Ujhelyi a bajt akarta előrejelezni a lemondásával

Ön sértett ember? Hiszen vannak olyan magyarázatok a hirtelen lemondásra, amelyek szerint miniszter akart lenni, de nem lett, és ezért távozik.

A bizalomhiány egészen biztosan rosszul érintett, de múlt héten már újságírók előtt is világossá tettem: nem akarok miniszter lenni. Mindezt a miniszterelnökkel is tudattam egy négyszemközti beszélgetésen. Nevetségesnek tartom tehát azt az állítólagos kormányközeli forrást, amely azt sugallja, hogy sértődésből mondtam volna le. Eddig se volt miniszteri ambícióm, és most sincsen. Meggyőződésem, hogy második emberként többet lehet tanulni, mint első emberként.

Távozásának köze van a Zuschlag-ügyhöz?

Ugyan már! Világos, hogy semmi újdonság nincsen ebben a történetben, és nincsen félnivalóm sem az úgynevezett Zuschlag-dossziétól. Sok minden kavargott bennem az utóbbi napokban, de ez az ügy nem.

Akkor miért mondott le?

Például az olyan kisstílű politikai játékok miatt, amilyen ez a mostani, hogy kormányközeli források ezt a két nyilvánvaló hazugságot terjesztik. Ezek olyan belső bizalmatlanságból fakadó trükközések, amellyel sokat ártunk egymásnak, és sokat ártunk a baloldalnak. Nehezen éltem meg azt is, hogy hiába vagyok nem is sikertelen államtitkára a kormánynak, és töltöm be a párt egyik alelnöki posztját, a miniszterelnök nem vont be a tárcával kapcsolatos elképzeléseibe. Pedig akkor elmondhattam volna, egy kisebb hatáskörű tárcához, mint amilyen a majdani, sok két államtitkár. A miniszter- és államtitkárjelöltekkel egyébként jó a viszonyom.

Feleslegesnek érezte magát ebben az új szereposztásban?

Nem csak az új felállásban. Az országos politika formálásában sem a pártelit, sem a pártelit által folyamatosan űzött miniszterelnök nem akart a szövetségesévé tenni. Ezt sokáig nem bántam, de van egy pont, amikor az ember arra jut, azok a belső viszonyok, amelyek jellemzik a működésünket, rengeteget ártanak a jövő szempontjából. A döntésem egészen biztosan egyfajta jelzőrakéta is, hogy vigyázzunk, mert nagy bajba kerülhetünk. Egyszer már komolyan fontolgattam a lemondást, de akkor a feleségem lebeszélt róla, most viszont azt mondta, jó döntés volt.

Mihez fog kezdeni?

Szeretnék feltöltődni. Szeretnék újra a választókörzetem ügyeivel foglalkozni, mert államtitkárként nem igen volt időm rá. A szegedi városházával és az egyetemmel komoly fejlesztési programokat dolgoztunk ki, belevetem magam ezek intézésébe, és várom azt, hogy megváltozzék Magyarországon a politikai klíma, és ismét szükség legyen rám más poszton.

Ez jelenthet államtitkárságot, vagy miniszterséget is?

Jelenthet bármit. Ha egy értelmes feladatot találok egy bizalmat sugárzó konstrukcióban.

Vagyis egy új miniszterelnök felbukkanása a feltétele, hogy visszatérjen a kormányba?

Nem feltétlenül. A miniszterelnökkel korrekt búcsút vettünk. Kétszer is találkoztam személyesen a kormányfővel egy hete és kedden is. Ez két egyenes ember meglehetősen kemény beszélgetése volt. Csak pozitívan tudok nyilatkozni Gyurcsány Ferenc hozzáállásáról. De valószínűleg megdöbbentette ez a lépésem.

Már megírta a lemondó nyilatkozatot?

Megírtam, és el is küldtem a miniszterelnöknek.

A párttisztségeit, vagyis az alelnökséget és a Táncsics alapítványos kurátorságot megtartja?

Nagyobb energiákat tudok majd a pártra fordítani. Nem leszek a párt belső ellenzéke, tisztségemet és ismertségemet nem arra fogom használni, hogy a belső kritikai álláspontot mindig én képviseljem. Az biztos, hogy más hangsúllyal tudok véleményt formálni majd mostantól pártalelnökként, mint eddig államtitkárként és alelnökként.

Milyen területtel kíván foglalkozni? Turizmussal?

A turizmus, mint szakma érdekel. Neheztelek kissé magamra amiatt, mert a turisztikai ágazat szereplőivel szoros szövetséget kötöttem, és számítottak rám. Egyelőre nem tervezek semmit, mint mondtam, szeretnék feltöltődni, szeretném elővenni a szépirodalmi könyveimet, és magam mögött hagyni Budapest V. kerületének meglehetősen hektikus és számomra elviselhetetlen politikai légkörét.

Nem fog hiányozni ez a kilátás? Az ablakon kinézve ott a vár, a Lánchíd.

Nagyon fog hiányozni a kilátás. Nagyon szokatlan lesz, hogy az ember körül nincs egy hatalmas stáb, amelyik szervezi az életét, de 33 évesen pont itt az ideje, hogy az ember a krisztusi korba lépve váltson. Nehéz elképzelni, hogy holnap is felkell a nap, és nincsen hajnalban kötelezettségem. A lépésem azért is üzenetértékű, mert tudni kell felállni egy tisztségből, és nem muszáj ragaszkodni a szék karfájához és ahhoz a bizonyos Audi-kulcshoz.