Nem vagyok babonás - lekopogom háromszor

Luca napján nem ajánlatos dolgozni

Luca napja a Gergely-féle naptárreform előtt (1582) volt az év legrövidebb napja. Sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását. A Luca név a latin Lux (fény) szóból származik. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezhető: tilos volt tüzet gyújtani, varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok ,,tojókáját"; tilos volt fonni, szőni, mert Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz annak az esze helyére, aki ezt a vétséget elköveti.

Luca széke

A középkorban népszerűvé váló hagyományhoz a tiltáson kívül számos babona kötődik szorosan. Az egyik legnevezetesebb talán Luca székének elkészítése. Alakja: szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt, kilencféle fából állították össze: : kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, csak karácsony estéjére kellett elkészülni vele.

A szék segítségével annak tulajdonosa felismerhette a falu boszorkányait. Ha magával vitte az éjféli misére, és ott ráállt, nyomban meglátta ki a boszorkány, mert az szarvat hordott. A hiedelem szerint a leleplezése után ugyancsak jól tette, ha gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányoknal fel kellett szedni, s így nem érhették utól. Miután hazaért, Luca székét el kellett égetnie.

Kotyolás

A kesztölci Luca-napi hagyományok December 12-én volt a kis Luca-járás. Ekkor a gyerekek jártak házról házra, s tollseprűikkel kisöpörték a gonoszt és a betegséget a házakból. December 13-án volt a nagy Luca-járás, amikor a felnőtt Lucák - férfiak és nők egyaránt - féktelen mulatozás közepette jártak egyik háztól a másikig. Fehér öltözetük kiegészítője volt a meszelő, amit harci vagy védelmi eszközként használtak.

Sok helyen a mai napig is szokás a kotyolás, amikor fiatal legények sorra járják a házakat jókívánságaikkal. Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek, és előadták termékenységvarázsló, mágikus versikéjüket. Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetőzni kezdtek: ,,Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A legényektől kapott szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsőnek a házhoz.

Búza, vöröshagyma, időjárás

Luca napján tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdasszony. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égő mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza karácsonyra szárba szökkent. Ugyanakkor Luca napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Lucától karácsonyig tartó tizenkét napon megfigyelték az időjárást, abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására.

Gombócból a jövendőbeli

Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott. A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből. Ugyanezt a célt szolgálta a Luca-cédulák készítése is: a türelmetlen hajadonok 12 cédulára férfineveket írtak, Luca-naptól karácsonyig mindennap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét. A hiedelem másik variációja szerint a cédulákat gombócba kell gyúrni, s amelyik gombóc kifőzéskor először feljön, a benne lévő cédulán áll a jövendőbeli neve.