Kiszavaznák a faluból a cigányokat

2008.05.21. 16:35
Népszavazást kezdeményezett Váralján Ranga János, hogy megakadályozza a cigánytelep felszámolását. A falu 54 milliót nyert, hogy néhány család elhagyhassa a Péró nevű nyomorúságos telepet. A falu hangulata alapján a népszavazás végeredménye lefutottnak tűnik: sokan nem akarják a telepi családokat a szomszédukban látni.

Váralja népszavazásra készül. A referendum kezdeményezői azt akarják megakadályozni, hogy a falu határában lévő, Péró nevű telepről beköltöztessenek néhány családot. A költöztetést az állam fizetné. A nem egészen ezer lelket számláló kis faluban idegesek a cigányok, mert korábban viszonylag jól megvoltak a magyarokkal. Ők is megosztottak, nem fognak egyformán szavazni.

Még a népszavazás sem teljesen biztos, egyelőre az aláírásgyűjtési kezdeményezés van a jegyzőnél, már másodszor. Az első beadványt a múlt héten a jegyző formai hiányosságok miatt visszautasította, azóta újra leadták a papírokat. Ha most sikerült jók kitöltelni a beadványt, akkor 150 aláírást kell összeszednie a kezdeményezőnek, és utána ki kell írni a referendumot. Váraljai tapasztalataink szerint nem lesz gond a 150 aláírással.

Természetesen arról nem lehet népszavazást tartani, hogy „beköltözhetnek-e a cigányok?”. Magyarországon hivatalosan még azt sem szabad lajstromozni, hogy ki a cigány, így ennek a kérdésnek nem is volna értelme, a származási alapú megkülönböztetést egyébként is tiltja az alkotmány.

A tolerancia jellemzi

Részlet Filczinger Ágnes polgármesteri köszöntőjéből, a falu honlapjáról:
„A gyönyörű fekvésű községről az első írásos emlékek 1270-ből valók. A magyar lakosságú falu a XVIII. századtól – a svábság betelepítésétől – több nemzetiségű. Ma békében megfér egymás mellett a többségi magyar, és a kisebbségben élő német és cigány lakosság a második világháború után betelepített felvidéki magyar családokkal. A tolerancia, egymás megismerése és elfogadása jellemzi az itt élőket.”

A kérdés így arra vonatkozna, hogy az önkormányzat visszavonja-e telepfelszámolási pályázatát. A falu 54 millió forintot nyert a szociális minisztériumtól, ezt szeretnék a kezdeményezők a kincstárnál hagyni.

Az általunk megkérdezett váraljaiak többsége inkább arra szavazna, hogy hagyja veszendőbe falu a telepfelszámolásra nyert pénzt. „Nem az, hogy lopnak, ebből a szempontból rendes cigányok ezek. Hanem hogy lelaknák a házakat, úgy nézne ki itt minden, mint most kint a telepen.”

A betelepítés ellenzőinek egyik legfontosabb érve, hogy a takaros falu botrányosan rendezetlen lenne a telepi családok beköltözése után. A szomszédok ingatlanjai elértéktelenednének, csúnya lenne az összkép. A cigányok eltüzelnék az ajtókat, eladnák a tetőt, lebontanák a kerítést, és a végén a disznóólban laknának, mert a házat teljesen amortizálnák.

A másik sokat emlegetett kifogás irigység fakadhat:. „Ha nekem spórolnom kellett a házra, hitelt felvennem, eladósodnom, akkor miért kapjon ingyen az, aki nem dolgozik? Jutalomból?”

A faluban élő cigányok között, ha lehet még erősebb a felháborodás emiatt, mint a magyarok között: „Évekig jártam utána, hogy kapjak egy kis hitelt, erre meg a pérósiak megkapják az egészet ingyen? Hát mivel különbek ők nálam? Nekem talán nem elég fekete a bőröm, nem vagyok elég cigány nekik, hogy én is kapjak csak úgy házat?”

Heten egy ágyban

A telepfelszámolási program már néhány éve létezik, abból indult ki, hogy nagyon sok településen zárt világban, elképesztően nyomorúságos körülmények között élnek a cigányok. A kitörés a telepekről szinte lehetetlen, és a körülmények sem emberhez méltóak.

Váralja Péró nevű telepén egyszobás vályogházak düledeznek. Van, ahol a szülők öt gyerekkel élnek egy kicsi helyiségben, aminek berendezése egyetlen ágyból áll, abban alszanak heten. A telepre két éve bevezették a vizet, de a házakban nincs fürdőszoba. A telep épületeihez nem szabad hozzáépíteni, mert a dombok közé ékelt kis völgyben nem alkalmas alapozásra a talaj, a falak nagy esők után megroggyannak, állították az ott élők.

Eladó ház van elég, a lakosság fogyóban van, sok az idős ember, a fiatalok elköltöznek. Több házat is nyugatiak vettek meg, belgák, hollandok és németek, többségük nyaralónak használja. A falusiak egy része attól is tart, hogy a beköltöző cigányok elijesztenék őket, ahogy a Mecsekbe érkező turistákat is.

Maguk újítanák fel a házat

Filczinger Ágnes, a telepfelszámolást elindító polgármester szerint a gyerekek megmentése a legfontosabb, hogy ők jobb körülmények közül indulva eséllyel törjenek ki a nyomorból. Meg egyébként is, embertelenség fürdőszoba nélküli házakban tartani gyerekeket, ha van lehetőség normális otthonra. A pályázatból nem tudnák felszámolni az egész Pérót, ahol több mint százan élnek. 7-8 család kaphatna rendes falusi házat, olyanok, akiknél kiskorú gyerekek vannak.

Buzás József, Váralja cigány kisebbségi önkormányzatának vezetője szerint a telepfelszámolást ellenzők nem tudják, hogy a pályázathoz képzés is tartozik: a beköltöző családfőket kőműves-falazó szakmára tanítanák, és a házaikat részben maguknak kellene felújítaniuk. A nőket háztartási ismeretekre oktatnák. Buzás szerint ezt még el lehetne magyarázni, az irigységgel nehezebb mit kezdeni.

Több falusi szerint a cigányok úgyse dolgoznak, nem tudnák fenntartani a házat, hiába kapnák meg. A Péró lakói azonban azt állítják, hogy onnan is többen rendszeresen dolgoznak, a falubeli cigányok többségéhez hasonlóan a környékbeli erdőkbe járnak szekszárdi vállalkozóknak fát vágni. Volt ellenben, aki arra emlékezett a faluban, hogy néhány éve közmunkára vezényelték a pérói férfiakat, de inkább kicsorbították az új kaszákat, csak ne kelljen dolgozni.

Mások arról merengtek, hogy húsz éve a Pérón takarosak voltak a házak, magyarok laktak bennük, de a cigányok nem vigyáztak rájuk. Ráadásul néhány korábban Bonyhádról vagy a Péróról beköltözött cigány család portája máris szégyene a falunak.

Régen rend volt

A faluban többen nosztalgiával emlékeztek a Kádár-rendszerre. „Akkoriban ha három napig nem ment az ember dolgozni, jött érte a rendőr, és bevitte kmk-ért (közveszélyes munkakerülés – szerk.). Ma meg, azt mondják, hogy bolond aki nem a faszából él” – utalva arra, hogy sok cigány jövedelmének nagy részét a gyerekek után kapott szociális támogatások adják. Az idősebbek közül volt aki szívesen emlékezett háború előtti időkre is. „Ha jött a csendőr, máris mindenki meghúzta magát, félt mindenki a kakastolltól.”

A faluban azonban élnek rendezett körülmények között élő cigányok, akik a Pérón nőttek fel, és jól beilleszkedtek. Ők felháborodottan nézik, ahogy az egyébként békés faluban elszabadulnak az indulatok, nő a feszültség. Szerintük embertelenség nem adni esélyt a kitörésre, és a fenntartásokat csak rosszindulatú előítéletek táplálják. „Ranga Jánosnak van egy háza Pécsen, és van egy Váralján is. Töltsön csak el egyetlen éjszakát hetedmagával egy beázott egyszobás vályogviskóban. Hát miért fáj neki, ha mások egy kicsit jobban élhetnének, nem is kerülne neki ez semmibe.”

Ranga tavaly zöld volt

Ranga János adta be a népszavazási kezdeményezést a jegyzőnek. Háza a falu főutcáján áll, az óvoda mellett. Hétvégente jár csak Váraljára, egyébként Pécsen dolgozik, ott is van egy lakása. Bányamérnök volt, a faluban mindenki ismeri. A rendszerváltás előtt szinte minden család a mára bezárt bányákból élt, Ranga pedig értelmiségi lett, és a volt bányászok jó szívvel emlékeznek vissza a segítőkész, azonban kicsit zárkózott Janira.

Ranga Jánossal nem sikerült beszélnünk. A falubeliek szerint a cigányokkal sohasem volt személyes problémája, mindenkivel köszönőviszonyban van, a pérósiakkal is. A telep lakóinak fogalmuk sincs, hogy mi baja lehet velük, értetlenül állnak kezdeményezése előtt.

Sem a polgármester, sem a kisebbségi önkormányzat vezetője nem tudott még beszélni Rangával arról, hogy miért erőlteti a népszavazást. A többi falusi is furcsállja, hogy pont neki ennyire fontos az ügy, amikor ideje nagy részét nem is tölti a faluban, bár megjegyezték, hogy szeret intézkedni, a közügyekkel foglalkozni. Tavaly a Zöld Forrás Környezetvédő Egyesület tagjaként tiltakozott egy szomszéd faluban létesítendő bánya ellen, mert a tervezett robbantásoktól féltette Nagymányok és Váralja épületeit. Esetleges politikai ambíciójáról viszont senki sem tud, önkormányzati választáson eddig nem indult.

A Pérón áldatlanok a körülmények, nincs csatorna, csak budi, de Észak-Magyarországon vagy Dél-Baranyában láttunk már sokkal mostohább cigánytelepeket is. A házak környékén néhány szamár legelészett látogatásunkkor, az emberek pedig csak lassan bújtak elő, amikor megérkeztünk a kamerával. Az ott élők tulajdonképpen egyetlen család, valamilyen szinten mindenki mindenkinek a rokona. Állítólag az erdőből költöztek be néhány évtizeddel ezelőtt. A vályogviskókban a 60-as évekig a telep melletti régi kőbánya munkásai laktak, az ő helyüket foglalták el. A nők örömükben sírtak, amikor megtudták, hogy telepfelszámolási támogatást nyert a falu.