A felperesek keresetükben a gazdasági társaságokról szóló törvény többségi tulajdonosra vonatkozó konszernszabályai alapján kérték Postabank-részvényeik forgalmi értéken történő visszavásárlását. Eszerint a többségi tulajdon megszerzője köteles vételi ajánlatot tenni a kisebbségi részvényesek papírjainak megvételére, tőzsdén kívüli részvények esetében az előző 18o nap átlagárfolyamán.
A jelenlegi eljárás felperesei 1998 végén sikertelenül kérték a pénzintézetben többségi irányítást szerzett magyar államtól a Postabank-részvények forgalmi értéken történő visszavásárlását. A bírósági eljárás során azonban már a magyar állam tett sikertelen ajánlatot a Postabank-részvényeseknek arra, hogy 5 forintos névértéken visszavásárolja értékpapírjaikat. A Fővárosi Bíróság ítéletében azt a következtetést vonta le, hogy eszerint az állam sem vitatja a felperesek követelésének jogalapját.
A névérték körüli árfolyamon való visszavásárlás megtagadását annak idején azzal igyekeztek indokolni, hogy a tőkeleszállítást megelőző időszakban olyan alacsony volt a bankpapír tőzsdén kívüli forgalma, hogy az árfolyamot könnyen lehetett manipulálni.
A Fővárosi Bíróság ugyanakkor elutasított azt a követelést, hogy abban az esetben, ha az elsőrendű alperes magyar állam nem kötelezhető a részvények visszavásárlására, a másodrendű alperes Postabankot kötelezzék a részvényeseket ért kár megtérítésére.
Az első fokon most lezárult per mellett számos olyan bírósági eljárás van még folyamatban, amelyekben Postabank-részvények tulajdonosai kérik értékpapírjaik visszavásárlását, illetve káruk megtérítését.