Ki menekül majd Rómából?

2005.06.26. 14:20
Napra pontosan öt éve annak, hogy a Vatikán nyilvánosságra hozta a harmadik fatimai titokként ismert jóslatot. A hivatalos magyarázat szerint az első világháború idején portugál pásztorgyerekekkel kommunikáló Mária-jelenés csupán jelképekben beszélt. Viszont látnokok már évszázadokkal korábban részleteikben is egyező eseményekről írtak. A római egyház által elismert szentek illetve X. Piusz pápa szerint az utolsó pápa elmenekül a szent városból, de foglyul ejtik és erőszakos halált hal.
Bár a közelmúltban elhunyt Lucia Santos nővér, az 1917-es fatimai jelenést látó három pásztorgyerek egyike annak idején azzal volt megbízva, hogy a harmadik titkot 1960-ben hozzák majd nyilvanosságra, ez csak 40 évvel később történt meg. 1957 óta minden pápával megismertették a szöveget és mindegyik a további titkolózás mellett döntött.

Ratzinger bíboros korábbi nyilatkozata szerint a nyilvánosságra hozatal nem szolgálná az egyház érdekeit. II. János Pál a nyolcvanas években tett németországi látogatásán zarándokokkal váltott néhány szót a problémáról.

Elmerülő szárazföld?

Részletekbe ugyan nem ment, de szerinte rendkívüli teher azt előre tudni, hogy kontinensek tűnnek el a tengerben és milliók halnak meg egy szempillantás alatt, és ez ellen semmit nem tehetünk. Az akkori pápa kijelentése és a Vatikán által hivatalosan elismert jelenések számának hirtelen megcsappanása miatt sokan gondolták, hogy valami teljesen szokatlant közölt a harmadik üzenet.

Ez volt az érzése sokaknak akkor is, amikor a Vatikán 2000. június 26-án hozzú közleményt adott ki a harmadik titokról. A mostani egyházfő, Joseph Ratzinger a Hittani Kongregáció vezetőjeként maga szignálta a dokumentumot, amely magyarázni próbálja a látomás részleteit.

Kiadták a kéziratot

A Vatikán kiadta Lucia nővér 1944-ben készült, kézzel írt jegyzeteit is. Az szkeptikusokat ez sem győzte meg arról, hogy múltbeli sikertelen merényletről szólna az üzenet. Az első két fatimai vízióban az első világháború végéről, egy másodiknak a kezdetéről, illetve egy ateista, egyházat üldöző Oroszországról volt szó. A Vatikán a mai napig azt tartja, hogy a harmadik üzenetben II. János Pál elleni 1981-es merényletről, az egyházfő szenvedéséről és egyházat megújító munkájáról van szó.

Lucia Santos 1917:
Angyalt láttunk, bal karjában lángoló karddal. A belőle kitörő lángok mintha elemésztették volna a Földet. (...) A hatalmas fényben, amely maga az isten, hasonlóan elmosódva, ahogy az emberek képe a tükör előtt elhaladtukban jelenik meg, egy fehér ruhás püspököt láttunk, érzésünk szerint magát a szentatyát. Más püspökök, papok, egyházi férfiak és nők haladtak át egy nagy városon, amely félig romokban hevert. Bizonytalan léptekkel, fájdalommal és gyásszal telve haladtak, és imádkoztak a szerteszét heverő holttestekhez tartozó lelkekért. Amikor a hegy tetejére értek, az ott álló hatalmas kereszt tövében a fehér püspököt katonák egy csoportja golyókat és nyilakat kilőve megölte. Ugyanígy végeztek egymás után a többi püspökkel, pappal, egyházi férfiakkal és nőkkel, illetve különböző rendű és rangú emberekkel. A kereszt két karja alatt két angyal állt, amelyek összegyűjtötték a mártírok vérét, és ráhintették azokra az lelkekre, akik Isten felé haladtak.

Korábbi megmondók

A szöveget érdemes egybevetni az egyház által elismert szentek, boldoggá avatottak, regnáló pápák és más látnokok a fentiekkel furcsán egybecsengő, de akár több száz évvel ezelőtt keletkezett leírásaival. Az elmúlt évszázadok során ugyanis különböző leírások részleteiben is egyező jóslatokat fogalmaztak meg Róma bukásáról.

A pápaválasztás idején ismét előkerült Szent Malakiás lista szerint XVI. Benedek lehet az utolsó vagy az utolsó előtti pápa. Az egyik érdekes kérdés az lehetne, hogy vajon rajta teljesednek-e be a jóslatok, illetve miféle hadsereg teheti Rómát a földdel egyenlővé.

IX. Piusz pápa (1878)
Nagy csodák jönnek, amelyek az egész világot elkápráztatják. A csodát a forradalom győzelme előzi meg. Az egyház rendkívül sokat szenved. Szolgáit és vezetőit kigúnyolják, megkínozzák majd mártírhalált halnak.

Juan de Vitiguerro (13. század)
A pápa lakhelyet változtat, az egyházat 25 hónapig, vagy még tovább senki nem védelmezi. Az idő alatt nem lesz Rómában pápa. Sok szenvedés után új pápát választanak azok közül, akik túlélték az üldöztetéseket.

X. Piusz pápa
Egyik audienciája során 1909-ben az egyházfő transzba esett. A jelenlévők pisszenni sem mertek. Néhány pillanattal később Piusz kinyitotta a szemét, felemelkedett a helyéről és hangosan kiáltotta:

Borzasztó amit láttam! Vajon én leszek az, vagy valamelyik utódom? Ami bizonyos, hogy ez a pápa kénytelen lesz elhagyni Rómát, és a Vatikánból kivonulva papok holttestei között gázol.
Piusz ezután figyelmeztette a jelenlévőket, életében nehogy továbbadják, amit elmondott.

Halála előtt nem sokkal Piusznak újabb látomása támadt. "Láttam egyik utódomat, aki azonos nevet viselt és a hittestvérei holttestein átlépve menekült. Valamilyen búvóhelyen menedéket talál, de nem sokkal később szörnyű halált hal. Ez a felfoldulás nem lesz más, mint az idők végezetének kezdete.

Elena Aiello nővér (20. század)
Milyen szörnyűséges látomás. Hatalmas forradalom söpör végig Rómán. Behatolnak a Vatikánba. A pápa egyedül maradt, imádkozik. Megragadják, erővel elhurcolják. A földre lökik, megkötözik. Istenem, istenem! Belerúgnak. Milyen szörnyű látvány, milyen borzasztó! Oroszország megszállja Európa minden nemzetét, zászlaját kitűzik a Szent Péter Bazilikára. Olaszország erejét leköti a nagy forradalom, Róma tisztátalan bűneit vérrel mossák le. A nyájat szétzavarják, a pápa sokat szenved.

A Tours-i látnok (19. század)
Mielőtt kitörne a háború, az ennivaló egyre kevesebb lesz és megdrágul. Kevés munkát találnak a munkások, az apák hallják, ahogy a gyermekeik ennivalóért sírnak. Földrengés támad, és jelek a Napon. Végül sötétség borítja be a Földet. Amikor mindenki abban bízik, hogy itt a béke, elkezdődik a felfordulás. Forradalom tör ki Olaszországban, és szinte egy időben Franciaországban. Az egyház egy időre pápa nélkül marad.

Szent Antal apát (4. század)
Az emberek elfogadják koruk szellemét. Azt mondják, hogy ha a mi időnkben élnének, a hit könnyű és egyszerű dolog volna. Az ő idejükben azonban bonyolultak a dolgok. Az egyház frissítésre szorul, és a hétköznapi problémákkal kell foglalkozzon. Amikor a világ és az egyház eggyé lesz, eljön az a nap.

Boldog Mária karmelita nővér (1846 - 1878)
Háború és polgárháború ráz meg minden országot. A három napig tartó sötétség alatt a gonosz útra tért emberek meghalnak, és csak az emberiség egynegyede éli túl.

Sziklába zárt János (14. század)
A világ vége felé zsarnokok és ellenséges bandák rabolják ki az egyházat és a klérust, minden értéküket elhurcolva, és közülük sokat mártírrá téve. Akik őket a legtöbbet gyötrik, azok élvezik a legnagyobb tekintélyt. Ekkor lesz, hogy a pápának és bíborosainak tragikus körülmények között Rómából olyan helyre kell menekülnie, ahol nem ismerik őket. Száműzetése alatt a pápa szörnyű halált hal. Az egyház szenvedései minden korábbit meghaladnak. Isten szent pápát emel trónra, örvendeznek az angyalok. Ez a férfiú istentől megvilágosodva szinte a teljes világot újjáépíti. Mindenkit az igaz hitre terel.

St. Senanus (6. század)
Hamisság jellemzi majd azokat az embereket, akik bíróként ülik a törvényt. Apa és fiú között jogviszály támad. Az anyaszentegyház klérusa a jogtalanság és arrogancia rabja lesz. A nők elvesztik gyengéd érzelmeiket és házasságon kívül férfiakkal élnek együtt.

Christianos Ageda (12. század)
A 20. századra hosszú ideig tartó háborúk és pusztítás vár, teljes területek néptelenednek el, a királyságokban zűrzavar támad. A földet sok helyütt nem vetik be, és a felső osztályokból sokan meghalnak. A világ jobb keze félhet a baltól, és az északi uralkodik a déli felett.

Bartholomäus Holzhauser (1613-1658)
Gonosz idők ezek, évszázad tele veszéllyel és katasztrófával. Eretnekség mindenütt, és az eretnekség követői uralkodnak csaknem mindenhol. Isten nagy csapást enged az egyházára. Az eretnekek és zsarnokok váratlanul bukkannak fel, betörnek az egyházba. Olaszországot megszállják, Rómát elpusztítják. Felégetik a templomokat és mindent elpuszítanak.

Bartholomäus Holzhauser
Az egyház ötödik korszaka, amely 1520 körül kezdődött, a szent pápa és az erős uralkodó eljövetelével ér véget. Utóbbit "isten segítségének" nevezik, mert mindent helyreállít. Az ötödik korszak fájdalmat, pusztítást, megalázást és szegénységet hoz az egyháznak. Jézus Krisztus a népét szörnyű háborúkkal, éhínséggel, pestissel, járványokkal és más katasztrófákkal tisztítja meg. A római egyházat eretnekséggel gyengíti. Ez a bukás, felfordulás és kivégzések korszaka. Kevés lesz a Földön azon keresztények száma, akik túlélik a kardot, a járványokat és az éhínséget.