Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Színmagyarok és hígmagyarok az Ébredés napján

2004.07.04. 21:07
Közepes érdeklődés mellett zajlott le az Erzsébet hídi blokád második évfordulójára szervezett megemlékezés vasárnap délután Budapesten. Az Ébredés napján nagyjából öt-hatszáz ember vonult a Döbrentei térről a Szabadság térre, ahol kiderült, hogy a nemzet kigyomlálni való konyhakert.
"Na helló, hogy vagytok?" - kérdezi egy férfi az ismerősétől. "Középszarul. Két ilyen év után hogy lehetne az ember? - kesereg az ismerős. A demonstrálók Erzsébet királyné szobra tövében gyülekeznek a Döbrentei téren, a 2002-es július negyedikére emlékezve, amikor tüntetők eltorlaszolták az Erzsébet hidat, az áprilisi választások tisztaságát megkérdőjelezve. A Lelkiismeret '88 Csoport honlapja szerint egyúttal azok előtt is tisztelegnek, akiket "2002. július 4. óta a rendőrség politikai rendezvényeken elfogott és gyorsított eljárásban "rögtönítélő" bíróság elé állított."

Kettősmérce

A szobor tövében Budaházy György, a rendezvény házigazdája és Franka Tibor újságíró mond egy-egy beszédet "az elcsalt parlamenti választásról". Budaházy kettős mércét emlegetve nehezményezi, hogy csak a járdán vonulhatnak át a hídon, "a homokosoknak bezzeg lehetett tegnap" - mondja a megjelentek füttyögése és fújolása közepette. A Pestre menő buszsáv egyébként így is le van zárva, emiatt kisebb torlódás alakul ki a Hegyalja úton.

A szervezők a beszédek után még szóváltásba keverednek egy magát orvosnak nevező nővel, aki a mikrofonhoz lépve hangot akar adni annak a véleményének, miszerint egy ilyen demonstráció az adófizetőknek sok pénzébe kerül. "Provokátor! Provokátor! - kiáltozzák néhányan a rendőröknek. - Ilyenkor hol vannak? Most bezzeg nem csinálnak semmit." Kisebb kavarodás után pontban öt órakor árpádsávos és címeres zászlókat lobogtatva elindul a leginkább nemzeti érzelmű kopasz fiatalokból, budai nyugdíjas nénikből és mosolygós családokból álló menet a híd felé.

Családias hangulat

A rendezvény erős rendőri biztosítást kapott, az Erzsébet-hídon végig állnak az egyenruhások, húszméterenként egy, a menet előtt pedig egy csapat készenléti rendőr halad, sisakkal az övükön. "Ennyire félnek?" - csodálkozik egy néni. "Ahelyett, hogy a szeretetet gyakorolnák" - mondja egy másik idős hölgy. Ebben megegyeznek. A budai hídfő közeléből állítólag Gergényi Péter rendőrfőkapitány is figyelemmel kíséri a demonstrációt.

A felvonulók családias hangulatban sétálnak végig a korzón a délutáni napsütésben, turisták értetlenkedő pillantásaitól kísérve. Az Intercontinental előtt páran megpróbálkoznak egy-egy "Vesszen a kormány"-nyal, illetve "Vesszen Medgyessy"-vel, de a skandálás hamar elhal. A Roosevelt téren viszont már megjön az emberek hangja, "MSZP-t a Dunába, SZDSZ-t meg utána" - üvöltik, egyvalaki belelkesülve elereszt egy "Mocskos zsidók"-at is. Az Akadémia utcán már szenvedélyes "Vesszen Trianon"-ozásban egyesül a tömeg.

A Szabadság téri színpadon a Romantikus Erőszak nevű zenekar dudaszóval köszönti az érkezőket, akik a tér egyik oldalára, az árnyékba húzódnak. "Kicsit féloldalasak vagyunk"- rendezi középre az embereket Budaházy, aki szerint egyébként Magyarországgal, meg a pártokkal is ez a baj, tudniillik a féloldalasság.

Koponyaforma, konyhakert

Amikor már mindenki a helyén, a házigazda elkezdi a beszédét, melyben kifejti, hogy a nemzet hármas közösség: területi, kulturális és genetikai. Ez utóbbi nem kirekesztés, szögezi le gyorsan, hanem tény. Minden népre jellemző ugyanis valami, például a koponyaforma, ezért nem is igaz, hogy nincs igazi magyar, mert igenis van, fejti ki Budaházy. Ezután könnyen megfejthető metaforába kezd a nemzetről mint konyhakertről, amiben ha hagyjuk elszaporodni a gazt, akkor az már nem is az a konyhakert, mint amit eredetileg ültettünk, és ha ezt nem akarjuk, akkor tenni kell ellene, azaz gyomlálni kell.

A beszéd után a Romantikus Erőszak belekezd egy dalba, aminek a kezdő riffje egy az egyben az Anarchy in the UK nyúlása, majd Takács András, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke köszönti a megjelent "színmagyarokat és hígmagyarokat", de az ő szónoklatát már nem hallgatjuk végig, inkább visszasétálunk a Váci utca felé, és elvegyülünk a portugál mezes járókelők között.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?