Tíz évet kapott a gyermekét megölő asszony
A solymári házaspár második gyermekét várta, a terhesség kezdetben problémamentes volt, a későbbi orvosi vizsgálatok azonban kiderítették, hogy daganat van a gyermek nyelvén. 2000. december 4-én megszületett a gyermek, akit a szülés után azonnal megműtöttek, eltávolították nyelvéből a jóindulatú daganatot. A műtét után közölték a szülőkkel, hogy a kislány farkastorokkal született. A gyermek szépen fejlődött, de a vádlott lelkileg nehezen dolgozta fel, hogy kislánya rendellenességgel született.
Az asszony rossz kedélyállapota csak fokozódott, amikor a gyermek álla alatt egy csomót vett észre. Bár ezt a csomót is eltávolították, a vádlott már nem tudta feldolgozni a gyermek rendellenességeiből adódó lelki terhet. Az asszonyt emiatt pszichiátrián is kezelték.
Rágyújtotta az ágyat
2001. május 17-én, férje távozása után az asszony a kislányt a franciaágyba tette, ruhákkal körbebástyázta nehogy leessen és betakarta. Ezt követően meggyújtotta az ágy mellett száradó ruhákat, bezárta az ajtót és kiment a kertbe kapálni. A tűz átterjedt a lepedőre, a paplanra, amely alatt a kislány feküdt. A házban riasztóberendezés is működött, aminek riasztására kiérkeztek a biztonsági szolgálat dolgozói, de őket megnyugtatta a vádlott, hogy minden rendben van. Később a szolgálat emberei visszatértek, s ekkor észrevették, hogy a házból füst jön ki. Belépve a házba az asszonyt a füsttel teli lakásban az előszoba és a nappali között találták meg, majd a hálószobában az égő ruha alatt felfedezték a kisgyermeket is.
A súlyos égési sérüléseket szenvedő kislányt azonnal a körzeti orvosi rendelőbe vitték, de az orvos már csak a halál tényét tudta megállapítani. A gyermek halálának közvetlen oka a testfelület mintegy 45-50 százalékára kiterjedő, mély másod-, harmad-, és negyedfokú égési sérülések, a sokk, illetőleg a korombelehelés és heveny szénmonoxid mérgezés volt. Az asszony előzetes letartóztatását követően a férjének levelet írt, amelyben elismerte, hogy ő ölte meg gyermeküket.