Ötven ügynöke volt az evangélikus egyháznak

Prőhle Gergely ezt annak kapcsán mondta el, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának májusi ülése a történész kutatók beszámolója alapján megtárgyalta az egyház ügynökmúlttal foglalkozó tényfeltáró bizottságának éves jelentését.

A MEE azt tervezi, hogy - előreláthatóan a jövő év folyamán - könyv alakban jelentetik meg az addigi kutatási eredményeket összegző tanulmányokat, amelyekben az iratok tanulságának levonásán kívül lehetőség nyílik a még élő érintettekkel folytatott beszélgetések dokumentálására is - közölte.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában "filológiai pontossággal kell feldolgozni az ott talált aktákat", amelyek folyamatosan kerülnek elő, tehát nem lehet még tudni, hogy mikor lesz a kutatásnak vége.

A hosszabb tanulmányok elkészítésekor elsődleges cél, hogy a kortársakat meg lehessen szólítani, az érintettek elmondhassák beszervezésük történetét, tevékenységük részleteit. Fontos továbbá az is, hogy az egyház jelenlegi és közelmúltbeli vezető személyiségeinek, illetve családtagjaiknak a szerepét is tisztázzák. A múlt feltárása fontos ugyan, de korántsem jelent receptet a jelen problémáinak megoldásához - vélekedett.

A tényfeltáró bizottság 2005-ben zsinati határozat értelmében alakult, a feladata az volt, hogy megállapítsa: az evangélikus egyház közelmúltjában "kinek és milyen érintettsége volt a titkosszolgálati együttműködésben". A négytagú bizottság nemrég egy ötödik taggal bővült, így a két történész mellett jelenleg egy-egy jogász, lelkész és levéltáros is dolgozik a bizottságban.

A bizottság lelkészi tagjának feladata, hogy lelki támaszt nyújtson az érintetteknek és esetleg hozzátartozóiknak a feltárt dokumentumok feldolgozása, értelmezése során, s ezzel előmozdítsa, hogy a tényfeltáró folyamat két alappillére, az igazság és a kiengesztelődés egyszerre érvényesülhessen - hangsúlyozta.

A fentiekből is kitűnik, hogy az evangélikus egyház felfogása szerint a cél nem az ítélkezés, hanem a megismerés és a valódi megbékélés. Soha nem szabad ugyanis elfelejteni, "hogy azok, akik ezeket a jelentéseket megrendelték, akik az egész rendszert működtették, azok közül jó néhányan - demokratikus legitimációval - a közéleti szereplői napjainkban is" - közölte Prőhle Gergely.

Véleménye szerint a beszervezettek sok esetben elszenvedői, és nem tettesei voltak az akkori rendszernek. Az evangélikus egyház nem utolsósorban a médiában, internetes listákon felkapott, ügynökökkel kapcsolatos értesülésekre reagálva is döntött úgy, hogy inkább saját körben igyekszik tenni a tisztánlátás érdekében - fogalmazott.

A történészbizottság részletes tanulmányokat közölt a legutóbbi zsinaton azokról az evangélikus egyházi személyiségekről, akiknek érintettsége nyilvánvalóvá vált.

Nagyon fontos, hogy differenciálni tudjunk az ügynökök között, mert voltak, akik ideológiai indíttatásból vagy karriervágyból kapcsolódtak be a titkosszolgálati tevékenységbe, és folytattak aktív egyházellenes politikát, másokat viszont úgy szerveztek be, hogy megfélemlítették vagy megzsarolták őket, és esetleg soha nem is adtak érdemi jelentést tartótisztjeiknek - mutatott rá Prőhle Gergely.

A kutatások során külön nehézséget jelent, hogy az is kiderülhet: bizonyos aktákat szándékosan módosítottak, kitéptek belőlük lapokat, illetve akár el is tüntethették némelyiket - tette hozzá.

Az állambiztonság természetesen minden államnak minden korban fontos szerve, de világosan ki kell mondani, hogy a Rákosi- és a Kádár-rendszer valós legitimitás nélkül, "ideológiai indíttatásból járt el az egyházakkal szemben". Az efféle tevékenységgel kapcsolatban pedig bármiféle megengedő magatartás csak tévútra vinne - hangoztatta Prőhle Gergely.