A behajtási díjat, amelyet hétköznapokon reggel héttől este fél hétig kell fizetni - ennek fejében az adott napon bármennyiszer be lehet menni a fizetős körzetbe -, Livingstone kezdeményezésére 2003. február 17-én léptették életbe a Hyde Parktól a Tower Bridge-ig terjedő 8 négyzetmérföldes térségben a négy- vagy többkerekű, benzin- vagy dízelmotorral hajtott magántulajdonú járművek vezetőinek.
A városi tömegközlekedési járműveknek, a mentő- és rendőrautóknak, a tűzoltóknak, a taxiknak és a motorkerékpároknak nem kell fizetniük.
A program nem várt sikert hozott: a meghirdetett cél Belső-London autóforgalmának 10-15 százalékos csökkentése volt, a városrészbe behajtó magánautók száma azonban most átlagosan 30 százalékkal kevesebb a korábbi időszakban megszokott napi 100-110 ezernél.
Az autók rendszámát és típusát az övezet határán és belterületén felszerelt hétszáz kamera, valamint tíz mozgó felvevőegység rögzíti, és az adatokat továbbítja a feldolgozó központba, ahol számítógép ellenőrzi, hogy a díjköteles körzetbe behajtók fizettek-e.
Fizetni előre is lehet, sőt - a bankszámlaszám és a jármű rendszámának bejegyeztetésével - számlát is lehet nyitni a díjbeszedő cégnél, amely így automatikusan leemeli minden behajtás esetén az összeget a megadott bankszámláról.
A belvárosi autózás Londonban a behajtási díj nélkül is igen drága vállalkozás: a járdák melletti parkolóórákba óránként általában 2 fontot (720 forintot) kell bedobni, de egyes parkolóházakban minden megkezdett két óráért 9 fontot (3200 forintot) is elkérnek.