Gulág-túra potom pénzért

Szibériában már a cári időkben léteztek lágerek. Később a büntetés-végrehajtó intézeteket hatalomra jutásuk után megörökölték a bolsevikok.

Gulág-másolat Litvániában Egy litván milliomos 2001-ben felépítette egy szovjet munkatábor élethű mását. A munkatábor a szörnyű Sztálini időket idézi, és a litván fővárostól, Vilniustól alig egy kilométerre, egy erdőben található. A "gulágot" őrtornyokkal és drótkerítéssel vették körül, falain Orwell-feliratok olvashatók, és az udvaron volt kommunista vezetők szobrai láthatók. A látógatókat marhavagonokban szállítják Viliniusból a helyi vasútállomásra, ahonnan a tábor múzeumába "deportálják" őket. Az utazás egy és egy negyed amerikai dollárba - körülbelül háromszáz forintba - kerül, de az építtettő bevallottan nem a pénzért hozta létre a tábort. "Nem akarom, hogy a jövő nemzedékei számára a szovjet megszállás csak a történelemkönyveket jelentse és egyszer úgy gondolják, hogy jobb volt az élet Lenin és Sztálin uralma alatt" - mondja a litván milliomos. Litvániában az 1940-es szovjet megszállást követően 450 ezer embert börtönöztek be, deportáltak vagy végeztek ki.

A BV-intézetek azonban csak az 1930-as években tértek át a "nagyipari üzemmódra": 1938-ban, amikor az orosz titkosszolgálat, az NKVD a szovjetellenes elemekkel folytatott harc ürügyén végezte tisztogatásait, a lágerekben már közel 2 millió rab sínylődött.

Az abszolút "rekordot" 1950-ben, a sztálini éra utolsó időszakában állították fel, amikor két és félmillió lakosa volt a gulágnak - olvasható a NEWS.ru orosz nyelvű hírpotálon.

Ismeretlen, hogy pontosan hányan vesztették életüket a sztálini véres terror következtében. A hivatalos szovjet statisztikák szerint a lágerekben évi 3 százalék volt a halálozási ráta, 1937-38-ban pedig 5 százalékra növekedett. A gulág-lakók létszáma csak Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után csökkent.

Némely láger már tíz éve látogatható, de a létesítmények kevés látogatót vonzanak. Ennek ellenére a krasznojárszki utazási iroda, amely vállalkozását az érdeklődés várható növekedésére alapozza, optimista: a térségben a tragikus múlt számos emléke maradt fenn, azonban az elhagyatott barakkok, félbemaradt vasutak mellett sokkal nagyobb vonzerő lehet a szibériai természet egyedülálló szépsége.