Amerikai kölcsön, gyors lejárattal

Gőgös Károlynak a nyolcvanas években jól ment. A veszprémi egyetem kutatói állását tizenhat év után otthagyta, majd... Azért annyit jegyezzünk erről az időszakról, hogy wolframmal (W, forráspontja 5660 Celsius fok) és molibdénnel (Mo, relatív atomtömege 95.94000 gramm) foglalkozott, munkaidőn túl cégeknek végzett kákázásból, külön kísérleti munkából, tett szert pluszjövedelemre. Kollégáival találta fel az Ultra néven ismertté vált, a zsírt jól oldó mosogatószert, valamint 1980. november 11-én szabadalmaztatták a korróziógátló fagyálló-koncentrátum előállításának eljárását.

Ilyet megengedhet magának

A veszprémi egyetem kutatói állását tizenhat év után otthagyta, majd egy Zsuk teherautóval (később ARÓ-val) magánfuvarozói állást vállalt Veszprémben. Az egyetem elhagyása nem volt felelőtlen lépés, dőlt a pénz, "egymás után" vásárolta az Audikat. A nyolcvanas évek közepe újabb fordulatot hozott Gőgös Károly életében. Író lett. Az irodalmi köztudatba -a fogalmazás kissé fellengzős - A szőke felszolgálólány című regényével került. ("Egy szőke felszolgálólány megismerkedik egy sráccal, akinek már van egy gyereke, többszöri csavar után eljegyzik egymást, a gyerek boldog lesz. A könyv arról szól, hogyan lesz három emberből egy család.")

Felhagyott a teherfuvarozással, és főállású írónak, kiadónak és terjesztőnek csapott fel. Wartburgjával (az Audinak nincs kombiváltozata) a vidéket járta és könyvesboltoknak, terjesztőknek ajánlotta fel regényeit. Legnagyobb sikerét a másodikkal - Meghalt Máté és Bernadett - aratta, legalább húszezer példányban kelt el, pedig a fővárosban nem is árulta. ("Csak a szomorú lehet szép. Két gyermek halálát dolgoztam fel, megtörtént eset, némileg kiszínezve, dehát egy író ilyet megengedhet magának, nem?") A Művelődésügyi Minisztérium cenzora meghatódva adta vissza az engedélyezett kéziratot, "maga csak írjon", mondta, noha a főhős templomba jár. Utolsó regényében, a Csimotában a rendőrtiszt főhőst egy kisgyermek hozza össze élete nőjével.

Ketyegett az uzsorakamat

"Csináljunk egy szállodát" - mondta feleségének a fordulat évében. A telket kinézték, az engedélyeket beszerezték, a tervet elkészíttették, egy osztrák irodával kötött szerződés alapján a szobák hetven százalékát előre kiadták. Már csak hatszázmillió forint hiányzott. Az OTP hitelbírálati testületében egy ember vétózta meg a kérelmet. Távol álljon tőlünk, hogy a döntéseit jól megfontoló, pénzét feleslegesen kockára nem tevő nagybankra kenjük a család kálváriáját, de a házaspár a sikertelen pályázás után figyelt fel egy újsághirdetésre - akkoriban sok ilyennel lehetett találkozni a csodaváró Magyarországon: Gyors lejárattal amerikai kölcsönhöz juthat.

A cég Budapesten tartott fenn két "csingilingi irodát" hosszúcombú titkárnővel, telefonnal, faxszal. Nem volt bürokratikus pepecselés, az átkosból ránk maradt aktatologatás. A vízvezetékszerelő - a bankigazgató végzettségére a bírósági tárgyaláson derült fény - mindenkinek adott, cserébe kétmillió forintot kért a bankgaranciához, mint mondta, a hatszázmillió napokon belül meglesz.

A pénzzavarban lévő, hiszékeny Wartburgos író havi tízszázalékos kamatra vette fel a kétmilliót egy kanadai magyartól, akit a vízvezetékszerelő irodájában ajánlott egy másik, szorult helyzetű ügyfél. Eltelt egy hónap, kettő, három, a százmilliók csak nem jöttek, az uzsorakamat ketyegett. Fél év után feljelentést tett a rendőrségen, a vízvezetékszerelőt a rendőrség 1996-ban hozatta haza, a bíróság három és fél évvel büntette.

Megásatták vele a sírját

A kapitalizmus farkastörvényeit oly jól ismerő kanadai-magyar disszidens businessman embere megjelent az írással szakító Gőgös családi házánál, meglebbentette hosszú kabátját, csak éppen annyira, hogy látszódjon az övére erősített pisztoly: "Uram, látja ezt, százezer forintért is tűntek el emberek" - mondta. Feleségével és tízegynéhány éves fiával elhagyta a házat.

Gőgös Károly a következő tíz év történetét így meséli el: "Egy ismerős üresen álló házába mentünk, munkahelyünk, jövedelmünk nem volt, ezért bodzát, gesztenyét, csigát szedegettünk az erdőben. A géci házból egy pápateszéri villany nélküli albérletbe költöztünk, feleségem 39 kilóra fogyott. A tízezer forintos albérletet sem tudtuk fizetni, mínusz tizennégy fokban stukkerrel kergettek ki minket. A falubeliek az utcáról mindenünket széthordták és a portájuk előtt állva közömbösen nézték, ahogy végigmegyünk az utcán. Egy cigánycsalád fogadott be minket, majd Vanyolán laktunk albérletben. Amikor itt sem tudtunk fizetni, akkor a saját síromat ásatták meg velem, kilenc kutyánkból hetet lelőttek. Egy barátom nekünk adta a lakókocsiját. Volt, hogy csak kristálycukor volt otthon, és minden reggel megettünk fejenként egy kanállal, majd visszafeküdtünk, hogy ne érezzünk éhséget. Karácsonykor kenyérhéj volt az ünnepi vacsora. Feleségemet rosszindulatú daganattal műtötték, érszűkülettel kezelték, én agyembóliát és infarktust kaptam."

A család most a hajmáskéri volt szovjet laktanya egyik tiszti lakásában él albérletben. A 24 éves fiú egy veszprémi multinacionális cég operátoraként dolgozik, a házaspár negyvenháromezer-ötszázkilencven forint rokkantnyugdíjat kap.

És van egy papírjuk arról, hogy jogosan követelnek - a kamatokkal együtt - huszonnyolcmillió forintot a hivatalosan templomegere vízvezetékszerelő-bankártól.