Temetés utáni csend
Miután véget ért a bő egyhete meggyilkolt Csorba Róbert és kisfia temetési szertartása, a gyászolók még bő félórán át némán várták, hogy a sírhantra helyezhessék fehér virágaikat. Magyarországon ilyen összetételű gyászoló gyülekezetre emberemlékezet óta nem volt példa.
Nem a megtört és vörösre sírt arcú család, a rokonok és a szomszédok, a roma és nem roma politikusok, művészek, értelmiségiek, közéleti személyiségek és magánemberek jelenléte volt meglepő. A szokatlan a sem a tévében, sem a jeles alkalmakkor együtt nem látható, az ország minden részéből érkezett helyi cigány vezetők szinte demonstratív felbukkanása volt.
Fotó: Barakonyi Szabolcs
Ezek között az emberek között ilyen-olyan vajdák és nagyon vagyonos, fukszos vagy öltönyös-kalapos vállalkozók éppúgy voltak, mint busszal érkező, kopott ruhájú helyi kisebbségi önkormányzati és közösségi vezetők. A sokukkal folytatott pár mondatos tudakozódásból világosan leszűrhető volt, hogy a részvétnyilvánítás mellett egyetlen konkrét ok miatt jöttek el Tatárszentgyörgyre.
Az alig ötéves kisfiú brutális meggyilkolása óta attól félnek, hogy az ő gyerekeik élete is kockán forog. A csóró tatárszentgyörgyi és délegyházi cigánycsaládok mellett felsorakozó roma elit látványa félreérthetetlenül mutatta: a cigányság úgy érzi, létében van fenyegetve.
Az Indexnek néhányan a köztársasági elnök távollétét sérelmezték, utóbb pedig többen is azt mondták, hogy Sólyom Lászlótól vártak volna olyan beszédet, mint amilyet Iványi mondott. Volt, aki azt fájlalta, hogy a tettesek kézre kerítése helyett az országos rendőrfőkapitány szerintük csak a temetésnek szólóan, minden alap nélkül jelentette be, hogy a cigányok elleni támadásokat már majdnem felgöngyölítették.
Miközben a száztagú cigányzenekar Horváth Erika fájdalmasan gyönyörű hallgatóját kísérte, a gyászolók egyik fele sírt, a másik lesújtottan hallgatott. Az Index tudósítója mellett álló testes, ötvenes szabolcsi férfiak ökölbe szorított kézzel törögették könnyeiket.
A lelkész Iványi Gábor apa és fia közös koporsója mellett kijelentette, hogy a gyászolóknak különbeknek kell lenniük a gyilkosoknál, nem lehetnek bosszúállók. Az ország és a többségi társadalom közös felelősségéről is beszélt: a cigányok kirekesztéséről mint útról, ami a gyilkossághoz vezetett. Iványi az előbbiért a cigányok, az utóbbiért Isten bocsánatát kérte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
