Az Infó rádió beszámolója szerint az egyik budapesti általános iskolában nem állítják tornasorba a gyerekeket, ez ugyanis sérti a személyiségi jogaikat.
Istvánfy Csaba a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke szerint a tornasor nem a megkülönböztetést szolgálja, és nem is a poroszos katonásdin alapul, hanem egy alaki forma. Ha a tanár úgy gondolja, állíthatja a legkisebb diákot is a sor elejére, mondta az Index kérdésére a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának professzora.
Egy hagyományos óra sem úgy kezdődik, hogy a diákok fekszenek a tanterem padlóján vagy hátat fordítva állnak a tanárnak, hanem mindenki a helyére megy, mondta a professzor. A tornasor funkciója leginkább az, hogy az óra elején a sorba álló gyermekek így találkoznak a tanárral, aki elmondja nekik, mit csinálnak a mai órán.
Soha nem tiltakozott egyetlen diákom sem az ellen, mert a tornasor végére került, mondta az Indexnek az egyik budapesti iskolában tanító testnevelő tanár. A tanár szerint ez leginkább a sorakozást könnyíti meg, s így diákok is tudják hova kell állniuk. A testnevelő szerint egyébként a tornasornak leginkább az év elején van jelentősége, ilyenkor lehet ugyanis megállapítani, ki mennyit nőtt a nyáron.
A tornasor kérdésénél sokkal nagyobb problémákkal kell megküzdenie a hazai testnevelés oktatásnak, hívta fel a figyelmet Istvánfy Csaba professzor. A diákok egészségtelenül táplálkoznak, elhízással küzdenek, cigarettáznak, keveset mozognak, és nincs elég tornaterem.
Az iskolai testnevelés szerepéről régóta folyik a vita itthon és külföldön is. A hagyományos testnevelés ellenzői szerint a nem megfelelő testi képességekkel, felépítéssel bírók számára ezek az órák komoly frusztrációt okozhatnak, s hozzájárulhatnak egyes diákok kiközösítéséhez, szekáláshoz.
A testnevelés oktatás már régen túllépett a nyolcvanas évek szellemén, amikor az iskolákban is a versenysportot erőltették, mondta Istvánfy Csaba. A Nemzeti alaptanterv és a Nemzeti Sportstratégia is azt rögzíti, hogy a testnevelés oktatás célja a mozgás megszerettetése a gyermekkel, s a sport, mint egész életre való szokásrendszer kifejlesztése.
Persze az sem járható út, hogy csak örömórákat tartsanak a testnevelő tanárok, amelyen a cél, hogy a gyermek ne fáradjon el, ez ugyanis nem fejleszti a gyermeke fizikai és szellemi képességeit, hangsúlyozta Istvánfy Csaba.
Ma már lehetőség van arra, hogy a testnevelés órán a diákokat jobban érdeklő, divatos sportokat űzzék. Sok helyen aerobicot, görkorcsolyázás tanulnak a diákok, de ha a tanár úgy gondolja küzdősportokat, bokszot, cselgáncsot is taníthat.
A motorikus tanulásra a legérzékenyebb a 6-10 éves korosztály, ilyenkor azonban jellemzően a tanítók feladata a testnevelés órák megtartása. Az ő módszertani képzésüknek azonban csak egy kis részét teszi ki a testnevelés. Ha ebben a korban nem szerettetik meg a testnevelést a gyerekkel, 10-12 éves korukra frusztrációkkal és negatív élményekkel kerülnek a testnevelő tanárokhoz, akik ezt már csak nehezen tudják leküzdeni.
A professzor szerint ezért a megoldás az, hogy már az alsó tagozatban is szakképzett testnevelő tanárok foglalkozzanak a gyermekekkel. Ehhez azonban át kell alakítani a tanárképzés rendszerét és a munkajogi feltételeket is.