedő nudisták

Ki lövel a bokrok mögül?

- Ez egy időszaki karsztjelenség - mutat István egy folyó felé belógó fémcsőre, amely létezését és funkcióját annak köszönheti, hogy a mindszentieknek nem áll le az anyagcseréje. A hosszan-rozsdás elvezető a szart és a vizeletet direkt löki a Tiszába, és annak ellenére, hogy mindenki tud az önálló életet élő trágyagépről, még senki sem lépett. Ez már csak azért is furcsa, mert húsz méteres körzetben elönti a bűz a környéket, nem beszélve arról a természeti jelenségeknek is jelentős mozgásdinamikáról, amikor az anyag puhán beletoccsan a folyóba. Ezek után már barátinak nevezhető a szovjet-jugoszláv földgázvezeték feletti csónakázás, aminek vizuális elemeit főként a vezeték drótjaiban fennakadt hordalék szigetté való fejlődése jelenti.

- Tavaly ilyenkor tucatjával vonultak itt a vízitúrázók, de manapság napok telnek el, míg meglátunk egyet - mondja Somodi István, majd kikötünk a homokos parton. A nudistákkal átellenben épült a nyárközi kempingtábor, tiszta Riviéra, homokos vízpart, árnyas fák, horgászást és kukkolást tanuló gyerekek. Tavaly tíz-tizenöt sátor volt folyamatosan, most csak hármat a látunk, plusz egy meztelen férfit, aki a fa mögül leskelődik.

Mission: impossible

A nudisták egyik bizalmatlan tagja lépten-nyomon mögénk ereszkedett kékre festett kenujával. Sikerült is lefotózni pőre seggét, amikor befejezve kutatóútját, visszaindult a fák között, hogy rejtett távíróján adjon jelentést az ismeretlen megbízóknak. A nudistákkal ennek ellenére nincs baj, balhét nem csinálnak, csak napoznak a parton, arccal egymás felé, így pontosan tudják, hogy nincs jelentősége annak, ha valaki megvakarja a heréit.

A táborlakók ismerik a szabályokat, tüzet nem gyújtanak, nem szemetelnek, és "ezekkel nincs gond, mert akik itt táboroznak, tudnak vigyázni a rendre. Akik viszont lejönnek egy-két napra, felverik a környéket." István szavait az "Erőt, egészséget" üdvözléssel fejezik be, ami nyilván egy következő párbeszéd első panelje.

A gyerekek a nádban szocializálódnak. A Jolán.

- Már öt éve idejárunk egy szomszéd családdal. Eddig minden évben az első napok után valakinek hasmenése volt, vagy fájt a gyomra. Az idén ez sem volt. A Hódmezővásárhelyről érkezett kalandvágyó család hím tagjai egésznap horgásznak, a gyerekek a nádban szocializálódnak, az asszonyok pedig a bogrács súrolásán kívül a lelkes gyerekek pesztrálásán és magabiztosságán javítanak. "Nem baj, hidd el, mást is fogsz, mint törpeharcsát" - szólnak az intelmek, majd az anyák lassan lecsúsznak a partra.

Jolánt többször is látjuk. Jolán szép, kerekded formái kívánatosak és felejthetlenek. Jolán feneke imponálóan ringatózik, és ebbe a kontextusba kívánkozik István teljesen más környezetben elhangzó megjegyzése, hogy a "barlang a szakirodalom szerint nem más, mint olyan, legalább két méter hosszú üreg, amely behatolásra alkalmas." Jolánnal élmény behatolni, igaz manapság csak a parton áll, szeretik, de nem használják. Egyébként simán "elviseli a tíz embert, meg egy fél liter unicumot és egy láda sört".

A Jolán

A természetvédelmi őrök szavainak súlya van. Meg humoruk. Meg zöld egyenruhájuk, ami ezen a részen tekintélyt, és magabiztosságot kölcsönöz. István és Laci megrögzött jótevők, minden rezdülésre figyelnek, így halászokat is rögvest találunk.

Csak jót írjál!

Kovács Mihály Nincs mire támaszkodniuk

Halászt találni alapvetően egyszerű feladatnak tűnik. Vízen jár, mozgását fodrozott víz kíséri és hangos szomorúság. Halásszal találkozni nem jó. A kezdeti barátkozó gesztusokkal indított kontaktfelvétel abban a pillanatban megszakad, hogy az emberről kiderül, hogy újságíró. - Csak jót írjál a Tiszáról! Csak jót! Ha meghallom, hogy cián, akkor a hideg fut a hátamon. Csak jót írjál! Kovács Mihály tegnapelőtt emelt ki az egyik varsájából egy hatvanhétkilós harcsát. - Ritkaság számba megy az ekkora hal? - Van itt, csak jót írjál! Csak jót, kérlek csak jót!

Kovács Misit a Tisza István Alapítvány negyvenezer forinttal kárpótolta a cián miatti károkért. Az államtól eddig egy fillért sem kapott, és a szónoklatokat már nem hiszi el. Az arcán a meglepetés, és a düh egyszerre kap erőt, amikor elmeséli, hogy még az Amerikában tanuló magyar diákoktól is kaptak segítséget.

- Tudják mi kellett nekünk, látszik, hogy háziasszonyok állították össze a csomagot - veszi át Körösi József a szót, aki szintén halász, és elégedetten nyugtázza, hogy cukor, só, és olaj is szerepelt az adományban.

Szalonhorgászok

Ottjártunkor 63 mázsa hal pusztult el az egyik holtágban oxigénhiány miatt. Emberi számítás szerint ebben a folyóban már nem lehetne halat találni, de a halászok nem elégedetlenek. "Volt már jobb évünk, de volt már rosszabb is" alapon közelítenek a dologhoz, és leginkább csak azon utálkoznak, hogy a honi média úgy ijesztette el a vevőket a tiszai haltól, hogy nincs ember a délvidéken, aki az alaplevet tiszai halfejekből akarja összerakni. Az egykori piacozás mára megszűnt, akik pedig belebotlanak a káposzták, és répák közt áruló halászokba nem hagyják ki a gúnyolódást.

- Kiraktunk mindent, ami volt. Harcsát, potykát. Odajött egy ember, oszt megkérdezte, hogy mondják a ciántól lett ilyen kövér ez a hal? Mondtam neki, hogy fejébe verem a szákot, ha nem húz el azonnal.

A halászok a "vízipólózik az ember töke" időjárási viszonyok konstatálása után mesélik el, hogy a ciánszennyeződés a busába vágott bele csúnyán, ezen a környéken pedig pont azt ették a legtöbben, lévén olcsó és ízletes. Egyedül a tiszai áradás mentette meg a halállományt, mivel kiöntött és elöntött, a pontyok ezért ideális helyen tudtak ívni.

Ette, mint a vett malac

Négykilós tőponty

Két perc múlva fütyülnek, és Kovács Mihály egy négy kilós tőpontyot húzott ki a varsából. Ezerötért vettük meg, "csak jót írjál!", mondtam oké, majd zöld marinamadzaggal pányváztuk ki az egyik túlélőt, amelynek csónakban marasztalását a riporter vállalta magára.

Halat ölni evezőlapáttal nem tűnik bonyolult feladatnak, bár ha közben a helyi menő csávók dupla fordulásokat gyakorolnak, és spontán gyorsulási versenyt rendeznek kétmilliós motorcsónakokon, akkor elcsúszhat a bicska hegye. Ennek ellenére a lefejtett pikkelydarabok simán landolnak a hatméteres Tisza legalján.

Vitatni nem érdemes, hogy minden rendben van. Például Áder János a június 18-ai abádszalóki Tisza-nyitó napon, két helyen is kanalazott halászlevet, többek között a Kovács Misiét is, ízlett neki, azt mondják.

- Úgy ette, mint a vett malac. Volt abba minden kecsege, harcsa, potyka. Igaz, Mihály nem tudta mire véli, hogy két kopasz miért dugja oda eltörölt kanalukat minden bódéhoz, mert az előkóstolás itten nem dívik, csak "a flaccolóknál", de őt pozitívan mérték be.

Ha más nem is, a házelnökünk bajszán megcsillant pirosas léggömbök legalább egy percre feledtették a nyomort, még akkor is, ha ez a terület egy komplett paradicsom, ehető halakkal, meredek homokpadokkal, tiszta vízzel és meztelen emberekkel, akik nem akarták és nem tudták elhinni, hogy fél évvel ezelőtt a világ egyik legnagyobb szemétsége próbálta kiirtani az élőt.

Nem sikerült, és ezt már mindenkinek tudni kéne.