Kossuth szerint rossz mese a búcsúlevél

Nem Kossuth Lajostól származik az a négyoldalas levél, amelyhez egy fővárosi bolhapiacon jutott hozzá egy szolnoki gyűjtő, mondta az Indexnek Szvitek Róbert, a Nemzeti Múzeum történész-muzeológusa.

A média felkapta

Az 1849. augusztus 18-ára keltezett levélről először a Magyar Rádió adott hírt március 15-én. Szénási Gyula gyűjtő akkor elmondta, a papír vízjele, a fogalmazás stílusa, a betűk írásmódja bizonyítja, hogy a vesztes szabadságharc után ezzel a levéllel búcsúzott Magyarországtól az emigrációba vonuló Kossuth.

„Március 8-án behozta a dokumentumot a múzeumba, ahol az irat megvizsgálása után közöltem vele, a levelet nem Kossuth Lajos írta” – mondta a történész-muzeológus. Szénási ezután fordult a médiához, amely Szvitek szerint felelőtlenül – de az 1848-as forradalom évfordulója miatt érthetően – felkapta a témát.

Rossz mese

A Magyar Nemzeti Múzeum birtokában két Kossuthnak tulajdonított, abból a korból származó búcsúlevél is van. Egyiknek a fejléce például megegyezik a Szénási birtokában lévővéel. Ezek a korabeli dokumentumok a Kossuth-kultusz részei; szerzőik szerették volna, ha Kossuth visszatér Magyarországra. Mivel a cenzúra nem engedte kinyomtatni ezeket a leveleket, azok kézről kézre jártak, másolatban terjedtek. „Az iratok muzeális értékűek, ha azokat a kultusz részének, nem pedig Kossuthtól származóknak tekintjük” – mondta Szvitek Róbert.

Szvitek bizonyítékai szerint Kossuth 1879-ben és 1887-ben is tiltakozott az efféle búcsúlevelek ellen. A Közép-Bácska című lap szerkesztője is küldött egy ilyet az egykori kormányzónak, aki így kommentálta: ő ilyet sohasem írt, az csak egy rossz mese. A szöveg fejléce – „Kossuth Lajos Igazság Védőjének búcsú szavai a Magyar Hazához” – is kétségessé teszi, hogy valaki így írjon magáról.

Az állítólagos Kossuth a szövegben a „magyarok fiatal királyától” búcsúzik, noha az országgyűlés éppen az ő javaslatára mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. A kiegyezés után inkább veszni hagyta az állampolgársága, mintsem esküt tegyen Ferenc Józsefre. A szöveg szerzője arra is utal, hogy a koronát magával viszi, holott azt Szemere Bertalan, a forradalom és szabadságharc belügyminisztere Orsován elásta.

Egyházi személy is megáldotta

Szénási Gyula nem nyugszik bele abba, hogy a birtokában lévő búcsúlevél nem Kossuth Lajostól származik. „Grafológus vizsgálja meg a szöveget Pesten, de akár külföldi szakértőnek is megmutatom, hogy kiderüljön az igazság” – mondta a szakirányú végzettséggel nem rendelkező gyűjtő az Indexnek. Azt állítja, hogy bizonyos, a búcsúlevélben olvasható szavakat csak Kossuthra jellemzőek, és a dokumentumot „egyházi személy” is megáldotta.