Lázár, Olimpia
-6 °C
-1 °C

Szabadlábon kertészkedik a gereblyés gyilkos

2008.04.02. 23:35
A helybéliek szinte rettegnek T. Ilonától, aki két hete megölt egy nála öt évvel fiatalabb férfit, és most mégis otthon lehet és gyakorlatilag szabadon járhat-kelhet a más szörnyű gyilkossági ügyek miatt országosan hírhedt csongrádi faluban. Az agresszívnak tartott nőtől az utcájában lakók féltik a gyerekeiket, az időseket, de a felnőttek is inkább nagy ívben kerülik a házát. A biztonságra vágyó balástyaiak aláírásgyűjtésbe kezdenek, hogy ne csak házi őrizetben, de előzetes letartóztatásban, azaz rácsok mögött legyen a nő, míg ügyében jogerős ítélet nem születik.

"Egyszer és mindenkorra jegyezzék meg, hogy amit maguk művelnek, az a személyi szabadságom zaklatása. Felejtsenek el" - kiabál nekünk, de a háza fala felé fordulva T. Ilona, 54 éves balástyai nő, akit azzal gyanúsít a rendőrség, hogy március 16-án megölte - az első hírek szerint az utcán agyonverte - az egyik utcabelijét, a 49 éves L. Lászlót. A ház kerítésénél hat-hét eb csahol, nemhogy a kertbe bemenni, de még közelebb menni sem nagyon tudunk, annyira fülsértő a veszett nagy kutyaugatás, a nővel beszélni pedig még kiabálva is egyenesen lehetetlen.

A takaros fóliasátrakkal, és épp virágba boruló gyümölcsösökkel övezett, körülbelül háromezer lakosú csongrádi faluba azért utaztunk el, mert a szörnyű gyilkosság ellenére az emberöléssel gyanúsított, és beismerő vallomást is tett nő nincs előzetes letartóztatásban, rácsok mögött, hanem csupán házi őrizetben, úgy, hogy reggel 9 és 10 óra között elhagyhatja házát bevásárlásra és egyéb ügyeinek intézésére. A faluból a legutóbbi napokban érkezett hírek pedig arról szóltak, hogy a balástyaiak és főleg a nő utcájában lakók félnek T. Ilonától - az Icától - és teljesen meg van döbbenve az egész falu, hogy miért bírálta felül egy enyhébb határozattal a megyei bíróság a szegedi bíróság előzetes letartóztatásról hozott döntését. A bíróság ugyanis a március 28-án, pénteken, az áldozat temetése előtt egy nappal szabadon engedte, és házi őrizetbe helyezte a faluban gereblyés gyilkosként emlegetett asszonyt.

"Hogy én mit hallottam? Azt mondják, azon a vasárnap délutánon kissé ittasan ment hazafelé Laci. Ica épp a háza előtti gyümölcsfákat metszette, létráról. Vagy szándékosan, vagy véletlenül, de Laci nekiment a létrának, az eldűlt, Ica meg vagy leesett, vagy csak lehuppant róla, a lényeg, hogy összeszólalkoztak. De ez már korábban is sokszor megtörtént, ha meglátták egymást az utcában. Hova mégy Laci? A kocsmába! Oszt már megint minek? Hát inni, azért van nem? Meg ilyenek" - mondja a Balástya központjában, a templom közelében lévő presszóban egy negyven körüli férfi.

B. Mihályné T. Ilona házi őrizetben van (Képek a helyszínről, Balástyáról)

"Mondják, hogy haragban voltak ők, de hát Ica mindenkivel haragban volt az utcában. Hogy miért kellett Lacinak meghalni? Mert hátat fordított Icának, az meg utánalépett vagy hármat, és a tarkójába vágta a gereblyét, amivel korábban a lemetszett gallyakat húzta össze" - folytatja beszélgetőpartnerünk. "Az biztos, hogy ez már önmagában halálos sérülés volt, de a környéken lakók közül többen is látták, hogy Ica az egyik levágott husánggal még ezután ütni-vágni kezdte a földre zuhant embert. Amikor rákiabált az egyik szemközti szomszéd, hogy micsinálsz Ica!, akkor még őt is megfenyegette, hogy te leszel a következő!"

"De olyan is ez a nő. Tagbaszakadt, mint egy férfi, az ötvenkilós süldőt puszta kézzel tartotta az állatorvoshoz, hogy herélje ki a jószágot" - mondja egy másik vendég a presszóban. "A termelőszövetkezetben dolgozott mint fogatos, kétlovas szekeret hajtott mezőgazdasági munka idején, meg is volt hozzá az ereje. Azt beszélik, hogy a férjét is verte, egyszer úgy, hogy három bordája eltört. A férje egyébként már nem él" - teszi hozzá halkan.

Az áldozat, L. László az utcán, március 16-án

"Őrizetbe vették Icát, de amikor lejárt a három nap, és láttuk leszállni a háromórási buszról, és ballagni hazafelé, mindenki kiakadt" - mondja felháborodottan Aranka, a pultosnő. "Hát hol van itt az igazság? Nekem gyerekeim vannak, hát hogy engedjem ki az utcára őket? Ennek még jogosítványa is van, mi van ha szándékosan elüt valakit?"

A Búfelejtőben

"Vagy harminc évvel ezelőtt költözött a faluba Ica, úgy tudom valahonnan a Nyírségből. Olyan magának való, nem járt az kocsmába soha, csak otthon tett-vett" - mondja egy másik férfi, immár a Búfelejtő Sörözőben, ahol az áldozat korábban dolgozgatott. A kocsma éppen azzal az utcával van szemközt, ahol a nő lakik. Kevesen vannak, Ibolya, a kocsmáros felesége miközben sört csapol, Laciról beszél: "Laci rendes ember volt. A nevelőanyjával élt, segített neki mindenben, alkalmi munkákat vállalt. Aznap is segített a férjemnek hazavinni egy rotakapát, majd beült ide meginni egy-két fröccsöt. Azután indult haza, és azután ölte meg az Ica."

A balástyaiak nem tudnak dűlőre jutni abban, hogy Ica elmebeteg-e vagy csak nagyon agresszív és veszélyes ember. Azt mindenki felemlegeti, hogy van jogosítványa, és hogy egy nagy autót vezet, tehát bolond nem lehet. Azt viszont ugyanakkor elismerik, hogy ilyesmit normális ember nem csinál. Ezt különösképp a közvetlen szomszédja, egy középkorú, négygyerekes nő gondolja így. Sz. Sándorné fejébe 2005 áprilisában metszőollót vágott a szomszédasszonya. "Nem voltunk jóban, mert rászállt a férjemre, aztán amikor meg nem hagytam, akkor mindenfélét ránkkiabaált, órák hosszat hallgattuk a szitkozódását".

"Aznap rám is hátulról támadt, csak a vakszerencsén múlt, hogy nem érte az agyamat a metszőolló pengéje. De megszüntették ellene az eljárást, mert a szakértő szerint nem volt beszámítható állapotban, amikor rámtámadt" - mondja a hároméves szöszi kislányát terelgető nő. "Igaz is, hogy kényszerzubbonyban vitték el, ez biztos valami kertészbetegség lehet" - szól közbe tréfálkozva férje, de nevetni sem ők, sem mi nem tudunk. "Ha akkor elítélik, vagy bezárják hosszabb időre egy elmegyógyintézetbe, akkor talán Laci még ma is élne. De csak két hétig volt kényszergyógykezelésen Pesten, aztán hazaengedték azzal, hogy meggyógyult."

A mellete lakók szinte állandó rosszszomszédi viszonyban vannak a nővel, bár igyekeznek a közvetlen konfliktust kerülni, több mint egytucat kutyát tartó Ica ahol tud, keresztbetesz nekik, mondják. "Most egyébként azt beszélik, azért engedte haza a bíróság, merthogy a lánya felett kell gyámkodnia. Hát szerintünk ez sem fedi a valóságot. Nem kell afölött a lány fölött gyámkodni, gondot tud az magára viselni. Igaz hogy le van százalékolva, de dolgozik Kisteleken egy varrodában, el lenne az magában."

Az udvaron a három nagyobb gyerek játszik, miközben a szomszédban Ica kapálgat. Csendben nézzük az akkurátusan gyomlálgató nőt, majd a gyerekeket. "A szemközti szomszédban lakó két gyerek, egy tízéves kisfiú és egy 15 éves kislány látta az egészet" - mondja Sz. Sándor, de nem folytatja. "Megkérdeztem a kisteleki körzeti megbízottat, hogy most mi a fenét csináljunk. Azt mondta, vigyázzunk magunkra." Jobb tanáccsal mi sem tudunk búcsút venni a négy gyerekkel élő házaspártól.

A Búfelejtő felé ballagunk, amikor biciklivel begurul egy fiatal nő a házhoz. Mint kiderül, Ica lánya az. "Menj be, anya!" - halljuk az éles hangot, majd messziről még látjuk, hogy az asszony gyorsan beengedi lányát a kapun, aztán mindketten eltűnnek szemünk előtt. Mire visszaérünk a házhoz már megint csak az éktelenül csaholó kutyákkal tudunk farkasszemet nézni.

Félnek és féltenek

A félelemről beszél egyébként az a két fiatal lány is, akikkel távozófélben futunk össze az utcában. "Féltenek anyuék, mi is inkább messzire elkerüljük Ica néni házát. Én az iskolából hazafelé amúgy pont láttam őt Szegeden, a Mars téren, amikor szállt fel a buszra. Hívtam is anyut, hogy kit láttam, de nem akart hinni nekem, azt mondta, biztos összetévesztek valakit vele."


Nagyobb térképre váltás

És a falubéliek tényleg nem akarnak hinni a szemüknek, fülüknek. Tehetetlenségükben és döbbenetükben most petíciót írnak és aláírást gyűjtenek a faluban, hogy a hatóságok változtassák meg az eddigi döntést és ne hagyják, hogy Ica szabadon jöhessen-mehessen. Mert abban senki sem bízik, hogy a rendőrség be tudja tartatni vele a házi őrizet szabályait.

A balástyaiak tehát félnek és a tíz évvel ezelőtti sorozatgyilkosságra vagy az 1982-es kettős gyilkosságra gondoló külső szemlélőként ez nem tűnik újdonságnak, és már-már arra jutunk groteszk következtésként, hogy biztos van valami a balástyai vízben, valami, amitől veszélyes zombivá válnak itt az emberek. A Búfelejtőben azonban a kocsmárosné csak mulat ezen a felvetésen. "Hát szeretünk a hírekben szerepelni. De most komolyan, nincs itt semmi különös, az emberek itt is dolgoznak, küzdenek a megélhetésért mint másutt. Épp csak van ez a három eset és ma már mindenütt ismerik a Balástya nevet." És Ibolya tovább nevet, ami valahol azért biztató.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!