Fogadás jobbról, Lászlónak tisztelegj

Magyarországon nincs baloldal sárgarózsa, haénrózsa és padödő nélkül - állapítjuk meg a Lendvay utca torkolatánál, beleverve az agyunkat a hangulatteremtő muzsikába. Ez a tömeg partja; kicsit beljebb sordódva - még vonulási fázisban vagyunk - hirtelenjében előbukik a fövenyből a patetikusan archaizáló mondat a tudósító fejében, hogy "hosszú idő óta először a magyarországi baloldal ismét erőt mutat az imp'r'izmus elleni küzdelem jegyében".

Később a számok és az eszmék a helyükre csúsznak, ahogy körbejárunk és megtekintjük a sokadalom határait. Nincs nehéz dolgunk: többé-kevésbé ki vannak jelölve, viseltes hordozható korlátokkal. Néhány ezer tüntető, hangsúlyozottan gyűjtőpárti jelleggel; Panthera-pólós vagányok és kényszeres agitációban szenvedő nyugdíjasok (pártjelvény a kétkerekű szatyortargoncán, szárítókötélből gubancolt kötél a nyakban), meg úgy általában a pesti nép.

hazaáruló, de minimum kevésbé nemzettest-szagú, akinek nem egy az útja a párttal

Kicsiny, kompakt tábori pódium szolgál a figyelmi tér betöltésére, onnan ered a hagyományos balosmulatós: Bródy, Koncz Zsuzsa meg a többiek, akik a késő nyolcvanas-kora kilencvenes évekkel való kontinuitást hivatottak biztosítani. Arccal az emelvény felé a polgárok, gondosan nyomtatott, ritkábban kézzel festett transzparensekkel, amelyeken az elismert démonológusnak üzennek. (Kövér, a kötélverő, haha - bár ez nem volt odaírva, de lehetett volna.) Kisvártatva ide kapaszkodnak fel a szónokok.

- Miért vagyunk itt? - kérdezi a fiatal baloldali a mikrofontól. Körülnézek; a kérdés szemmel láthatóan költői, senkin sem látszik tanácstalanság, hogy miért is. Pedig alig hihető, hogy mindannyian figyelemmel kísérik a Fidesz vidéki kampányelőadásait, és az sem valószínű, hogy őszintén megdöbbentek volna konkrétan ettől az akasztásos poéntól. A legsúlyosabb váddal, vagyis hogy hazaáruló, de minimum kevésbé nemzettest-szagú, akinek nem egy az útja a párttal, már évek óta szembesülhettek. Egy ország tanulta meg nemrég, mi az a striga, egy fél ország azt is megtudta, hogy ők maguk is azok.

mint a Readers' Digest mindennapi hősei, akik leküzdik az élet nehézségét

Szóval azon nincs mit hápogni, hogy a hazaárulók után, a lámpavas mellett jobbra eggyel az akasztás is felmerül, mint ahogy régen elfelejtett, ijesztő gyermekkori bábok pattannak elő a szekrény aljából tíz évvel később, az első kokainparti kellős közepén. Ez csak apropó, nem ok. Egyetlen oka van annak, hogy itt vagyunk, és az nem más, mint hogy hetedikén választás lesz. A tüntetők tudják ezt, de nincs bennük csalódottság: megerősítésért jöttek, nem meggyőzésért; mint kilencven óta majdnem mindenki. Megerősítésből pedig van elég, az alapvető élelmiszernek számít.

A Lendvay utca hallgat, pedig direkt figyelem a függönyöket, nem kukkant-e ki legalább egy száloptikás bajusz. Nem kukkant. Mit is érdekli ez Kövér Lászlót - ha az érdekelné, hogy ne okozzon botrányt, akkor kriogéntartályban töltené a kampányidőszakot.

retró-Charta irányzat dübörög megint

- Nemcsak mögöttünk, de itt vannak köztünk is - mármint a fideszesek, a megfigyelők - pendíti meg a Kontroll csoporton (az eredetin) felnőttek agyacskáját az előadó. Mantráznak még sokáig, forgatják a szájukban a kövéri velőscsontot, hű de bunkó ez a Kövér Laci, meg jön Csurka és a MIÉP, lánctalpuk alatt fütyül a szél. A tömeg fujjol, fütyül, fortyog, Medgyessy nevére meg tapsol, ha el nem rontja. Ahogy az minden pártrendezvényen lenni szokott. Márta néni - foglalkozása nagymama - szintén hitet tesz a kormányváltás mellett; sok viszontagságot túlélő székelyember úgyszintén - tisztára, mint a Readers' Digest mindennapi hősei, akik leküzdik az élet nehézségét. Egészen kisgazdaszintig fokozódik a néppártiság, amikor elhangzik az Orbán Viktor azt üzente kezdetű választási nóta. Aztán elénekli mindenki egyszerre, hogy Tavaszi szél vizet áraszt.

Már nem tart sokáig, végefőcím, hálistennek. - Kálmán, zene! - hallatszik le a szervezői sakkhúzás, retró-Charta irányzat dübörög megint. Nép megy haza kielégülten, "anyádat akasszad fel, azt", mondja magában, andalítva beszorozza magát az iparvárosi munkássággal, aki most nem lehetett itt, pedig neki is tele van a töke, nyerni fogunk. Majd eltakarítjuk ezt a gyűlöletbeszédet, meg ezt a szemét hazug rohadék bagázst a hétvégén.

Azt hiszem, ötezer éhes szociból azért kijön egy Kövér.