Emőke
4 °C
20 °C

40 év múlva szabadulhat a móri bankrabló

2010.12.09. 12:31
Súlyosbította a másodfokú bíróság a móri bankrablással vádolt Weiszdorn Róbert ítéletét. Míg a korábbi ítélet szerint 30 év múlva szabadulhatott volna feltételesen, a mostani döntés szerint legalább 40 évet kell rács mögött töltenie.

A több mint nyolc évvel ezelőtt elkövetett móri bankrablás a legbrutálisabb bűncselekmények közé tartozik, de felderítésének története is egészen megrázó. A mostani ítélettel befejeződött a tényleges elkövetők elleni eljárás, de az ügy ezzel nem  feltétlenül zárul le. A hamarosan távozó legfőbb ügyész, Kovács Tamás a közelmúltban ezt mondta: "Akárki lesz az utódom, akárhogy alakulnak a dolgok, az biztos, hogy az ügyészségnek erkölcsi kötelessége, hogy a végére járjon: hibázott-e az ügyészség a móri eljárásban.” Kovács szerint ez eddig azért nem történhetett meg, mert még mindig nincs jogerős ítélet az ügyben, és ezt mindenképpen meg kell még várni. A mai ítélettel eljött az idő, amire Kovács várt.

Az utolsó szó jogán sajnálatát fejezi ki Weiszdorn (Fotó: Beliczay László)
Az utolsó szó jogán sajnálatát fejezi ki Weiszdorn (Fotó: Beliczay László)

A kacskaringós, buktatókkal teli eljárás végére minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a véres bankrablást Nagy László és Weiszdorn Róbert követték el. Nagy még az első fokú ítélet előtt cellájában öngyilkos lett, Weiszdornt pedig első fokon életfogytiglani börtönre ítélték, amiből legkorábban 30 év után lett volna feltételesen szabadlábra helyezhető.

Weiszdorn Róbertre az ügyészség szigorúbb büntetésért fellebbezett. A november 25-ei tárgyaláson az ügyész azt kérte, hogy tényleges életfogytiglant kapjon a vádlott, de ha egyszer feltételesen szabadlábra is kerülhet, az 30 évnél is később legyen. Az ügyész szerint az elkövetők előre kitervelték, hogy gyilkolni is fognak. Szerinte erre utal, hogy rengeteg fegyvert vittek magukkal, és egyáltalán nem törekedtek arra, hogy álcázzák magukat – vagyis nem féltek a tanúktól.

Az ügyész érvelését a bíróság elfogadta. Weiszdorn és Nagy rablás előtti lőgyakorlatát, a magukkal vitt sok fegyvert és azt, hogy nem álcázták magukat és csőre töltött, kibiztosított fegyverekkel léptek a bankba, mind arra utaló bizonyítéknak tekintette, hogy előre számoltak azzal, hogy ölhetnek.

Weiszdorn ügyvédje szerint védence nem lehetett társtettes hét áldozat meggyilkolása esetében, mert őket az azóta öngyilkos Nagy László egyedül, tőle függetlenül lőtte le. Azt az ügyészség sem vitatta, hogy közvetlenül csak az első áldozat, a biztonsági őr élete múlhatott Weiszdornon. Ő ugyanis két lövést adott le rá, de másokra már nem lőtt, hanem a bank ajtajában őrködött. Az ügyvéd a golyók röppályája alapján azt igyekezett bebizonyítani, hogy Weiszdorn csak a kezén találta el az őrt, a gyilkos golyókat Nagy röpítette bele.

A bíróság az ügyvéd érvelését nem fogadta el. Az ítélet szerint a társtettesség akkor is fennáll, ha Weiszdorn hét gyilkosságban nem közvetlenül működött együtt Naggyal, hanem őrként segítette csak a dolgát. A bíróság nem látta bizonyíthatónak, hogy melyikük lövése végzett ténylegesen a biztonsági őrrel.

Az ügyvéd szerint Nagy, kihasználva Weiszdorn befolyásolhatóságát és félelmét, akarata ellenére vette rá a rablásra a vádlottat. Még Mórra menet átöltözéskor állítólag fegyverrel is megfenyegette, hogy nem szállhat ki. Ezeket enyhítő körülményként ajánlotta a bíróság figyelmébe.

A bíróság szerint Weiszdorn befolyásolhatósága meg sem közelíti a kóros mértéket. Azért sem fogadta el ezt az érvelést a bíróság, mert tanúk szerint Weiszdorn nem viselkedett zavartan vagy zaklatatottan a móri gyilkosságok előtt vagy után. Ráadádásul a rablás közben a a bank bejáratánál állva feltűnő udvariassággal, higgadtan küldte el az érkező ügyfeleket, vagyis nem lehetett a bíróság szerint pánikban.

Nyolc év nyomozás

Az Erste Bank móri fiókját 2002. május 9-én rabolták ki. A támadáskor megölték a fiókban tartózkodó nyolc embert. A tettesek 7,3 millió forinttal távoztak. A brutális bankrablás megrázta az egész országot, nemzeti gyásznapot rendeltek el, a rendőrség hatalmas erőket mozgósított.

A nyomozás azonban többször is vakvágányra jutott, és tulajdonképpen csak a véletlenen múlott, hogy kiderült, kik voltak a valódi elkövetők. Először előéletük alapján Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot keresték, és tízmilliós vérdíjat tűztek ki a fejükre. Horváth 13-án feladta magát, és kiderült, hogy erős alibije van, ahogy Farkasról is bebizonyosodott, hogy nem lehetett köze a móri rablógyilkosságokhoz.

2002 májusától július 3-ig hat helyszíni szemlét tartottak a bankfiókban, de mindig találtak újabb, addig nem észlelt nyomokat. Júliusban derült csak ki például, hogy nem vettek észre egy golyót az egyik radiátor alatt. Az épületen kívül nem is kerestek egyáltalán lövedéket, holott két helyen is át volt lőve a bankfiók üvege.

Ezután jött a képbe Hajdú László és Kaiser Ede. Őket 2002 júliusában vették őrizetbe. Ezután még két évig tartott a nyomozás. A rendőrség 2004 februári álláspontja szerint Kaiser lőtte le a bank biztonsági őrét, majd az ajtóba állt, hogy ne engedjen be több ügyfelet. A többi áldozattal a változat szerint Hajdú végzett.

A vád koronatanúja Kiglics Attila volt, aki társtettesként részt vett Hajdú és Kaiser korábbi rablásaiban. Kiglics vádalkut kötött a rendőrséggel, és felvette a nyomravezetőnek járó 25 millió forintos jutalmat. Mostanra kiderült, hogy hamis információkkal félrevezette a bíróságot.

02

2004 őszére azonban megváltozott a vád. Hajdúnak annyira erősnek tűnő alibije volt, hogy őt végül csak a fegyverek beszerzésével vádolták meg. Decemberben Hajdú 15 évet, Kaiser életfogytiglant kapott elsőfokon. A rendőrség pedig továbbra is keresett egy harmadik embert, aki elméletük szerint Kaiserrel együtt részt vett rablásban és a gyilkosságokban. A vádlottak fellebbeztek, mindvégig tgadták, hogy közük lett volna a móri rabláshoz, ám egyéb korábbi rablásokat elismertek.

2005 októberében másodfokon Kaiser életfogytiglani ítéletét jogerőre emelték, azonban Hajdú ellen új eljárásra kötelezték a Fővárosi Bíróságot. Az új eljárásban már Hajdút ismét azzal váolták, hogy ő volt Kaiser társa Móron. Közben eljárás indult Kaiser barátnője ellen is, hamis tanúzás miatt. A nő azt állította, hogy a rablás idején együtt volt Kaiserrel. Azóta kiderült, hogy igazat mondott.

2007-ben véletlenül derült ki az igazság. Akkor ugyanis Móron használt fegyverekből kilőtt golyók kerültek elő egy erdőben, egy fémdetektorral erdőt járó hobbirégész bukkant rájuk. A fegyverek előkerülése után jelentkezett egy tanú, hogy a móri bankrablás után nem sokkal Nagy László megkérte őt, hogy vigye ki autójával az erdőbe. Ezután derítették ki Nagy mobiljának cellainformációi alapján, hogy a bankrablás idején Móron tartózkodott és annak idején sokat telefonált Weiszdornnal.

Később is sok hibát elkövettek a rendőrök. Nagynál két házkutatás után sem találták meg a hálószobája szekrényébe rejtett, Móron használt fegyvereket, ezt egy harmadik alkalommal végül Nagy mutatta meg nekik.

Nagy egyébként sokáig azt állította, hogy a móri mészárlást egy bizonyos szerb "Radovan" követte el Weiszdornnal, és ő csak sofőr volt. A szerb létezését azonban a nyomozáskor a hatóság kitalációnak minősítette.

Utólag az is kiderült, hogy a rablás után, menekülés közben gyorshajtásért megbírságolták őket, ám az ellenük eljáró rendőrök nem fogtak gyanút, nem vizsgálták át a fegyverekkel és pénzzel teli autót.

Nehéz per

Weiszdorn Róbert másodfokú tárgyalásán az utolsó összegzéskor az ügyész és az ügyvéd is kitért a nyomozás szövevényes történetére. Az ügyész azzal kezdte, hogy már kétszer járt tévúton a nyomozás, ezért különösen fontos, hogy tényleg olyan vádlott áll-e most a bíróság előtt, akinek köze van a bűncselekményhez. Azonban ő is és az ügyvéd is fontosnak tartotta jelezni, hogy a korábbi ítéletek is törvényesek voltak.

05

Az ügyész szerint számos esetben eleve lehetetlen a teljes igazságot feltárni, és a bíróságnak sokszor ellentmondásos bizonyítékok és vallomások alapján kell mérlegelnie. Az, hogy később más megállapításra jut a bíróság, még nem jelenti azt, hogy az első esetben ne törvényesen járt volna el.

Az ügyvéd ennél is messzebbre ment. Azzal zárta bő kétórás védőbeszédét, hogy a Kaiser Ede elleni elsőfokú ítéletben semmi kivetnivalót nem talált, a tanúvallomások őt is meggyőzték, és hogy szerinte az ügyészség és a bíróság is megfelelően járt el, esetleg a rendőrök hibázhattak a tanúk kikérdezésekor. „Az igazságszolgáltatást semmilyen rossz szó sem érheti” – mondta azzal kapcsolatban, hogy két embert is elítéltek, akiknek semmi közük sem volt a bűncselekményhez. Az ügyész annyi hibát felrótt a nyomozóknak, hogy érdemes lett volna jobban ellenőrizni azt az esetet, amikor gyorshajtásért megbüntették a banktól menekülő elkövetőket.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!