Regresszív, megrögzött, kizsákmányoló pedofilok Magyarországon

2005.07.15. 15:45
A pedofilizmus körébe a rendőrség értelmezésében négy bűncselekmény tartozik: a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, a megrontás, a szemérem elleni erőszak és az erőszakos közösülés. A felderített pedofil bűntények többsége családon kívüli, de biztos, hogy sokkal nagyobb a családon belüli, lappangó esetek száma. Az esetek többségében az áldozattá vált gyerekek sorsa a nyomozás lezárulta után kikerül a rendőrség látóköréből.

"Nyolcéves koromban molesztálás áldozata lettem. Senkinek nem beszéltem róla soha. Most 48 vagyok."

"Gyerekkoromban a mostohaapám brutálisan megerőszakolt és bántalmazott hét szörnyű évig - de nem ez a titkom. A titkom, hogy néha ez valamiféle örömöt okozott. És ez az, ami miatt gyűlölöm magam."

"Öszintén örülök nagybátyád halálának, mert hetedikes koromban megerőszakolt, amikor egy éjszakát nálatok töltöttem. Azt mondta, hogy nekem is jó volt. Remélem, hogy most neki is jó a sírban."

Ezek a felkavaró névtelen vallomások a Postsecret oldalán találhatók, és minden bizonnyal csak töredékét mutatják meg annak a felmérhetetlen szenvedésnek, amit a gyermekek elszenvednek az őket szexuálisan kihasználó felnőttektől.

Az utóbbi években a hazai híreknek is egyre gyakoribb szereplői azok a felnőttek és áldozataik, akik valamilyen szinten összefüggésbe hozhatók a pedofíliával. A skála nálunk is széles, májusban például jogerősen kilenc és fél év fegyházra ítéltek egy 31 éves férfit, aki többször is szexre kényszerítette kilencéves nevelt lányát, valamint annak tízéves társát, aki náluk aludt, míg a "Jégtörő" fedőnevű nemzetközi akció eredményeképp négy magyart tiltott pornográf felvétellel való visszaélés miatt vettek őrizetbe.

A pedofilizmus körébe a büntető törvénykönyv alapján négy bűncselekmény tartozik: a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, a megrontás, a szemérem elleni erőszak és az erőszakos közösülés, sorolja Csapó István, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályának századosa.

Növekvő tendenciák


Klikk a képre!

A tiltott pornográf felvétellel való visszaélés viszonylag új bűncselekmény, nem régóta szerepel a büntető törvénykönyvben. Az követi el, aki kiskorúakat, azaz 18 év alattiakat ábrázoló pornográf jellegű fényképfelvételeket készít, terjeszt, megszerez vagy tart. Természetesen más a bűncselekmény megítélése annak esetében, aki megszerez és tart, és más annak, aki készít és terjeszt. "Hogy mi a tiltott pornográf felvétel? Olyan kiskorút ábrázoló kép, ami nemi vágy felkeltésére alkalmas. Az, hogy pornográf jellegű-e a kép, az szubjektív megítélés kérdése, ami viszont jellemzően szakértői kérdés szokott lenni, hogy kiskorú-e a képen látható személy. Ezek bírósági, ügyészségi, nyomozóhatósági értékelési kérdések, amikkel naponta találkozunk és megküzdünk" - mondja a százados. (A cikkhez mellékelt galériában található néhány fotó készítője - Jock Sturges, 1947-ben született amerikai fotóművész - meztelen kiskorúakat ábrázoló képei miatt lett hasonló hatósági eljárás alanya. 1990-ben az FBI megrohamozta stúdióját, elkobozta munkaeszközeit, és eljárást indítottak ellene pedofil képek készítése miatt. A széles körben elismert fotós ellen végül ejtették az ügyet, és csak százezer dolláros ügyvédi közbenjárás segítségével tudta visszaszerezni felszerelését.)

Ennek a bűncselekménynek a jogi háttere a 2001-es Európa Tanács Számítástechnikai Bűnözésről szóló egyezményével módosult, amit a magyar országgyűlés 2004-ben hirdetett ki törvénymódosításban. Az egyezményre azért volt szükség, hogy az aláíró országokban mindenütt egységes büntetőpolitika alapján, azonos módon ítéljék meg e képek készítőit, terjesztőit és tartóit. Ez utóbbiakat korábban nem büntette a törvény. "Osztályunkon 2000-ben kettő, 2001-ben négy, 2002-ben négy, 2003-ban tizenhét, 2004-ben negyven nyomozás folyt tiltott pornográf felvétellel való visszaélés miatt, tehát a számok egyértelmű növekvő tendenciát mutatnak."

Az eredményes felderítésben az ORFK internet figyelő csoportjának is jelentős szerepe van, ők szűrik a kiskorúakról készült pornográf felvételt tartalmazó magyar honlapokat. Ezeket rövid időn belül töröltetik is. Más a helyzet a külföldi honlapokról letöltött képekkel, ezek tartásával illetve újbóli közzétételével. Ezekben az ügyekben a képek eredete nehezen nyomon követhető, így a sértettek felkutatása szinte lehetetlen, bár rendőrség erre is tesz próbálkozásokat.

A pedofil jellegű erőszakos közösülés esetén az elkövető 12 év alatti gyermekkel szexuális kapcsolatot létesít, függetlenül attól, hogy pszichikai vagy fizikai erőszakot alkalmaz ellene. "Itt tényállási elem, hogy a nemi szerveknek össze kell érniük." A megrontás bűntetténél nagyjából ugyanez a helyzet, csak ott 12 és 14 év közötti gyermek a sértett. A szemérem elleni erőszak lehet minden erőszakos, a fenti kategóriába nem sorolható, de a tettes szexuális kielégülését okozó, nemi vágyát felkeltő tevékenység, például az úgynevezett fajtalanság.

Családon belül


Klikk a képre!

A pedofil esetek két részre bonthatók, családon belüli és családon kívüli pedofíliára. "A családon belülinél az áldozat jól ismeri, sőt gyakran szereti is az elkövetőt, többnyire függ is tőle. A családon belüli abúzusnak általában egészen kicsi kortól vannak jelei, de senkinek tűnik fel, gyakran a gyerekek is természetesnek veszik, a környezet pedig nem látja, nem akarja, vagy nem meri látni."

A kisgyermekkorban még természetesnek tekinthető közös gondozási tevékenységek gyakorta fennmaradnak, tovább élnek, és egyszer csak átbillennek abúzussá. Az eredeti funkció csak formává, keretté válik és az elkövető elsősorban már saját szexuális öröme érdekében végzi azokat (közös fürdés, alvás, simogatások, csókok stb.). A gyermek belenő ebbe a létformába, azt gondolja a világ így működik, másokkal is ez történik. Csak pubertáskorban kezdi észrevenni, hogy nem normálisan működnek családjában a dolgok.

Az utóbbi időben megfigyelhető egy ezzel kapcsolatos másik jelenség is, ami szerint a szülők a szexuális visszaélés bizonyítását a másik féltől való megszabadulás esélyének látják, gyermeküket betanítják, illetve arra kényszerítik, hogy a vele történteket eltúlozva, torzítva adja elő a nyomozás során.

Út a prostitúcióhoz

Az elkövetők típusairól szólva a százados elmondta, hogy "alosztályunkon vizsgált esetekben találhatunk nevelőapát, apát illetve nagyapát is. Jellemzően fizikai erőszakot nem alkalmaznak, erre szexuális vágyuk kielégítéséhez nincs is szükség. Vizsgálataink során nem vonható le olyan jellegű következtetés, hogy mely társadalmi rétegek esetében gyakoribb a családon belüli szexuális visszaélés, ez ugyanis tapasztalataink szerint független az iskolai végzettségtől, a család szociális helyzetétől." A családon kívüli pedofília esetében viszont jellemző, hogy a sértetti kör jellemzően deviáns családi körülmények közül kerül ki, és sokszor prostituálttá válhatnak a hátrányos körülmények között nevelkedő gyerekek.

A családon kívüli elkövetők személyisége négy alaptípusba sorolható a tapasztalatok szerint. A regresszív tettes a gyermek felé fordul, ha a neki megfelelő korú felnőttek körében a kapcsolatai zátonyra futottak. Felnőtt partnerével történt szakítás után a gyermekekben látja a kárpótlás lehetőségét, mert könnyebbnek ítéli meg a szexuális kapcsolat létesítését egy gyermekkel, mint egy felnőttel. A megrögzött tettes, az "igazi pedofil" azonosul a gyermekkel, vele álmodik, róla ábrándozik. Képtelen arra, hogy pubertás koron túli nőkkel, férfiakkal való együttlét során szexuális kielégülést találjon. A gyermeki kinézet, az ártatlanság és a nyíltság ragadja meg érzelemvilágát. A kizsákmányoló típusú tettes a gyermeket szexuális tárgynak tekinti. Minden elképzelhető módon igyekszik kihasználni a gyermek kiszolgáltatottságát, trükköket alkalmaz, hogy a gyerek beleegyezését megnyerje. "Agresszív szadista típusú tettessel vizsgálataink során szerencsére nem találkoztunk."

A bizonyítást a családon belüli erőszak esetében a megfélemlített anya vallomásainak módosulása nehezíti. Az érintett anyák vallomásaikat gyakran félelemből, vagy az újból feltámadt szerelem hatására, illetve a család biztonságát jelentő férfi elvesztése miatti aggodalomból megváltoztatják, majd a gyereket is ebbe az irányba befolyásolják.

"Nem tudják, hogy ez rossz"


Klikk a képre!

"A legfontosabb, és ez független attól, hogy a bejelentés délelőtt tízkor, vagy hajnali kettőkor érkezik, hogy a feljelentést a lehető legpontosabban, legrészletesebben fel kell venni, hiszen ez egy kiindulópont lesz. Természetesen amennyiben a lehetőség megvan rá, akkor a sértett gyermeket is meg kell hallgatni" - avat be a rendőrségi vizsgálat módszereibe Varga Gábor főhadnagy.

"Én ezt nem is szívesen nevezem kihallgatásnak - bár a hivatalos rendőrségi szóhasználat szerint ezek a beszélgetések kihallgatásoknak minősülnek. A beszélgetések menete leginkább életkortól függ. Egy 12-14 éves lánnyal vagy fiúval viszonylag könnyű dolgunk van, mert ők már el tudják mondani, hogy mi történt velük, össze tudják szedni a gondolataikat, és akár tudatában is vannak a történteknek." Ez utóbbi azonban lehet, hogy csak annyit jelent: el tudják mondani mi történt, de azt már nem tudják, hogy ez rossz, hogy ez bűncselekmény, hogy ők sértettek, hogy mit kell tenniük, teszi hozzá a főhadnagy.

"Mindenekelőtt a legfontosabb: megtalálni azt a közös hangot vele, amin ő el tudja mondani a vele megesett szörnyűséget. Van olyan, hogy nekem meg se kell szólalnom, és ő elmondja magától a dolgokat, de volt olyan is - ami leginkább homo-pedofil eseteknél jellemző -, hogy egy kissráchoz hatszor-hétszer mentem el az intézetbe, pszichológus szakértő segítségével, és csak a hetedik-nyolcadik beszélgetésnél tört meg a jég. Az erre szánható nyomozati időt azonban nem szabad sajnálni."

Először meséli el

A nyomozás menete nagyjából a következő: elsőként mindenképp a sértettel beszélnek a rendőrök, ami után, ha lehet, akkor további személyi bizonyítékokat is beszereznek a családtagok, rokonok, ismerősök, iskolatársak, tanárok, nevelők által elmondottakból. Azokat is meg kell keresni, akik tudhatták, láthatták, hallhatták a történteket, akiknek mesélhetett a gyermek.

"Például egy korábbi esetben a nevelőapa a nevelt lányával erőszakoskodott, és a lányról igen erőteljesen feltűnt, hogy az iskolában másként viselkedik mint a többiek, de a tanárai nem tudták, hogy miről van szó, mi lehet a háttérben, ami miatt megváltozott a viselkedése. Viszont a család ismerősei el tudták mondani végül, hogy mi történt, mert a kislány meglepő módon nem az anyukájának, hanem annak barátnőjének mesélte el a dolgokat először. Ebből adódóan nagyon fontos azzal találkoznunk, akinek a gyerek először meséli el az erőszakot, hiszen a legelső elbeszélés olyan élményszerű, hogy valószínűleg csaknem minden részletet tartalmaz."

Miután a bizonyítékokból megállapítható valamelyik bűncselekmény elkövetése, illetve a személyre vonatkoztatható megalapozott gyanú, olyankor következhet a gyanúsított személyes kihallgatása. "Innentől jön a bonyodalom, ő ugyanis elmond valamit, védekezik, és az ő állításait is ellenőrizni kell. Az esetek többségében a szembesítést érdemes kerülni a dolog érzékenysége miatt, így nem tesszük ki ennek az áldozatot, aki többnyire fél is az elkövetőtől, mert az például megfenyegette. Mindez mérlegelés kérdése."

Sors

A nyilvánosságra került, felderített pedofília a családon kívüli eseteknél több, de biztos, hogy sokkal több a családon belüli, felderítetlen esetek száma. Erről természetesen nincsenek adatok, de egyes vélemények szerint 30-70 százalék az arány. Ennek hátterében alapvetően a félelem lehet, gyakran a hozzátartozók is meg vannak félemlítve, nemcsak a gyerek.

"Az elkövetők nehezen kategorizálhatók, én a legkülönfélébb családi és vagyoni helyzetű emberekkel találkozom ilyen szempontból. Van köztük, aki tanár volt, van köztük, aki beteg gyerekekkel foglalkozott, és van, akinek köze nem volt pedagógiához vagy gyerekekhez soha. Van köztük, aki kicsit erőszakosabb, van, aki gyengédebb, rábeszélősebb stílusú, tehát nagyon sokfélék" - árnyalja az elkövetői típusokat Varga Gábor.

Az esetek többségében az áldozattá vált gyerekek sorsa a nyomozás lezárulta után kikerül a rendőrség látóköréből. "Azonban amennyire a lehetőségeim, az erőm, a körülmények megengedik én próbálom őket segíteni később is de erre a rendőrségnek külön kapacitása nincs." "Azzal is tudunk segíteni, hogy az elkövetőket szemmel tartjuk, illetve ha lehetséges, kivonjuk őket a forgalomból, legalábbis előzetes letartóztatásba helyeztetve őket. Visszatartó erőt ez nem jelent, mert a gyerekek iránti vágy sokkal erősebb, mint a börtöntől való félelem, de azt tapasztaljuk, hogy aki egyszer bekerült a hűvösre, annál ez választóvonal lehet a későbbi életére nézve."