Majdhogynem látni a tudósító félmosolyát, ahogy beszámol arról, hogy a viszkisnek a fél ország szurkol, pólókon és képernyővédőkön, bárokban és kávézókban, nyilvánosan vagy csak úgy, csöndes magában. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - idézi a magyar közmondást, miközben azt ecseteli, hogy a rabló gyakran virágot adott a női pénztárosoknak. Rokonszenv csendül ki a szavaiból akkor is, amikor ahhoz az epizódhoz ér, ahol a viszkis elfogását kutyájához való ragaszkodása okozza. És érthető, hiszen angol az író, angol a lap, már azonosul is.
Megjelenik az ügyvéd is, aki sikersztorit, filmet és reklámot kovácsol védence ügyéből, és aki a bevétellel az ügy veszteseit kívánja kompenzálni. Ez pedig már a self-made man, a szimpátia garantált. A másik oldalon szót kapnak a rendőrök és egyéb állami tisztségviselők is, de már látni, hogy merről fúj a szél: angolszász rokonszenvvel mutatja be a lap a magyarok posztszocialista ellenszenvét mindennel szemben, ami állami, ami hivatalos, ami egyenruha. Szinte irígység az, ami kicseng a cikkből, az elsőtől az utolsó sorig.
Nos, igen. Aki adót nem fizet, rossz ember nem lehet - súgja a cikk kacsintva, és ez nagyon angol, ha közmondás nem is.
- Vennék
- Hírek
