A fegyvert méregették S. Ábel perében

A vádiratban fontos szerephez jutott fegyverek és tartozékaik vizsgálatával folytatódott kedden az iskolai ámokfutás tervezésével vádolt jogi egyetemista, S. Ábel büntetőpere. A diáknak két, legálisan beszerzett és tartott fegyvere volt. Az egyik egy maroklőfegyver volt, amelyhez sportlövészként jutott hozzá, a másik pedig egy gáz-és riasztófegyver. Az előbbivel akart a vádirat szerint gyilkolni. Az utóbbival kapcsolatban garázdasággal vádolják egy 2009 decemberi incidens miatt, a vád szerint egy alkalommal kilőtt vele a társasházi lakása ajtaján, gázszagot és riadalmat okozva a lépcsőházban.

A tárgyalásra beidézett fegyverszakértő az első pisztolyról elmondta, hogy az lőfegyvernek minősül, emberi élet kioltására alkalmas. A szakértő szerint ezt a típusú fegyvert sportcélra és önvédelemre is szokták vásárolni, továbbá régebben a rendőrök is használtak ilyet szolgálati fegyverként, és kisebb módosításokkal, de lényegében ugyanezt a típust használják hadifegyverként is. A pisztoly tárába 14 lőszer fér, és összesen 15 lövést lehet vele leadni, a 15. lőszer magában a csőben van. A pisztolyhoz csak egyetlen tár tartozott. Mindennek azért lehet jelentősége, mert a vádiratban az szerepel, hogy S. Ábel 22 embert akart megölni az ámokfutásban, bosszút állva 22 rossz évéért.

Feltehetően ezért tették fel a szakértőnek azt a kérdést, hogy mennyi ideig tart a fegyver betárazása. Mivel a keddi tárgyalásra a bíróság rendelkezésére bocsátották a bűnjelként lefoglalt fegyvereket, a szakértő a gyakorlatban mutatta be a műveletet, miközben mérték az időt. A szakértő gyorsan rakosgatta a töltényeket, a bíró pedig arra a megállapításra jutott, hogy egy gyakorlott szakember számára is legalább fél percbe telik a betárazás. A szakértő erre megjegyezte, hogy ha valaki a saját fegyverét tölti, akkor gyorsabb, ügyesebb. A pisztolyról elmondta még azt is, hogy körülbelül ötven méter távolságig lehet vele pontos, célzott lövést leadni, de akár három kilométer távolságban is ölhetnek vele.

A gáz-és riasztófegyver nem minősül lőfegyvernek, emberi élet kioltására nem alkalmas. A szakértő szerint ez tipikusan önvédelmi fegyver, ha a támadóra lőnek vele, az orrüregébe ingerlő anyag kerül, és ettől harcképtelenné válik.

S. Ábel számos kérdést tett fel a szakértőnek, és kérdéseivel arra hívta fel a figyelmet, hogy szabálytalanságok, hibák történhettek a fegyverek és tartozékaik lefoglalásában, ennek adminisztrációjában. A bíró kérdésére azt mondta: ennek azért van jelentősége, mert szerinte lehet, hogy ezek nem is azok a fegyverek. A bíró erre egyesével rákérdezett minden egyes tárgyra, hogy ezek az ő tulajdonában állnak-e. S. Ábel nem kívánt nyilatkozni sem az éles lőfegyver, sem a gázfegyver vonatkozásában. Egyedül az ötven darab töltényről mondott valamit, mégpedig azt, hogy ezek neki nem ismerősek.

A tárgyalásra beidézték azt a számítástechnikai szakértőt, aki már korábban is szakvéleményt adott az ügyben. Az ő feladata többek közt az lenne, hogy állapítsa meg az S. Ábelnek tulajdonított – és a vád alátámasztására használt - versek, szövegek keletkezési idejét, kronológiáját. A bíróság lényegében arra szeretett volna választ kapni: elképzelhető-e, amit szerinte az egyetemista többször is sugallt, bár nem állított, hogy utólag belenyúlhatott valaki a számítógépébe, és átalakíthatott meglévő szövegeket vagy újakat adhatott hozzá. A szakértő helyben – laptop híján – nem tudta elvégezni a szükséges ellenőrzést a merevlemezen, ezért egy későbbi tárgyalásra vissza fogják még hívni.

A védelem kérésére idézték be tanúként S. Ábel egykori háziorvosát, aki 2006 decembere óta ismeri a súlyos cukorbetegségben szenvedő vádlottat. Az orvos elmondta: sosem tapasztalta, hogy S. Ábel agresszív lett volna, ugyanakkor a betege beszámolt neki arról, hogy előfordult nála olykor úgynevezett „hipó”. Azt az állapotot hívják így, amikor a cukorbeteg embernek leesik a vércukra. Az orvos szerint a vércukoresés fokától és a beteg idegrendszerének érzékenységétől függ, mit okoz nála ez az állapot, de ilyenkor nem ritka az agresszivitás. A tanú megjegyezte, hogy régebben mentős volt, és nem egy olyan esettel találkozott, amikor békés családanyák „behipózva nekimentek a mentőorvosnak”. S. Ábel ügyvédje – visszautalva védence első kihallgatásának körülményeire – megkérdezte: előfordulhat-e, hogy ilyen állapotban a beteg nem tudja, mit beszél. Persze, válaszolta az orvos.

A bíró délután döntött arról, hogy a Kozma utcai Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetébe (IMEI) vigyék S. Ábelt megfigyelésre. A védelem korábban azt kérte, hogy ha elmeorvosi megfigyelést rendel el a bíróság, akkor azt ne az IMEI-ben végezzék, hanem valahol máshol."Ha egy év nyolc hónap után nem roppantottuk össze a gyereket, akkor küldjük az IMEI-be, hogy megtörjük" - fakadt ki a vádlott a tárgyaláson.

A bíró erre azt monda: szerinte éppen S. Ábel az, aki minden lehetséges módon hátráltatja az eljárást, például azzal, hogy nem volt együttműködő az előző szakértői vizsgálaton. A bíró hozzátette, hogy a törvény kötelező rendelkezése szerint a tartós elmemegfigyelést a büntetőeljárás során az IMEI-ben kell végezni. A megfigyelés vélhetően 30 napig tart, és egyszer 30 nappal meghosszabbítható.

A büntetőper decemberben folytatódik. S. Ábel ügyéről részletesen itt olvashat, az Index vele készített interjúját pedig itt nézheti meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!