Nekik hullámvasút, nekem mesecsónak

2006.07.22. 15:16
A mániás depresszióban, más néven bipoláris betegségben szenvedőkből álló "Sötét nappalok, fényes éjszakák"' egyesület Guinness-rekordot szeretne felállítani a Vidámparkban. A tagok tíz nap alatt összesen 200 órát töltenek a hullámvasúton. A rekordkísérlettel a betegségre kívánják felhívni a figyelmet.

Én nem vagyok mániás depressziós. Csak éppen veszettül ingadozik a hangulatom.

Fent - a mániás szakasz tünetei:

Áradó jókedv, túlzott optimizmus és önbizalom
Csökkenő alvásszükséglet kimerültségérzet nélkül
Óriási csalódások, túlzott beképzeltség
Túlzott ingerlékenység és agresszív viselkedés
Fokozott fizikai és mentális aktivitás
Gyors beszédtempó, gyors eszmefuttatások, lobbanékonyság
Gyenge, könnyen megzavarható ítélőképesség
Vakmerőség, költekezés, gyors üzleti döntések, szexuális tolakodás
Csalódás a legbanálisabb dolgokon

És nem ám elnyúló, lassú ciklusokban, hanem napon belül, vagy tucatszor. De nem panaszkodom, élvezem. Emberkísérlet. Senkit nem figyelhetek meg ilyen közelről. (Egyébként meg már Weöres Sándor is megmondta, "a fájdalom mélye tiszta méz".)

Állapotomat semmi esetre sem hasonlítanám hullámvasutazáshoz. Ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor azt mondanám, olyan mintha kívülről, belülről, fentről, lentről, élőből, élettelenből hullámok erednének, és futnának át rajtam matematikailag nehezen leírható mintában, én pedig mozdulatlan állok, és figyelem, mi történik velem.

Tehát a bipoláris betegségben szenvedőkhöz képest én mesecsónakban ülök. De gondoltam, szolidaritásból megyek egy kört a Vidámparkban a hullámvasúton, ahol a "Sötét nappalok, fényes éjszakák" nevű betegegyesület tagjai Guinness-rekordot akarnak felállítani csoportos hullámvasutazásból. Tíz nap alatt 200 órát töltenek a berendezésen, melyet az ötletgazda a betegség jó metaforájának érez.


Nem állíthatom, hogy személyiségem titánötvözetből készült masszív vázszerkezet, de nagyobb biztonságban érzem magam, amikor tudatomat a fent említett hullámok dobálják a téridőben, mint amikor muzeális hullámvasutunk kocsijában zötyögök. Én például 200 órát szinte bármilyen szituációban kibírok, a hullámvasút viszont olyan állapotban van, hogy minden nyitás előtt ellenőrizni kell a favázat és a kocsikat.

Lent - a depresszió tünetei:

Szomorúság és megmagyarázhatatlan sírógörcsök
Jelentős étvágy- és alvásváltozások
Ingerlékenység, harag, nyugtalanság, agitáció, szorongás
Pesszimizmus, közömbösség
Levertség, tartós letargia
Bűntudat és érdemtelenségérzés
Koncentráció- és döntésképtelenség
Képtelen örömét lelni korábbi érdeklődési köreiben, társadalmi visszavonulás
Megmagyarázhatatlan fájdalmak
A halál és az öngyilkossági kísérlet ismétlődő gondolata
Forrás: www.bipolaris.hu

Szombat délben csak a legelszántabb és legkeményebb óvodások és kiskolások vonszolják maguk után szüleiket és tanáraikat az olvadt aszfalton. És ők egész másképp gondolnak a hullámvasútra. Negyedóra is beletelik, mire a tömegben észreveszem Juditot és Ildit a szervezet pólójában és szalmakalapban.

Ildi egész nap hullámvasutazik, Judit csak fél napot. Nagyon profin csinálják, csak akkor kapaszkodnak, amikor a pálya néhány érdekesebb pontján komolyabban összecsap a tehetetlenségi erő és a gravitáció. Egyébként elég unalmasnak tartják. Az viszont nagyon jó, mesélik, hogy már számos betegtársuk kijött a Vidámparkba, hogy megtudja, hogyan veheti fel a kapcsolatot a tavaly alakult egyesülettel.