Öt kórházban utasítottak el egy sérültet

Több kórházat kellett végigtelefonálniuk a légimentőknek szerda este, mire egy súlyosan sérült férfit el tudtak helyezni, de elkéstek: a 40 éves Bereczki Imre meghalt. Az esetről a Blikk és a Népszabadság számol be.

A férfira egy targonca esett a Komárom-Esztergom megyei Bajon, mentőhelikoptert küldtek érte. Túri Péter, a Magyar Légimentők Nonprofit Kft. vezetője elmondta, hat intézményt is tárcsáztak: a tatabányai kórházat, a fővárosi Szent Jánost, az Állami Egészségügyi Központot, az újpesti Árpád Kórházat, a Péterfy Sándor Utcai Kórházat és az Országos Baleseti Intézetet, de egyik sem volt hajlandó fogadni a súlyos sérültet.

Volt olyan intézmény, amely kompetenciahiányra hivatkozott, és több is azt válaszolta, hogy a beteg területileg nem hozzájuk tartozik. A fővárosi Árpád Kórház pedig fogadta volna ugyan, csakhogy nincs helikopterleszállója.

A sérültet végül az egyesített Szent László és Szent István Kórház Merényi úti traumatológiájára szállították, ott azonban elhunyt.

A szaktárca szerint szakszerű volt a beteg ellátása, és ezt állapította meg az ÁNTSZ Közép-magyarországi Intézetének gyorsvizsgálata is - mondta lapunknak Bálint Orsolya, a minisztérium sajtófőnöke.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet is vizsgálatot kezdeményez az ügyben.

A légimentők szerint is rendben volt

Sem a fogadó kórház keresése, sem a szervezés nem okozott időveszteséget, tehát mire a targonca alá szorult baji férfi állapotát a mentősök stabilizálták, és fel tudtak vele szállni, addigra megvolt a kórház, ahova szállítani lehetett - közölte a Magyar Légimentő nonprofit Kft.

Túri Péter ügyvezető igazgató hangsúlyozta: a sajtóban megjelent állításokkal szemben a mentőhelikopter nem körözött a beteggel a levegőben kórházról-kórházra, mint ahogy az sem fedi a valóságot, hogy tehetetlenül a földön álltak volna a mentősök.

"Tették, ami tőlük tellett"

Csaba Károly, az ÁNTSZ Közép-Magyarországi Regionális Intézetének tiszti főorvosa beszámolt a mentés részleteiről. A baleset után kihívták a légimentőket, akik miután a helyszínre értek, a műszaki mentés ideje alatt "tették, ami tőlük tellett" a sérült életben tartása érdekében, és felvették a kapcsolatot mentés-irányítással, hogy jelezzék a fogadó kórháznak az érkezésüket.

Az első célpont a tatabányai kórház volt, amely elhárította a sérült felvételét azzal az indokkal, hogy ilyen súlyos beteget nem tudnak ellátni. Ezt követően - a mentőszolgálaton belüli kapcsolat és koordináció folytán - fővárosi kórház segítségét kérték az irányítástól, annak ellenére, hogy az már másik régió.

A mentés-irányítás - mint ahogy az sok más esetben is előfordul - felvette a kapcsolatot az aznap ügyeletes intézetekkel, hogy helyet keressen. Ezt a helyet a műszaki mentés befejezésének az idejére meg is találták, és a Szent László Kórház telephelyén lévő regionális traumacentrumba szállíthatták a beteget. "Tehát amint a sérültet szállítani lehetett, a mentőhelikopter egyenest oda repült. Minden, ami addig történt, az az irányítás és a kórházak közötti koordinációnak a része volt, és szolgálati információnak számít" - mondta Csaba Károly.

Nem lehet túlélni

Az Árpád Kórház traumatológiája fogadta volna, de annak nincs helikopter-leszállója. Annak, hogy az aznap nem felvételes - tehát teljes műtéti kapacitásával programozott műtéteket végző, szabad orvos nélküli Állami Egészségügyi Központnak a tetejére szálljanak le vele, "annak semmi értelme nem lett volna" - jegyezte meg Csaba Károly. Felmerült a Szent János és a Péterfy Sándor Kórház, ahol azt mondták, "ha nem sikerül sehol elhelyezni, felveszik, de senki nem mondta azt, hogy oda ne vigyék. Csak azt mondták, hogy momentán a műtők tele vannak".

Mint mondta: a lényeg, hogy a beteg a helikopterrel egyenesen a fogadó kórházba repült. De akárhova repült volna, sajnos nem lehetett megmenteni, mert az élettel összeegyeztethetetlen sérülései voltak. Amikor a mentőhelikopter megérkezett, a férfi gyakorlatilag halott volt - tette hozzá a tiszti főorvos.