Amikor mindenki ugyanúgy néz ki

„Felismeri ezt az embert?” – tette fel a kérdést a Délmagyarország Online az utca emberének. A fotón Gregor József, operaénekes: „Sajnos nem tudom. Talán politikus. A szeméből gondolom.” Vagy Pászti Ágnes, önkormányzati képviselő, Torgyán egykori kabinetfőnöke: „Valahogy ismerősnek tűnik... De mintha nem így nézne ki valójában. Nincs ez a kép eltorzítva? Mert Dávid Ibolyának néztem így elsőre, ilyen lehet majd tíz év múlva.”. Esetleg Darvasi László, író? „Nem tudom, ki lehet. Leginkább apámra hasonlít, de nem ő az.”

Természetesen mindenkivel előfordulhat, hogy nem ismer fel egy-egy közéleti szereplőt, vagy művészt, még akkor sem, ha az illető gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, ám ha ez olyanokkal is többször előfordul, akikkel egyébként gyakran találkozik, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem prozopagnóziáról, azaz arcvakságról van-e szó.

A szőke nők felismerése milliók problémája

A betegség nem újdonság, már 1947-ben leírta az orvostudomány, ám eddig úgy gondolták, csak ritkán fordul elő, a világon körülbelül 100 ilyen ember él. Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy valójában a világ lakosságának mintegy 2 százaléka érintett, azaz több tízmillió ember, úgy, hogy nem is tudnak róla, hiszen problémájukkal születésük óta együtt élnek.

A kutatás során az önkéntesen kísérletre vállalkozó betegeknek különféle tárgyak és kopasz személyek fekete-fehér arcképét keverten és ismétlődően mutogatták. (Az arc-vakok ugyanis sokszor a hajviselet alapján azonosítják a fel nem ismert arcú személyeket). Kiderült, hogy minden tárgyat jól azonosítanak, de az ismétlődő arcokat nem ismerik fel. „Az ilyen embereknek nehézséget okozhat egy olyan vígjáték követése, amelyben a komikum két ember összecserélésére épül, vagy azok a filmek, amelyekben sok hasonló szőke nő szerepel.” – mondta el a kutatást vezető Ken Nakayama.

Kőarcok

Azért ne ijedjenek meg, súlyos arcvakságban – amikor a beteg a szüleit, vagy akár saját magát sem ismeri fel – valóban csak kevesek szenvednek. Magyarországon egyelőre nincs is, vagy nem ismert olyan beteg, aki kóros arcvaksággal küzdene.

Kialakulásánál nem csak születési hibáról lehet szó. Ha egy bizonyos agylebeny - ami az arcfelismerésért felelős – megsérül, szintén felléphet arcvakság. Ezek az emberek az arcok helyén csak elmosódott oválisokat, semmitmondó formákat látnak, számukra egy emberi arc kőnek vagy bármilyen élettelen tárgynak is megfelelhet.

A legtöbb érintettnél azonban csak egy enyhe változatról van szó, amit más különböző felismerési taktikákkal – mint például a hajviselet, a mimika, a hanghordozás és a mozgás azonosítása – ellensúlyozni lehet, így szinte észrevétlen marad a hiányosság.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!