Adrenalin és biztonsági öv

A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság (FTP) portáján álldogálok. A portás hibátlan téli egyenruhában strázsál, s szinte minden belépővel kezet fog, mindenkinek tudja a nevét, mindenkihez van egy-két kérdése. Néhány kollégának a parolához még szalutálás is jár. A hangulat egyáltalán nem az általam elképzelt laktanyaszigort idézi. A faliújság hirdetményei is inkább a családias szórakozásra biztatják a tűzoltókat. Van itt Copsclub-hirdetmény, aztán egy kerékpárbolt is szeretettel látja a tűzoltókat, és az igazolvány felmutatásakor "tűzszázalékos" engedményt ad a tüzeseknek.

Éppen térnék át a következő életmódbeli és nyelvi csemegére, amikor a hangszórókból lágy zene szólal meg, majd egy kellemes tónusú férfihang nagyon nyugodtan közli: "Riasztás, műszaki mentéshez." Két percen belül felsír a sziréna, aztán megint csend.

Már Molnár Péterrel az FTP szóvivőjével beszélgetek. "A riasztások azért ilyenek, hogy a fiúk vonuláskor amúgy is magas adrenalinszintjét a laktanyában lehetőleg ne fokozzuk. Akik most mentek, helyettesítenek, mert a kerületiek ma sportfoglalkozáson vannak." A tűzoltók élete nem csak abból áll, hogy szirénázva rohannak át a városon, kockáztatják életüket, és ha semmi sincs, akkor kötetlen semmittevés folyik a laktanyában. Komoly foglalkozási rend szabályozza az életüket. Ide tartozik a sport is, ami többnyire úszást és focit jelent.

A különböző oktatásokon túl minden hétfőn szerkarbantartáson kell ügyködni. Ez azt jelenti, hogy minden egyes készüléket be kell indítani, ki kell próbálni, át kell zsírozni, olajozni. Ezt senki ne gondolja rosszindulatú csuklóztatásnak, így ellenőrzik a szereket, frissítik fel a különböző, esetleg ritkábban használatos gépek kezelési ismereteit.

Hogy mik lapulnak a szertárban, azt Nagy Péter zászlós, szolgálatparancsnok kimerítő részletességgel ecseteli. A tűzoltókból a civilek azt látják, hogy hatalmas teherautókkal szirénázva száguldoznak. Ezeket hivatalos nevükön gépjárműfecskendőknek (továbbiakban és belső használatban fecskendők) hívják, 1000-4000 liter közötti vízmennyiséget visznek magukkal, és egy tűzőrségnél ilyenből kettő szolgál, hatfős személyzettel. Aztán a különleges szerek: műszaki mentők, emelőkosarak, daruk stb. Ezeket Nagy Péter üvöltve sorolja, mert ahogy a fűrészek, flexek, feszítő-vágók beindultak, a beszélgetés máshogy nem megy. A zajt egyedül a riasztásjelző harsogja túl. A szerkarbantartás ugyanis úgy zajlik, hogy riasztás esetén két percen belül - ennyi a kötelező szintidő - minden a helyére kerüljön, a tűzoltók az autókban legyenek, és adj neki!

Ezt akkor is tartani kell, ha álmukból riasztják fel őket, vagy éppen egy szál ádámszerkóban álldogálnak a zuhany alatt. Az utóbbi esetben a száradással sem kell törődni, mert tűzesetnél úgyis több litert izzad ki az ember. Az álom kicsit rázósabb ügy. A magyar tűzoltók

24 órás szolgálatot

adnak, amire 48 órát pihennek. A 24 órában - volt már példa nem is egy - van, hogy ki se szállnak az autóból, mert mint a taxisok, hosszú listán szerepelnek a különböző vonulási címek. Ha alszanak este, akkor a négyágyas szobáikból kell indulniuk, a csúszócsövön lefele félálomban, s ugrani a "csőre töltött" nadrágba. Az autók mellett sorakoznak a tűzálló csizmák úgy, hogy a nadrágok már szárukkal rájuk vannak húzva. A csúszkáról érkezőknek csak bele kell vetődniük a csizmába, s már a nadrág is rajtuk, a többi ráér a kocsiban, vonulás közben.

A szerkarbantartás mellett a heti program állandó része a szombati laktanyatakarítás, illetve az izgalmasabb vasárnapi metró-, HÉV-, villamoskocsi-emelés. Kivonulnak a remízekbe, és a célszerszámokkal gyakorolják, hogyan kell megemelni egy metró- vagy egy villamoskocsit.

A szolgálatot teljesítő tűzoltók, ha kivételesen semmi dolguk sincs, a klubszobában tévéznek, de pingpongozhatnak vagy akár csocsózhatnak is. Most az egész szolgálat egy rajzfilmet bámul, egy macska és pár csótány igaz és szívszorító történetét. Úgy tűnik, ez a sorozat már kultikussá vált laktanyán belül.

A sztorizgatásokat hallgatva egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a tűzoltók nem egészen olyanok, mint amit a civil ember a "normális" kifejezés alatt ért: függők és megszállottak.

A veszély és az adrenalin megszállottjai. Hadd idézzem egy-két alapkifejezésüket: langyos - ez nagyjából a kemény történeteket jelenti, melyek az oltás után már csak langyosként futnak, mert mindenki tudja, hogy ennél az életében lesz még durvább is. Ha jól érzem, a tűzoltók többsége ezt a lelke mélyén kicsit el is várja. A másik visszatérő kifejezés a pincetűz. Budapesti körülmények között - kevés az összefüggő bozótos, nincs tarló, beépített terek vannak, emeletes házak stb. - ez számít igazi parának. "A picetűzben az a szép - meséli Petrovics Krisztián törzsőrmester, beosztott tűzoltó -, hogy először is tökismeretlen helyre kell lemenni. Fogalmad sincs, mekkora a pince, semmit sem látsz, mert mindenhol vastag füst van. Viszel ugyan elemlámpát, azzal egy-két métert látsz előre, viszont rajtad van a harminckilós felszerelés, figyelned kell, hogy mennyi levegőd van, meg kell jegyezned, hogy merre lesz a kivezető út, és mindemellett, mivel semmit nem látsz, úgy kell keresned a tüzet, hogy a ruhád melyik oldalon éget jobban. Amelyik oldalon érzed, arra kell menni. És ekkor még nem oltottál. Az oltás során tudnod kell, mivel olts, mert ha villamos vezeték van a közelben, akkor vízzel sokkal nagyobb bajt okozol. És a bent rekedt - többnyire hajléktalan - emberek kimentéséről még nem is beszéltem. Szóval húzós ügy."

A halállal, köszönik szépen, jól állnak a tűzoltók. Amikor vonulnak, az autóban már teljesen átszellemülten, hihetetlenül magas adrenalinszinttel ülnek. Ha tűzhöz riasztják őket, addig, amíg nem érnek a helyszínre, fogalmuk sincs, mi várja őket. S ha már ott vannak, akkor a meló van, elfelejtődik, hogy élet-halál, csak a tűz van, s azok, akiket ki kell hozni. A szóvivő figyelmeztetett is, hogy tűzoltásnál ne kerüljek az útjukba, mert oltáskor a legszelídebb fiú is olyan lesz, mint a gőzmozdony, megy, teszi a dolgát, s aki akadályozza, azzal nem sokat udvariaskodik, eltakarítja az útból.

Aztán mikor visszaérnek a laktanyába, egy kicsit mindenki magába száll. Akkor fogják föl, hogy most ez tényleg langyos volt, simán ott is maradhattak volna. Ekkor az egymás csipkelődése is alábbhagy, halkan telefonálnak az otthoniaknak, hogy minden oké, megvannak. S mindezt nevetségesen kevés pénzért.

Egy vonulós,

azaz életét kockáztató, szakmunkás végzettségű tűzoltó a mostani bértábla szerint veszélyességi pótlékokkal együtt nettó 90 000 Ft-ot visz haza egy hónapban, s nyugdíjig ez az összeg jelentősen nem változik. Ha érettségije van, és különböző rendfokozatokat szerzett, akkor ez az összeg elérheti a nettó 120-130 000 Ft-ot is. 2003-ban jogszabály-módosítással sikerült bevezetni a "tűzoltói beosztás pótlékot", amely a korábban elvett veszélyességi pótlék visszaadását jelenti két részletben. Az elmúlt év során 22,5 százalékot adtak vissza, idén pedig szintén ennyivel fog emelkedni a pótlék összege.

Az állam 2003-ban a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság működésére 6,7 milliárd forintot adott, s ennek jelentős részét bérkiadásokra kellett fordítani. Ez az összeg a dologi kiadásokkal együtt májusra elfogyott. Ha a főváros akkor nem száll be a támogatásba, a tűzoltóautók a szertárból sem tudnak kijönni. Ez már csak azért is szomorú lenne, mert az országban évente kb. 40 000 alkalommal vonulnak a tűzoltók, és ennek egynegyede a fővárost érinti. Tavaly összesen 9634 alkalommal oltottak tüzet, végeztek műszaki mentést. 2179 alkalommal mozdultak vaklármára. A fővárosiak 2004. március 8-án 1846 vonulásnál tartanak.

Amíg mi a számokkal babrálunk, a hangszóróból ismét szól a riasztás. Szóvivőnk int, hogy kabátot fel, vécére már nincs idő, indulás. Műszaki mentés a XII. kerületben. Molnár Péter megjegyzi, hogy nem lenne baj, ha bekapcsolnám az övem. A piros Seat felvisít a Rákóczi úti dugóban, át az Erzsébet hídon, s kevesebb mint 10 perc múlva kiszállunk a hegyoldal egyik eldugott utcájában. Egy ukrán nemzetiségű hölgy autójával úgy felpattintott egy parkoló Audit a járdára, hogy a kocsinak tengelye tört, és a kerítést beszakítva a társasház udvarán landolt.

Szerencsére senkinek sem lett komoly baja, a tűzoltóknak sem kellett különösebben megerőltetniük magukat. Egy beszorult ajtó, amit erős férfikézzel ki lehetett nyitni, nem bonyolult műszaki megoldás. Az eset után egy talponálló hurkázóban költjük el ebédünket. Aztán bevonulunk a laktanyába. Éppen készülünk kiszállni, amikor megint megszólal a hangszóró, Molnár Péter újra indítja az autót, irány a Gellért-hegy, ember a sziklapárkányon. Tényleg ott van. Az emelőkosár már indul érte, de a férfi egykedvűen figyeli a mentőosztagot, int, hogy ő inkább maradna. Egy ideig nem is kell semmit sem csinálnia, mert a kosárral nem sikerül elérni, úgyhogy jönnek a tűzoltósági rohamszolgálatosok, akik alpintechnikával operálják le a peremről a delikvenst. A vonulós tűzoltók közül

a rohamszolgálatosok

számítanak a legképzettebbeknek. 'k a négy hónapos tűzoltókiképzésen felül alpinistatechnikát is tanulnak. Mielőtt belemerülhetnénk a tűzoltóképzés rejtelmeibe, újabb riasztást kapunk. A XXIII. kerületbe száguldunk, ezerrel a Soroksári úton. Egy személyautó szorult busz alá, műszaki mentés. Egy kicsit bolyongunk a kerület zegzugos utcáin, de szintidőn belül érkezünk. A kerületi tűzőrség emberei már szedik ki a sérülteket, akik közül az egyik "életveszélyes". Ez a baleset is furcsa körülmények között történhetett. Egy biztosnak látszik, a fiatal sofőr nem kettővel döcögött Hondájával. A megállóba beálló busz alá gyakorlatilag teljesen becsúszott az anyósülésen ülő utas, és a buszon is vannak súlyos sérültek. Nagy a nyüzsgés. A tűz-oltók a mentősöknek segítenek, sérülteket cipelnek, majd szépen összepakolnak, és parancs szerint irány a laktanya.

Ha olyan a helyzet, ami pszichésen megviseli őket - például a tavalyi balatoni német buszbaleset -, a pszichológusi szolgálat foglalkozik velük. A munkaköri leírás szerint a pszichológusnak egy-egy rázósabb eset után kötelessége megkeresni a tűzoltókat. Egyébként igény szerint fordulhatnak hozzá. Ám ahogy a VIII. kerületi tűzőrség emberei elmondták, legtöbbet az segít, ha az eset után ki tudják beszélni egymás közt a történteket.

Az együttlét különben is elemi szükséglet. 'k is párban dolgoznak, csak nem egymás mellett, hanem egymás mögött állnak. A hátsó ember felelőssége, hogy mi történik az előtte lévővel, aki a tényleges oltómunkát végzi. A hátsó az első megkettőzött látása. Neki kell észrevennie azokat a veszélyeket, amelyeket az első nem lát a közeli lángoktól. Egy szolgálatban, de eleve a tűzoltóság keretein belül sem marad meg az, akiben a társai nem bíznak.

A Fővárosi Tűzoltóparancsnokságon az 1990-es évekkel ellentétben nincs létszámhiány. Tavaly is

négyszeres volt a túljelentkezés,

s idén is hasonlóra számítanak. Maguk a vonulós tűzoltók ezt azzal magyarázzák, hogy bár alacsony a fizetés, az legalább fix. Innen kiszámíthatóan nyugdíjba lehet menni, a cég nem fog megszűnni, s az unióban előbb-utóbb csak rendbe jönnek a bérek.

Tűzoltó abból lehet, akinek minimum szakmunkásvégzettsége van, de most már elsősorban érettségizetteket vesznek föl, és a B vagy C kategóriás jogsi sem árt. A jelentkezés után négy hónapos tanfolyamot kell elvégezni. Ekkor kezdődik az egyéves próbaidő. Ezalatt derül ki, mekkora a jelölt hivatástudata, akarata, szorgalma, illetve mennyire képes igazodni leendő társaihoz. Ha valamelyik szemponttal szemben kétségek merülnek fel, az illetőből nem lesz tűzoltó.

Az FTP állománya 1647 fő, ebből 1342 a vonulós. Az állomány átlagéletkora 34,6 év. A fecskendős, a tűzvonalban dolgozó tűzoltók fiatalok. Rendkívül kemény erőpróbának vannak kitéve, hiszen a felszerelésük több mint harminc kiló, s azzal együtt kell megterhelő fizikai munkát végezniük. Természetesen a vonulós tűzoltók évente komoly fizikai és pszichikai felmérésen esnek át, ezeket nem lehet ellazázni. Petrovics Krisztián szerint körülbelül három év után az ember semmi pénzért sem hagyná ott a tűzoltóságot. S ha a tűzoltó megöregszik, pocakot ereszt, és már nem szívesen nyargal föl a 20. emeletre, akkor átkerül a különleges szerekre. Emelőkosár-kezelő, darus lesz belőle. "A több tíz milliós gépeket kezeljék a rutinrókák."

A munka azonban nemcsak korosztály szerint tagolódik, hanem területileg is. Az ország tűzoltóinak és a fővárosi parancsnokság embereinek még az egyenruhája is különbözik. Nagy Péter elmesélte, hogy a fővárosban szolgálatot adó tűzoltók jó része vidéki, azaz vidékről jár be dolgozni. A fővárosiaknak a munkavégzésük is más. Budapesten - a város adottságaiból adódóan - sokkal több olyan káreset történik, melyhez tűzoltók kellenek. Nagy Péter szerint az sem mellékes, hogy vidéken az emberek egy égő kukához nem hívnak tűzoltót, hanem egyszerűen leöntik egy vödör vízzel. Senki ne gondolja azonban, hogy a vidéki tűzoltónak könnyebb az élete. Igaz, hogy kevesebb a riasztás, de ha bozót- vagy tarlótűz van, akkor egy fővárosi sem cserélne a vidékiekkel. A tarlótűz olyan vidéken - állítja a szolgálatparancsnok -, mint Budapesten a pincetűz. Igaz, hogy az ember "jó levegőn" van, de a feladattal nem végez egyhamar. Egy tarlótűz oltásakor gyakran teljes szolgálat alatt olt a tűzoltó, még a szolgálatot is kint, a helyszínen adja át.

A vidéki kollégák technikai ellátottsága nem éri el a fővárosiakét. Dobson Tibor tűzoltó alezredes, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője azt mondja, hogy bár kirívó problémákkal nem kell számolni, a géppark életkora 5 és 19 év között mozog. Ennek ellentmond egy MTI-hír: februárban a gyulai tűzoltóparancsnok fakadt ki, hogy lejárt szavatosságú tűzoltó szereik vannak, elavult a géppark, és a dologi kiadásokat karbantartásra kell fordítaniuk. Dobson Tibor azonban azt állítja, hogy a fejlesztés folyamatos, igazi lemaradás az EU-hoz képest csak a bérekben mutatkozik. A technikai fejlesztésre elmondása szerint persze mindig szükség van. A fedezetet a költségvetés és Phare-források biztosítják. Dobson elismeri, hogy a védőeszközök cseréjét gyorsítani és a különleges szerparkot frissíteni kell.

A vidéki tűzoltók helyzetét talán az könnyíti, hogy mivel a szolgálat alatti igénybevételük más jellegű, mint a budapestieké, a 48 órás pihenőben könnyebben maszekolhatnak, dolgozhatnak eredeti szakmájukban. Nagy Péter szolgálatparancsnokként ezt nem tudja megtenni. ' végzettsége szerint asz-talos, de nem mer különmunkát vállalni, mert nem tudhatja, milyen szolgálat vár majd rá, s utána mennyi pihenésre lesz szüksége.

A tűzoltólét az ember civil gondolkodásmódját is átformálja. A szolgálaton kívüli kezdő tűzoltó leginkább onnan ismerhető meg, hogy szívesen sztorizik baráti körben, szereti vakítani a csajokat egy-egy langyos esettel. Aztán az első igazán komoly bevetés után lehiggad, harapófogóval sem lehet kihúzni belőle semmit. A hamutartóban viszont egyetlen csikket sem hagy füstölögni, a gyertya mellé odakészít egy pohár vizet, az autóval pedig nem indul el, amíg mindenki be nem kötötte magát.

Czifrik Balázs

"Kapsz tejet, vajat" Februárban a tűzoltók rendezetlen bér- és eszközviszonyai miatt Kertész László, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének (HTFSZ) elnök-ügyvivője az Országgyűlés elnökéhez és a kormányfőhöz fordult. A petícióban sérelmezte, hogy 2001-ben leállt a gépjárműfecskendő-beszerzés és -fejlesztés, így három éve csak a biztosítók bevételének 1 százalékából, illetve a tűzvédelmi bírságok bevételéből újítják fel a fecskendőket, vásárolnak légzőkészülékeket. Ez az összeg eredetileg a műszaki szerek fejlesztésére szolgált volna. A HTFSZ szeretné továbbá, ha a szolgálati idő 24/48-ról 24/72-re változna. Tisztában vannak a változás anyagi vonzataival, és azzal is, hogy ehhez politikai döntés kell, de nem értik, hogy miért kell a döntést lassan már tíz éve halogatni. Ha azonban nem lehetséges egyelőre a változás, legalább a 8 órás munkarendhez képest a teljesített többletórákat számolják el megfelelő túlóradíjazással. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál a tavaly tett kormányzati ígéretek megvalósultak - mondja Kertész László. A bértárgyalások az idei évre vonatkozóan még mindig folynak. Egy tűzoltónak a köztisztviselői béralapja 2002 óta 33 000 Ft. Ez az összeg emelkedik a beosztási, a rendfokozati szorzóval és a pótlékokkal. A helyi illetménykiegészítés mértéke tiszthelyettesek esetében 4, tisztek esetében 7 százalékkal emelkedett az idei évben, míg a tűzoltói hivatás veszélyességi pótléka 22,5-ről 45 százalékra nőtt. Ez a változás azonban nem érintette a területi és az országos szerveknél dolgozókat. 'k tavaly egyszeri nettó 13 000 Ft-ot kaptak, s mind a mai napig a 2002-es bérüket veszik fel - az idei árak mellett. A 2004-re esedékes 6 százalékos bérfejlesztést eddig nem teljesítette a kormány. A Belügyi Érdekegyeztető Tanács demonstrációs moratóriumot fogadott el, hogy 2004. július elsejéig a szakszervezetek nem élnek a nyomásgyakorlás eszközeivel, azaz nem kezdeményeznek sztrájkot, demonstrációt, aláírásgyűjtést a munkavállalók, a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Hogy utána mi lesz, az egyedül a kormányon múlik. A hivatásosok tekintetében azonban folyik a huzavona, rájuk a moratórium nem érvényes. 1996-ban az Országgyűlés törvénybe iktatta, hogy a hivatásos állományt az alapilletményen felül többek között délutáni és éjszakai pótlék illeti meg. 1997-ben ezért perek százait kellett indítani, majd többévi pereskedés után, 2001-ben a BM elkezdte folyósítani a pótlékokat a tűzoltók számára is - addig csak számukra nem jutott a törvényben leírt jogosultságból. Tette ezt úgy, hogy "viszonzásképpen" Pintér Sándor megvonta a tűzoltók veszélyességi pótlékát, és ekkor a havi 14 400 Ft-os pótlék helyett csak a bevetési pótlék maradt, ami akkor vészhelyzet esetén óránként bruttó 153 Ft pluszt jelentett az életüket kockáztató tűzoltóknak. Ez azért volt szép és látványos szakmai döntés, mert nem a minél gyorsabb és hatékonyabb intézkedést ösztönözte, hanem "a lassú víz partot mos" elvet szorgalmazta. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete ekkor szervezte "72 órás koporsós" demonstrációját a Kossuth térre.