Az egyik lány, Bettina Roehl szerint Bernhard Bogerts professzor azt akarta megvizsgálni, hogy a Meinhofon a 60-as években végzett agydaganat-műtét befolyásolta-e az egykori újságírónőt, hogy a terrorizmus útját válassza. A lányok kérésére az egyetem a múlt héten bejelentette, hogy visszaadja Ulrike Meinhof agyát a családnak és hogy Bogerts kutatásának eredményeit nem hozzák nyilvánosságra.
Kiselejtezték az agyakat?
Richard Meyermann professzor - az ő laboratóriumában végezték el az 1977-ben meghalt Andread Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe agyvelején a boncolást - a lap szerint úgy nyilatkozott, hogy ezek az agyak már nincsenek náluk, valószínűleg megsemmisítették őket "helyhiány" miatt. Erről azonban semmilyen adat, feljegyzés nem született. Az AP hírügynökség megkereste Meyermannt, aki nem volt hajlandó kommentálni a lapértesülést. Elode, Jürgen Peiffer professzor, aki 1988-ig vezette a tübingeni laboratóriumot viszont úgy nyilatkozott, hogy nyugdíjba vonulásáig az agyak ott voltak és ő nem adott utasítást "kiselejtezésükre".
A Vörös Hadsereg Frakció, (Rote Armie Fraktion), amelyet Baader-Meinhof csoportként is emlegettek, az 1967-68-os nyugat-berlini és NSZK-beli diákmozgalom radikális szárnyából nőtt ki. Először 1968 nyarán egy nyugat-berlini áruház felgyújtásával hívták fel magukra a figyelmet, majd a 70-es években pokolgépes merényletekkel, gyilkosságokkal, emberrablásokkal váltak hírhedtté. Ők rabolták el és ölték meg Hans-Martin Sleyernek, a német gyáriparosok szövetsége elnökét.
Baader, Ensslin és Raspe 1977 októberében követett el - a nyugatnémet hatóságok szerint - öngyilkosságot, miután meghiúsult a börtönből kijuttatásuk. (Társaik túszszedő akcióval próbálkoztak "kicserélni" őket, a Mozambikba térített Lufthansa gép 86 utasát azonban egy nyugatnémet kommandó kiszabadította.) A RAF még a 80-as években is végrehajtott több gyilkos merényletet. A szervezetről, Ulrike Meinhof haláláról Margarethe von Trotta készített emlékezetes filmet Ólomidő címmel.